„Ha meg tudod álmodni, meg is tudod valósítani” – rögtön ez az idézet jut az eszembe, ahogy visszagondolok a következő Izlandon töltött napunkra, ugyanis közel 800 kilométert autózni a kétszer egy sávos úton, zömmel hóesésben-hóviharban azért nem mindennapi. Én a magam részéről már az utazás tervezésekor lemondtam arról, hogy mi a délkeleti részt, vagyis Európa legnagyobb gleccsermezőjét, a Vatnajökullt, a Jökulsárlón gleccserlagúnát és a különleges Diamond Beachet fogjuk látni, ám Milán emiatt lógó orrát meglátva azonnal rávágta Edit, hogy egyszer élünk és nem gyakran járunk itt, úgyhogy nincs mese, meg kell próbálnunk eljutni. Tudtuk, hogy emiatt igencsak korán kell kelni és megindulni, de sajnos volt egy korlátunk, aminek a neve Covid. Nem, nem lett beteg egyikünk sem (hála Istennek), viszont a világjárvány alatti hazautazáshoz, azaz az USÁ-ba való belépéshez Editnek szüksége volt egy 72 órán belüli és időben meg is érkező, negatív PCR-teszteredményre, így a reggelünket mindenképpen a tesztállomáson kellett kezdeni. 8:30 volt a legkorábbi időpont, amikorra sikerült előzetesen beregisztrálni (enélkül egy brutális hosszú, az épületen kívül és belül egyaránt kanyargó sort kellett volna végigállni), s csak ezt követően tudtunk Reykjavíkból elindulni. Természetesen ekkor még bőven korom sötét volt, úgyhogy a hosszú autóút során lehetőségünk nyílt végigcsodálni a méltóságteljesen felkelő (majd később persze a lemenő) Napot is, ami esküszöm, már önmagában egy fantasztikusan gyönyörű program volt.

Jó reggelt, Izland!Apu, kezdődik!Izlandon a Nap lassan, méltóságteljesen készülődik a felkeléshezÉs aztán egyszer csak megjelenik...Megunhatatlan égi játék

A sziget délnyugati csücskéből a délkeletibe vezető autóúton az első megállóhelyünk a Seljalandsfoss-vízesés volt Reykjavíktól nagyjából 2 órányi távolságra. Ennek a 66 méter magas, gyönyörű vízesésnek két különlegessége is van. Az egyik, hogy a 2010-es kitöréséről elhíresült és számunkra kimondhatatlan nevű Eyjafjallajökull vulkán nyugati lábánál van. A másik, hogy be lehet sétálni mögé is, ám ottjártunkkor a mögé vezető út sajnos le volt zárva (gondolom az életveszélyesen jegessé fagyott feljáró miatt).         

Seljalandsfoss - parkolóZÁRVA (a vízesés párája életveszélyesen ráfagyott az útra)Fotózásra persze nyitvaMutatom Milán nélkül isÉs egy másik szögbőlŐszinte mosoly, pedig félelmetesen csúszottNa még egy szög (vagyis hát vízesés... mármint az nem még egy, csak a szög...)Foss shop :)

A következő megállónk szintén egy vízesésnél volt szűk félóra múlva, ami Izland legnagyobbika, a 60 méter magas és 25 méter széles Skogafoss. A fekete homokmedencébe zuhanó vízesést semmilyen korlát nem védi, így ki-ki a vérmérséklete (és a ruhája vízállósága) szerint tud a közelébe menni. Elképesztő, hogy micsoda vízpárája van – egész távolról képes egész komolyan eláztatni (mondjuk napsütéses időben a legendásan szép szivárványokat is ennek a hatalmas vízpárának köszönheti). A vízesés tetejéhez is fel lehet lépcsőzni, de a még mindig nagyon távoli úti célunk miatt mi erre már nem mertünk időt áldozni.

Skogafoss, Milán és a sétabotÚgy döntött kipróbál egy új sportotSkogafossLenyűgöző voltEdittel a vízpárában (a kabátom rendesen el is ázott)Lebilincselően szép

Egy újabb félóra után ismét megálltunk, ezúttal a híres Black Sand Beachen, bár a Google Maps nem egészen ahhoz a partszakaszhoz vitt, amit a korábban látott fényképekről ismertem, de a tengerpart homokja kétségkívül itt is fekete volt és a hullámok is a hatalmas turistafalók. Nagyon különleges látvány a fekete homok, hoztam is belőle haza mutogatni, mert tényleg nem mindennapi. Ami még különleges volt, azok a fekete hullámok, hiszen a parthoz közeledve a víz magával sodorja-görgeti a fekete homokot is.

Black Sand Beach - a Google Maps ehhez a partszakaszhoz vezetettTényleg fekete a homokHíres sziklák, hatalmas hullámokA fekete homok miatt feketék a hullámok is

Innen még 200 kilométer és alaphangon 2,5 óra volt hátra a végső úti célunkig, s a kezdődő, de brutálisan intenzív hóesésben egy pillanatra elbizonytalanodtunk, hogy meg tudjuk-e csinálni, világosban fogunk-e még egyáltalán a délkeleti partokig érni (arról nem is beszélve, hogy vissza is kell majd valahogy jutni Reykjavíkig). Láttuk, hogy az előttünk álló hegy leküzdéséhez kötelező a hólánc is, ami nekünk bizony nincs, de hiába volt még sok hátra, mégsem akartuk feladni, visszafordulni és meg se próbálni…

Kezdődő hóesésCsak esett, esett és esett...Mondjuk a táj varázslatos volt, csak ne kellett volna vezetni (meg majd még valahogy vissza is jönni)

Istennek hála, végül sikeresen elaraszoltunk a Vatnajökull gleccserig. Ahogy azt már korábban is írtam, ez Európa legnagyobb összefüggő gleccsermezője, ami az UNESCO Világörökség része és már a repülőgépből is jól látszik. Izland területének több, mint a 8%-át foglalja el és a jég vastagsága többszáz, de helyenként több, mint ezer méter (azaz több, mint 1 kilométer!). A globális felmelegedés és az éghajlatváltozás a Föld ezen gyöngyszemét sem kíméli, így sajnos folyamatosan olvad (érdekes adat, hogy ha elolvadna, a tengerszint 1 centiméterrel emelkedne meg az egész világon). A bejárására, illetve bizonyos részeinek a bejárására számtalan szervezett túra van a speciális eszközökkel és vezetővel történő néhány órás gyalogtúrától az akár egész napos off-roadozásig. Nekünk időnk természetesen egyikre sem volt, s akármennyire is próbáltunk a lelógó gleccsernyelvekhez közel menni, az autóparkolóktól a gleccser mindenhol még egy hosszabb sétára volt, úgyhogy kénytelenek voltunk a rajta álldogálás helyett a távolabbról csodálással beérni, még ha a havazás és a hó a látási viszonyokon sokat rontott is.

A navigáció először ehhez a gleccsernyelvhez vezetettVatnajökull gleccserhegyHosszasan autóztunk a gleccser mellettMilán felfedezKicsi kocsi újra száguld

A Vatnajökull olvadékvize hozta létre a Jökullsárlón gleccserlagúnát, ami Izland legmélyebb (248 m) és szerintem a világ egyik legkülönlegesebb és legszebb tava. A hatalmas gleccserhegy lábánál elterülő kristálytiszta víz és a benne úszó és tükröződő kisebb-nagyobb jégdarabok és jéghegyek látványa elképesztően gyönyörű és lenyűgöző – ez volt az a hely, ahonnan gondolkodás nélkül hívtuk fel videótelefonon az otthon maradt családtagokat, mert ezt látni kell, erre nincsenek méltó szavak. 

GleccserlagúnaVarázslatos helyBakancslistára vele!A világ egyik legszebb helyeNincsenek szavakEzt látni kell!

Miután a Jökulsárlón egy kis részen utat talált magának, a Vatnajökull gleccserről letörő jégtömbök szép lassan átúsznak a végtelen Atlanti-óceánba. Túlzás nélkül mondom, hogy ez, a híres Diamond Beach a világ legámulatbaejtőbb tengerpartja, ahol a sós víztől megtöredezett jégdarabokat az erős hullámzás a fekete homokos partra sodorja, s azokat a távolban jéghegyeket ringató óceán hullámzása csillogtatja. Lélegzetelállító csoda; ha csak egyetlen helyre juthatsz el Izlandon, a Jökulsárlón és a Diamond Beach legyen az (ezek tulajdonképpen egy helyen, egymástól néhány percre vannak)!

Itt tört magának utat a tó az óceánba (a híd túl oldalán a Jökulsárlón, mögöttem pedig már az Atlanti-óceán van)A gleccserről leváló kisebb-nagyobb jégdarabok, jéghegyek átúsznak a végtelen óceánbaMilán demonstrálHát ezért ICElandFantasztikus látványJégcsodákÉrdemes megjegyezni: Diamond Beach, IzlandÉletem legkülönlegesebb tenger-/óceánpartja

Itt a szó szoros értelmében belénk ütött a hideg és ránk is esteledett, úgyhogy muszáj volt beszállnunk az autóba és magunk mögött hagyni ezt az elképesztően gyönyörű helyet. Előtte még használtuk a mosdót (ingyen) és ittunk egy-egy meleg italt (nagyon nem ingyen) a jól kiépített parkolóban, hiszen várt még ránk 376 kilométer, amit aztán több, mint 7 óra alatt tettünk meg a hóviharokkal tarkított szakadó hóesésben (két nő és egy gyerek). Az út nagy részén teljesen egyedül mentünk a szűz hóban a semmi közepén, olyan látási viszonyok mellett, amit már látásinak is erős túlzás nevezni. Volt egy pár másodperc, amikor konkrétan annyira nem láttunk semmit, hogy én már elkezdtem meghalni (és ez nem vicc)… Ekkor jött el az a pont, hogy elkezdtünk valami útszéli szállodát lesni, hogy megszálljunk éjszakára, mert életveszélyes volt ilyen időjárási- és útviszonyok mellett közlekedni, de még csak civilizációnak se volt nyoma hosszú kilométerekig. Aztán elkezdett a benzinünk is fogyni, úgyhogy méterenként számoltuk a távolságot a navigáció szerinti következő településig, ahol aztán legalább az üzemanyagkérdés megoldódott; vettünk egy nagy levegőt és ismét gázt adtunk neki. A csodával határos módon aztán szépen lassan valahogy eljutottunk a reggeli első megállónkig, a Seljalandsfosshoz, ami lévén, hogy ki volt világítva, megállásra és egy kis pihenőre csábított. Természetesen egy lélek sem volt az ítéletidőben rajunk kívül sehol, de mi azért megmozgattuk magukat, majd elfogyasztottuk a vacsoránkat a lenyűgöző panorámát nyújtó 4 kerekes Dacia Restaurantban (még jó, hogy minden eshetőségre felkészülve volt nálunk néhány szelet kenyér meg konzervmájas). Innen már „csak” 126 kilométer volt hátra, ami bár nagyon nehezen akart fogyni, de végül valamivel éjfél előtt csak begördültünk a szállodánk parkolójába és hálát adtunk a magasságosnak.        

Elindultunk vissza (=376 km)   Ilyen útviszonyok voltak végig, akarom mondani rosszabbak...Sokkal rosszabbak!Brutális havazás, szél, hóviharokHa azt hinnéd, hogy az előző képeken csak optikai csalódás volt...Aztán valahogy csak megérkeztünk a kivilágított SeljalandsfosshozNem életünk képe, de nekünk sokat mondEsti séta az ítéletidőbenVacsora a panorámaétterembenSosem örültem még ennyire a civilizációnak...

Az előző napi izgalmak után jól esett magunkat kialudni, majd gyalogosan indultunk meg a behavazott Reykjavíkot nappali pompájában is felfedezni – mondjuk, ami azt illeti, magát a szállodát meg a szobánkból való kilátást is csak ez egyszer volt szerencsénk világosban látni. Lesétáltunk a tenger-, vagyis óceánpartra, ahol először megnéztük a Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov 1986-os csúcstalálkozójának helyszínt adó, elegáns Höfdi palotát, majd megindultunk a parton a belváros irányába. A mindenféle havas mókával fűszerezett séta során megnéztük még az egyesek szerint bálnacsontot, mások és az alkotó művész, Jón Gunnar Árnason szerint viszont vikinghajót ábrázoló Sun Voyager szobrot, aminek a felkeresését mindenképpen ajánlom azok figyelmébe, akik nem szeretnek feleslegesen költeni, hiszen a havas márványtalapzat olyan életveszélyesen csúszik, hogy nagy eséllyel lesz szükség az utasbiztosításra (sorra esett el mindenki - sajnos a mi Editünk is).

Izlandon így néz ki, ha az ember úton van a tengerpartraHavas mókaAz ötletgazdaMegérkeztünk Ronald Reagan és Gorbacsov hűlt helyére, avagy mögöttem a Höfdi palotaGuberáltunk egy karácsonyfát is - ez az Edit mindenre gondolÓceánpart, világítótoronyParti sétány - egy csöppet zord idő voltVendégmunkás :)))Ti is így építettek anno hóembert?A különleges és jellegzetes (és kegyetlenül csúszós talapzatú) Sun Voyager

Innen már nincs messze a Harpa koncertterem és rendezvényközpont jellegzetes üvegépülete, valamint a régi kikötő a hangulatos kávézóival és éttermeivel, de könnyen meg lehet indulni toronyiránt a város fölé magasodó híres templom, a Hallgrimskirkja felé is – mi ez utóbbit választottuk most. Más nagyvárosokkal ellentétben Reykjavík belvárosában nincs egyetlen nagy, híres sétálóutca, hanem a központot több kis hangulatos utca alkotja. Jellegzetes skandináv házak közt sétálva értünk el a nappal is lenyűgöző Hallgrímskirkjához, amit mindenképpen szerettük volna belülről és a tornyának köszönhetően Reykjavíkot felülről is megcsodálni. Bár magát az épületet állítólag az izlandi táj hegyei, vulkánjai, bazaltoszlopai ihlették, a különleges betonépület láttán könnyen asszociálhatunk egy amerikai űrrepülőgépre is, ami 74 méteres magasságával egész Izland legmagasabb épülete. Érdekesség, hogy a tervei még a II. világháború előtt, 1937-ben készültek, ám a templom csak azt követően, 1945-1986 között (azaz 41 év alatt) épült fel. Nevének jelentése Hallgrímur temploma – a névadó Hallgrímur evangélikus lelkész volt és az egyik legkiemelkedőbb és legkedveltebb izlandi költő, ám a templom előtt nem az ő, hanem Leif Eriksson, viking felfedező szobra áll. A Hallgrímskirkja a világ egyik legkülönlegesebb helye az istentiszteletre, hiszen szinte mindig szerepel a világ legfurcsább épületeinek az ilyen-olyan listáján, amit én csak akkor értek meg, ha ez elismerést jelent, hiszen ez a modern, letisztult evangélikus templom szerintem kívül-belül gyönyörű. Magas, feltűnő és egyesek szerint egy kitörő gejzírre hasonlító tornya egész Reykjavíkból látható, a torony tetejéből pedig a világ legészakibb fővárosa hever a lábunk alatt a maga teljes valójában. A behavazott makettváros látványa egyszerűen imádnivaló volt.    

Mindegy, hogy régi vagy modern, nagyon tetszik a skandináv építészetAnnyira jók, ezek a színekMintha egy temperakészletHát helló, te cuki!A Hallgrímskirkjához vezető út éjjel-nappal szépAnnyira ReykjavíkNagyon tetszik ez a képKözkinccsé teszem Milán nélkül isHallgrímskirkja és Leif Eriksson szobraKülönlegesen szép templomFor Your InformationNem olyan rossz dolog turistaszezonon kívül utazniAdvent időszaka - túl az 1. vasárnaponMonumentális orgonaVégig szólt a gyönyörű orgonamuzsikaDrága EditGyertyák megnyújtvaA templom tornyaÍgy lehet kikukucskálni ReykjavíkraSzemet gyönyörködtető csodaA templom egy másik, kevésbé ismert szögből fotózvaA környék a szélálló skandináv betonházakkalApukám tanította, hogy hátrafelé is nézelődjek mindig - ezt ennek köszönhetően láttuk meg (köszi, Apu!)

Izland néhány napos felfedezéséből egyetlen programunk maradt még hátra: 13:00 órára volt foglalásunk a Blue Lagoonba, vagyis a híres Kék Lagúnába. Egyik ámulatból estünk a másikba ebben az igazán különleges országban, s határozottan állíthatom, hogy a Reykjavíktól nagyjából háromnegyed órányira lévő geotermikus fürdőben töltött délután volt maga a tökéletes záróprogram. A 800 éves lávamező közepén kialakult/kialakított, páratlan látványú és jótékony hatású hely annyira különleges, hogy vannak, akik csak ezért repülnek egyetlen napra a világ különböző pontjairól Izlandra (rendszeres buszjárat közlekedik Keflavík mindössze 15 percre lévő nemzetközi repülőtere és a Kék Lagnúna közt). A szabadtéri fürdő valószínűtlenül kék vize 1981 méter mélyből érkezik – ott és ekkor még 240⁰C-os, ám mire a felszínre ér, 38-39⁰C-osra hűl és szilíciumdioxiddal és egyéb ásványokkal dúsul. A 9 millió liter víz 40 óránként teljesen kicserélődik, úgyhogy egyrészt ez, másrészt a vízbelépés előtti, kötelező, fürdőruha nélküli, szappanos zuhanyzás biztosítja a tiszta vízminőséget, aminek így a jótékony hatását sem gyengítik semmilyen mesterséges tisztító/fertőtlenítő vegyszerek. A fürdő nem olcsó (de hát Izlandon mi az?) és előre kell a nekünk tetsző jegykonstrukciót az interneten megvásárolni. A komfort, prémium vagy luxus kategóriákból mi a középső csomagot választottuk, ami a belépő mellett törölköző- és fürdőköpeny-használatot, papucsot, háromféle arcmaszkot és két italt foglalt magában (egyet a fürdőben, egyet a Lava Restaurantban).

Viszlát Reykjavík!ÚtonA kedvenc sofőröm, útitársam, barátnőmLávamező - érkezés a Blue LagoonhozKék Lagúna, IzlandBejárat

A parkolóból a lávamező egy hangulatos ösvényén értünk el a fogadóépületig, ahol megkaptuk a karóra formájú proxy beléptetőinket, majd elvonultunk az öltözőbe lepakolni, levetkőzni és hát bemosakodni, sőt, nekünk hölgyeknek a hajunkat sem árt jó alaposan bebalzsamozni (a hajat a vízben található kén, illetve kovasav rendezetlenné, bozontossá teheti). A lagúna megpillantása és a téli hidegben a forrónak ható vízbe való nyakig merülés egyaránt fantasztikus élmény volt, amit aztán tovább lehetett fokozni a hely körbeúszkálgatásával, a vízi bár ajándékitalának a szürcsölgetésével és a maszkbárban kikért és magunkra kent maszkok látványa okozta jóleső viháncolással. A fürdőzésen túl ettünk a már említett Láva étteremben, illetve Edit karácsonyi ajándékának köszönhetően életünk legkülönlegesebb masszázsát élvezhettük a vízen lebegve az eleredő hóesésben (és legdrágábbat is – szerintem a 42 életévem alatt összesen nem költöttem annyit masszázsra, mint most Edit erre az egy, de kétségkívül életre szóló az élményre). Izlandon egyébiránt itt találkoztunk először és utoljára magyarokkal, egy rendkívül helyes masszőr párral. Elmesélték, hogy mennyire szeretnek Izlandon élni és dolgozni, hiszen amellett, hogy nem kell túl sokat dolgozni és jól lehet keresni, a munkahely irigylésre méltóan szereti és megbecsüli őket, például minden nap megköszönik nekik már azt is, hogy bejöttek dolgozni. Sokáig áztattuk magunkat önfeledten az ekkor már szakadó hóesésben és csak nem sokkal záróra előtt hagytuk el ezt a csodahelyet (természetesen át a saját márkás termékeket árusító üzleten).

Kellenek ide szavak?Boldogság vanAnya & fiaHihetetlen szép, tejszerűen kék vízCheers!Mindenki egészségére!Mielőtt bárkinek illúziói lennének...Érkezés a Láva étterembe
Mondjuk itt nem tolongtak
Odavarázsoltuk a másik gyereket isJó étvágyat!Az ételeink egy része (welcome falatok, csirke, bárány és steak - az előételről és desszertről sajnos nem készült kép)Ezután jött a legviccesebb részRengeteget nevettünk ezeken a maszkokonImádom ezt a képet EditrőlAzon is nevettünk, hogy a fiatalítóhatás miatt a végén majd még Milánt pelenkáznunk kellCsoportképMasszázs után - elmesélhetetlen élmény volt a vízben lebegve relaxálniA nap végén "csak" ennyire esett 

December 1-én, szerdán ránk köszöntött az Izlandtól és az egymástól való búcsú reggele. Megreggeliztünk utoljára a vak sötétben, illetve becsomagoltunk és átadtuk egymásnak a küldeményeinket, hiszen Edit Magyarországra szánt ajándékokat, mi pedig Nándikának és a fogadócsaládjának karácsonyi meglepetéseket (Edit is Nándika a téli szünetben találkoznak). Együtt hagytuk el a szállodát Reykjavíkban, majd Keflavík határában még megálltunk egy kis vásárlásra egy Krónanban (a Bónus mellett ez Izland leg”olcsó”bb élelmiszerüzletlánca). Innen kivitt minket a repülőtérre Edit, de ő csinált még magának egy-két programot a környéken, mert az ő gépe csak estefelé ment. Mi nem sokkal napkelte után szálltunk fel – meg ne tévesszen senkit, ez ott és akkor 11:40-et jelentett. Először Londonig repültünk el, majd nagyjából 6 órahossza várakozást követően folytattuk az utunkat Budapestre, ahova már másnap érkeztünk meg.

Kifotóztam az időjárást az utolsó Izlandi reggelen - hőérzet -11⁰CMiután csonttá fagyott a csomagtartó, a bepakolást így oldottuk megElső és utolsó vásárlásunk IzlandonAjándék lónak ne nézd a fogát, de a legolcsóbbnak tartott boltban majd 6000.- forint egy 200 grammos bonbonEljött a búcsú ideje - ez az utolsó, közös izlandi fotónkBúcsú IzlandtólKarácsonyi hangulatEgy kis utolsó szuvenírvadászatHelyi szappanKönyv (és könyvárak)Mennyi??? (Segítek, 3000.- forint!)Gépre szállásViszlát, repülőtér!Viszlát, Izland!Ameddig mi repültünk, Edit még Keflavíkban programozottÉs máris nagyon-nagyon hiányoztunk egymásnak!Megérkeztünk átszállni az Egyesült KirályságbaAhol 1 nappal korábban az országba lépési szabályok ismét szigorodtakHelló, London!FotópontMondjuk ezt látni döbbenetes volt2021. december 1-én délután egyedül a LutononNagyjából 6 órát kellett várnunk, de sikerült jól elütnünk az időtPersze gondoltunk az otthon maradtakra isAztán végül megindultunk BudapestreUtolsó kép - The End

Izland gyönyörű ország és kétségkívül az egyik legkülönlegesebb, ahol valaha jártam. Imádtam, imádtuk és mindenképpen szeretnénk még visszatérni. Hiszen nem volt ott az egész család. Hiszen az állandó havazás miatt felhős volt az ég és nem láttuk az aurora borealist, azaz a zölden táncoló északi fényt (a Föld sarkánál a légkörbe hatoló töltött részecskék tiszta és mesterséges fénytől mentes égbolton megfigyelhetőek). Hiszen nem volt időnk a múzeumokra, pedig például a tengerészeti-, a bálna- vagy épp a péniszmúzeum érdekelt volna – igen, ez utóbbi is van Reykjavíkban. Hiszen nem mentünk el bálnalesre, pedig az is érdekes élmény lehet. Hiszen a híres lundákat/puffinokat sem láttuk, bár ahhoz nyáron kellene érkeznünk, mivel télen elköltöznek innen. Hiszen nem is ettünk hot-dogot pedig az a „must have” (itt még Bill Clinton is azt evett). Hiszen a rothasztott cápahúst sem kóstoltuk meg – ja mondjuk, azt nem is szeretném… De akárhogy is, Izland mindig jó ötlet!

Mielőtt a mesélést végleg befejezném, egy-két praktikus dolgot még lejegyeznék a majd újra odautazó önmagamnak és minden Izlandra készülő kalandornak. A legfontosabb, ahogy azt a gyerekeinknek is tanítottuk, az iratok és a pénz. Előbbi esetében közvetlen járattal utazva elég lehet az új típusú személyigazolvány az országba lépéshez, átszállás esetén azonban oda kell figyelni az érintett ország előírásaira (így volt nekünk szükségünk az útleveleinkre az Egyesült Királyságban). A pénz tekintetében annyit mondanék, hogy nincs szükség pénzre (még csak azt sem tudom, hogy néz ki egyáltalán az izlandi korona, pedig megjártuk Izlandot, mint a mellékelt ábra mutatja), mármint a maga testi értelmében – egy jóltáplált bankkártyára viszont mindenképpen (tökéletesen működik a Revolut is). Biztosítást természetesen érdemes kötni, bár azzal azért jó tisztában lenni, hogy a Kormányablakokban ingyenesen kiváltható Európai Egészségbiztosítási Kártya ugyanolyan alapellátásra jogosít, mint itthon a TB kártya. Konnektor, wifi, hálózati lefedettség tekintetében nincs az itthonihoz képest semmi, de semmi eltérés (=magyar SIM kártyával külön roaming díj sincs), s ahogy arról már írtam, a csapvíz bátran fogyasztható, sőt kiváló. Amit viszont kiemelnék, az egysávos hidak (felváltva szokás 3-3 autót elengedni) és az önkiszolgáló benzinkutak, no meg hogy egyéni utazóként alapból autóbérléssel kell kezdeni. Az is érdekes az autózás kapcsán, hogy nincs leállósáv, valamint, hogy ha jól hallottam, akkor nemcsak a gyors-, de a lassúhajtást is szankcionálják. A drónozás kényes téma, hiszen a lakott helyeken és minden nemzeti parkban, természetvédelmi területen, tehát nagyjából szinte a legtöbb látványos turistahelyen, ahol kedvet éreznél rá, tilos (ezt tábla is jelzi), no meg az izlandi erős szelet nem is annyira bírják a hobbidrónok. Időeltolódás van: Magyarországhoz képest télen 1, nyáron 2 óra. Ami a ruházatot illeti, nem kell túlspilázni, hiszen a kabát alatt úgysem látszik. Érdemes az időjáráselőrejelzést lesni és annak megfelelően csomagolni, illetve ahogy azt tanultuk, rétegesen kell öltözni. A kényelmes, meleg és vízhatlan cipő, valamint a sapka, sál, kesztyű télen alapdarabok (bár Izlandon nyáron sincs meleg), valamint a hosszú napfelkelték és naplementék miatt jó szolgálatot tud tenni ilyenkor is a napszemüveg. A vízesések vízpárája ellen egy olcsó Decathlonos poncsó tökéletes lehet, illetve akármilyen hideg is van, a fürdőruha az ne maradjon otthon, ha az úti cél a tűz és jég országa, vagyis Izland. Ez a szépség. Ez a csoda. Kívánom, hogy legalább egyszer az életben mindenki jusson el oda!

Phd

„Hé, nincs kedvetek eljönni velem Izlandra?” – szólt Edit barátnőm csilingelő hangja egy november közepi estén Las Vegasból, miután a Himaláját megmászó nepáli útját lemondták és Izlandot választotta búfelejtő úticélnak. „Két hét múlva” – felelte a ’mikor’ kérdésemre olyan életigenlő lazasággal, ami csak a tengerentúl élők kiváltsága. Hát kérem így keveredtünk mi, mint derült égből a villámcsapás, november 27-én Izlandra…

2 év után végre újra repültünk, de erről 2 héttel előtte még fogalmunk sem volt... Ráadásul egy nem mindennapi desztinációra...

Izland egy elképesztő ország. Olyan, amit távolról mindig is csodáltam, de valahogy sosem mertem felírni a bakancslistámra, hiszen túl messze van, túl északon, túl hideg, túl szélsőséges, túl drága, túl elérhetetlen, túl ilyen, túl olyan. Sőt már önmagában a létezése is egy nagy csoda, hiszen a Földünk már nagyrészt a mai képét mutatta (kontinensek, óceánok, hegységek…), amikor Izland helyén még semmi nem volt - az óceánt leszámítva. Aztán több ezer méterrel az Atlanti-óceán felszíne alatt kitört néhány vulkán, minek következtében a láva a tengerszint fölé tornyosult és megszületett ez a különös, távoli sziget, ahol 1200 éve jelentek és telepedtek meg az első emberek, akiket a józan ész szabályai szerint már régen evakuálni kellett volna… Az ország legnagyobb része ugyanis kopár, terméketlen, lakhatatlan és lakatlan vidék, sőt nagyjából 10%-át belföldi jégtakaró borítja. „Mindennaposak” a vulkánkitörések, hiszen a szigeten lévő 140 vulkánból 26 még mindig aktív. Miután közvetlenül az északi sarkkör alatt található, nyáron gyakorlatilag nincs koromsötétség, télen viszont csak néhány órára kel fel dél körül a Nap. A Golf-áramlatnak köszönhetően ugyan nincs elviselhetetlenül hideg (bár mértek már -38⁰C-ot), ám annál komolyabb gondokat okoz a gyakran rendkívül erős szél. Az országnak egyetlenegy országútja van, a kétszer egysávos 1-es főútvonal, ami a sziget partvidékén kanyarog körbe mintegy 1500 km hosszan (vagy jobbra indulsz meg vagy balra); vasút egyáltalán nincs, a buszokkal megvalósuló tömegközlekedés pedig nagyon-nagyon drága. Akárcsak minden más az igencsak kiszolgáltatott, Isten háta mögötti szigetországban: a kiírt árak még forintban is igencsak borsosak lennének, de azokat még fel kell szoroznunk a 2,5-szeresükre, hogy megkapjuk az izlandi koronából átváltott magyar forint árat (jó tanács: ne tedd, hacsak nem vágysz szívinfarktusra).

Ezt egy szuvenírshopban fotóztam - legalább őszinték :)Izland komoly úthálózattal büszkélkedik

Vannak viszont különleges értékek is az országban, például a könnyen hozzáférhető geotermikus energia, aminek köszönhetően a fűtés és a melegvíz rendkívül olcsó. Szintén pénztárca- és nem mellékesen környezetbarát az izlandi vezetékes ivóvíz, ami az egyik legjobb minőségű az egész világon, hiszen egyenesen a természetes forrásokból indul – turistaként egyetlen kulacs töltögetésével megúszható a folyadékbevitel (már aki józanul bírja az egyéb árakat és megpróbáltatásokat). Vendégként kevésbé fontos szempont, mégis kiemelendő érték és érdekesség az izlandi nyelv nagyjából állandósága (simán működnek a többszáz éves szövegek) és a nemlétező családnevek (mindenki az apja lánya vagy fia, értsd: én = Dóra Jánosdóttir, a fiaim pedig Nándor Nándorson és Milán Nándorson). Kifejezetten bájos az országban kézzel tapintható manóimádat: van manóiskola, manótemplom, manótolmács, tündérügyi megbízott s még az utak építésekor is vigyáznak a „rejtőzködő nép” nyugalmára. Az abszolút jolly jokert természetesen az ország természeti szépségei és geológiai különlegességei jelentik, amelyeknek a turizmust, azaz a mi látogatásunkat is köszönheti.       

Egy másik gyöngyszem a szuvenírshopból :)

Izland Magyarországtól bő 3000 kilométerre van légvonalban, ami nagyjából 4,5 óra repülőn utazva, de 2021-ben egy külföldi utazás sajnos nem ezzel kezdődik, hanem egy 0. lépéssel, vagyis az utazásra jogosító negatív Covid-teszttel. Túl sokat nem szeretnék erről mesélni, hiszen az egyes országokba való belépési szabályok tömkelege napról-napra változik, ám azt mindenképpen megörökítem emlékbe és az utókornak, hogy mennyire ideges voltam a tesztelés, pontosabban a teszt eredménye miatt. Annak ellenére, hogy az orvostudomány legjobb tudomása szerint és a részben a mi Karikó Katalinunk által is kifejlesztett, az egész világban elfogadott oltóanyaggal vagyok beoltva, napjainkban egyáltalán nem éreztem (és érzem és nem is érezhetem) magam biztonságban. A közvetlen környezetemben folyamatosan sok a koronavírussal fertőzött, akiknek gyakorlatilag egy az egyben kontaktszemélye voltam, vagyok és hát létezik olyan is, hogy valaki tünetmentesen vírusos. Rettegtem attól, hogy az utazást megelőző napon esetleg kiderül, hogy hiába a repülőjegyek és a sok előkészület, mégsem utazunk, ám a beteges odafigyelésnek és/vagy az isteni gondviselésnek hála péntek hajnalban megérkezett az e-mail és benne a várva-várt szócska: negatív. Ekkor hittem el először, hogy mi másnap valóban utazunk, másodszor pedig a repülőbe szállva, hiszen manapság sajnos az is gyakran előfordul, hogy törlésre kerül egy-egy járat. (Tesztelésre egyébként csak nekem volt szükségem, mivel a kisebbik fiammal, Milánnal kettesben utaztunk, aki azonban 2005 után születetett és az Izlandra való beutazási szabályok a 16 évesnél fiatalabb gyerekekre nem vonatkoznak. Ja és ha mégiscsak belementem a szabályokba, akkor még egy fontos dolgot csak rögzítek: 72 órával az országba lépés előtt előzetes internetes regisztráció szükséges a konzulátusi felületen – legalábbis 2021-ben.)

Miután a repülőgépünk csak szombat délután indult, a lehető legegyszerűbb módon, vonattal utaztunk fel Budapestre, a Ferihegyre, akarom mondani a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Nem tudom, mi szorította jobban a torkomat odaérve, a jelenleg az USÁ-ban tanuló nagyobbik fiamtól, Nándikától való búcsúzkodás emléke vagy az a gondolat, hogy milyen lesz őt 1 év múlva újra meglátni és átölelni, de Ferihegy nagyon egyet jelentett vele, hiszen a Covid miatt hosszabb ideje nem volt már más reptéri élményünk. Érdekes érzés volt újra becsekkolni és a duty free üzletekben parfümöket szaglászni (& magunkra fújni), no meg a repülőnket meglátni, beszállni és felszállni (ami előtt a Leroyban ebédelve kezdtünk el az izlandi árakra hangolódni). Odafele közvetlen járattal utaztunk és a jegyeinket nem egymás mellé, hanem egymás elé-mögé, de így legalább mindketten ablak mellé kaptuk. Azt mindenki döntse el maga, hogy ki járt jobban: Milán a zacskóból disznótorost lakmározó, társas útra befizetett honfitársainkkal vagy én a mellettem ülő, egymást nyaló-faló, spanyol, meleg párral…

Irány Izland, avagy az utolsó közös fotó a férjemmel :)Keleti kényelem & Használati utasítás IzlandhozHurrá, utazunk!Hangolódás (az) Izland(i árak)raFerihegy 2 egy átlagos szombat délutánon 2021-ben (jobb szélen is csupán egy próbababa áll, ne tévesszen meg)Irány Reykjavík, azaz KeflavíkSorban állás a gépre szállás előttA gépünk
Szerintem ezért a képért a Wizzair igazán megdicsérhetne...Naplemente a felhők felettMagyar virtus - esküszöm, honfitársaink tarisznyájából még a kovászos uborka is előkerültSpanyol szomszédaim (hiába, délen csak melegebb van)

Keflavíkba, Izland nemzetközi repülőterére a menetrend szerint, 19:40-kor érkeztünk meg. A repülőtéren Edit várt minket, hiszen az ő gépe már reggel megérkezett, de így legalább a jetlag leküzdésére át tudta aludni az egész napot az érkezésünkig. Alig hittünk a fülünknek és persze nagyon nevettünk, amikor elmesélte, hogy konkrétan nem tudta, hogyan kell a bérautót vezetni, s miután nem voltak hajlandóak segíteni neki hátramenetbe rakni és kitolatni, beült és egy YouTube videóból tanulta meg a saját Teslájához nem sokban hasonlító Dacia Dustert vezetni. Mondanom sem kell, hogy mekkora élmény volt egymás nyakába ugrani és aztán a reptéri parkolóból megindulni...

Hello, Izland!Kétségünk sem volt, hol vagyunk és mikorA pillanat, amikor elhiszed, hogy tudsz izlandiul (vagy ők magyarul)...

Mint azt már említettem, Izlandon így november végén-december elején csupán néhány órára van világos, így teljesen mindegy, hogy reggel 9-kor, délután 5-kor vagy épp este 10-kor csinál magának az ember programot, szóval eszünkbe sem jutott a megérkezésünket követően azonnal nyugovóra térni - mondjuk az utazás izgalmától és egymás újralátásának az örömétől rendesen fel is voltunk pörögve. Nyakunkba vettük hát egy kis ismerkedés erejéig a Keflavíktól körülbelül 50 kilométerre fekvő fővárost, Reykjavíkot, amelynek belvárosában egyébiránt a szállodánk is volt. Sétánkat a különleges Hallgrímskirkja templomnál kezdtük és barangoltunk egy kicsit a környező sétálóutcákban, illetve ittunk egy-egy meleg italt és eltörögettünk egy sütit egy hangulatos kis kávézóban, ahova a távollévő családtagjainkat is odavarázsoltuk köszönhetően a FaceTimenak. A szállodába érve aztán odaadtuk egymásnak a messziről jött ajándékainkat, majd álomba beszélgettük magunkat.  

Hallgrímskirkja, ReykjavíkCsoportkép :)BelvárosMilánTökéletes rendszám és üzenet: YOLO, avagy You Only Live OnceImádnivaló skandináv házakElfogadásKarácsonyi hangulatImádtuk, hogy mindenhol félbevágott fenyőfákkal dekorálnak
Megunhatatlan cukiságok mindenfeléMondom én! Sőt, ezen a képen extra tartalom is van...Lappföld csak duma!
Boltrészlet: á la fos :)Csak egyetérteni tudok
Ide tértünk be az esti kakaóraAnya és fia, avagy így kerül minden dokumentálásra :)Ez volt a hely kívülről - jó éjt, Izland!

Az első izlandi reggelen igyekeztünk időben felkelni és hát azonnal szembesültünk vele, hogy milyen könnyű az emberi testet átverni, hiszen hiába volt 8 (magyar idő szerint pedig már 9) óra, amikor csörgött a vekker, nagyon furcsa érzés volt az éjszakai sötétségben kelni és a svédasztal körül kóvályogni. Itt jegyzem meg, hogy eredetileg egyébként egy Airbnb házban terveztünk lakni, ám az élelmiszerárak és a boltok nyitva (mondhatnám zárva) tartásai gyorsan meggyőztek minket, hogy sokkal jobban járunk egy olyan szállodai szobával, ahol az árban a reggeli (és a mi szállodánk esetében a délutáni-esti süti és korlátlan kávé/tea) is benne foglaltatik. A tél egyébként nem fő-, sokkal inkább holtszezon Izlandon, így azon túl, hogy körülbelül egyharmadába kerülnek a szállások, a mi szállodánkban például rajtunk kívül körülbelül 10 ember (de szerintem volt olyan éjszaka is, hogy rajtunk kívül senki nem) volt. Kényelmesen megvacsoráztunk, akarom mondani megreggeliztünk az izlandi éj leple alatt (Edit konkrétan pizsamában), majd összekészülődtünk és megindultunk észak-keletnek a kezdődő hóesésben, hogy bejárjuk a híres Arany Háromszöget / Körutat.

8:57: Jó reggelt, Izland! (nem, ez nem elírás)Erősen kellett koncentrálnunk, hogy melyik étkezés is vanReggeli az éj leple alattKezdődő hóesésÚton a banda - a kép készítésének ideje: 10:39YouTube Edit és a párásodó Dacia-ablak Izlandi útviszonyok...És a helyzet egyre csak romlott (mondjuk vasút nincs, ahol késéseket okozzon)

Első állomásunk a Reykjavík belvárosában található szállodánktól körülbelül 45 kilométerre és ugyanennyi percre lévő Thingvellir Nemzeti Park volt, ahol a lehető legközelebb tudtunk menni az éppen Amerikában tanuló kisfiamhoz, hiszen itt található az észak-amerikai és eurázsiai tektonikus lemezek találkozási-, pontosabban szakadópontja. Miután a két lemez egymástól folyamatosan távolodik, azaz a köztük lévő távolság folyamatosan nő, Izland területe évről-évre egyre nagyobb (egyes források szerint néhány miniméterrel, mások szerint kb. 2 centiméterrel). A két fal között sétálgatva tulajdonképpen egyik kontinensen sem vagyunk – az egyik oldalunkon Európa, a másikon Amerika, a talpunk alatt pedig a senki földje van. Lenyűgözően különleges és szép hely, főleg havasan, hóesésben, ám a látványon túl másért is érdekes. A törésvonalak mentén magasodó bazaltfalak közti akusztika miatt 930-tól 1800-ig itt ülésezett a világ első és legrégebb óta működő parlamentje. Ugyancsak itt döntötték el Izland államvallását: nagyjából velünk egyszerre, 1000-ben lett keresztény ország ám itt azzal a kikötéssel, hogy otthon, a négy fal között mindenki a saját hite és meggyőződése szerint élhet.   

Thingvellir Nemzeti Park - tökéletesen kitáblázvaTökéletesen kiépítveAlakul a táj...Kialakult! :)Az észak-amerikai és az eurázsiai kőzetlemezek szakadópontja, avagy egyik oldalamon Amerika, a másikon EurópaA senki földjénFelülről nézve is egy csodaItt ülésezett a világ első és legrégebb óta működő parlamentje 930 és 1800 közöttAz amerikai és a magyar nagykövet parlamenti látogatásaBoldog gyerekkor

Ugyanitt, a Thingvellir Nemzeti Parkban található az Öxarárfoss, ami egy foss, azaz egy vízesés, mégpedig az én személyes kedvencem. Lehet, hogy azért, mert ezt láttuk Izlandon elsőnek, lehet, hogy a tél varázsolta olyan meseszerűre, de egész egyszerűen nem tudtam betelni vele. Mondjuk Milán is itt szögezte le: Izland a világ legszebb helye!

ÖxarárfossKiálltunk a képből...Mutatom közelebbrőlÉs még közelebbrőlFosS selfie a szakadó hóban

Mielőtt továbbutaztunk volna és továbbutaznánk gondolatban, a parkolás még említésre érdemes. A fizetőparkolók egyértelműen jelölve vannak (nem mindenhol kell fizetni, de van, ahol igen – például itt), ám sehol nincs senki, de még beléptető meg kiléptető kapu sincs kiépítve, csupán egy automata van, ami tájékoztat, hogy mennyit kell fizetni. Miután a kocsi rendszámát a parkoló használatakor rögzítik, bliccelni nem érdemes, mert az autókölcsönző a fizetnivalót úgyis rád terheli, szóval rendszám bepötyög, kártya behelyez és már rendben is vagy. S ha belegondolunk, hogy a világ legtöbb helyével ellentétben Izlandon a természet összes csodája teljesen ingyenesen látogatható végig, csupán egy kis parkolási díj itt-ott egészen baráti.

Parkolás gombnyomásraMegérdemli, hogy őt is megmutassam

A Golden Circle második állomása a 60 kilométerrel és nagyjából 60 percnyi menetidővel odébb található geotermikus terület, ahova én a magam részéről a legeslegjobban vágytam Izlandon eljutni, hiszen itt gőzölög a föld és tör magasba bizonyos időközönként a gejzír. Ez valójában nem A Geysir, amiről a világ összes melegvizű szökőforrása a nevét kapta, hiszen az már nem lövell forró vízoszlopot a magasba, hanem a szomszédjában parádézó Strokkur, de a kitörést váró tömeg miatt úgysem lehet eltéveszteni. Annyira különleges a fortyogó víz mellett várakozni, aztán a felpúposodó, majd szökőkútszerűen kitörő vizet, illetve vízgőzt látni és hallani, hogy azt nem lehet elmesélni. Nem tudom, hány kilövellést vártunk és álltunk végig, de mindig meg akartunk nézni búcsúzóul még egyet. És még egyet. És még. A kitörések egyébként teljesen változó időközönként jönnek, s bár olvastam 15-20 perceket is, a mi ottjártunkkor a show nagyjából 5 percenként érkezett, de többször előfordult két egymást néhány másodpercen belül követő kilövellés is. S bár sokan orrfacsaró záptojás-szaggal jellemzik a területet, én egyáltalán nem nevezném elviselhetetlenül büdösnek még ha a kénszag természetesen érződik is. A parkoló itt ingyenes, sőt egy egész komoly látogatóközpont is van, ahol ingyenes a mosdó is, de persze fantasztikus izlandi árakon van lehetőség enni, inni és szuveníreket venni. A két ráérősen bejárt helyszín után, a szakadó hóesésben és a kézgémberítő hidegben bevallom, hogy megengedtük magunknak az a luxust, hogy beültünk elszürcsölgetni egy-egy forró kávét/csokit (még ha egy komplett ebéd árába került is – félreértés ne essék: csészénként külön-külön).    

Geysir Center - merthogy ilyen is vanA geotermikus mező egy egész nagy és bejárható terület, melyhez térkép is van a bejáratábanA gőzölgő föld mellett sétálvaTöbb helyen bugyog a forró vízKétségkívül a Strokkur kilövellése a leglátványosabbKitörésre várva (nem életünk képe, de legalább együtt vagyunk rajta és az ottjártunkat mindenképpen igazolja)A gejzír kitörésének lenyűgöző folyamataMilán megörökítve és elvarázsolvaKiolvasztó ital (az ára senkit ne tévesszen meg, nem arany!)

A Thingvellir Nemzeti Park és a geotermikus mező után került sorra az Arany Háromszög utolsó állomása a Gullfoss, vagyis az Arany vízesés, ami a Geysirtől/Strokkurtól körülbelül 10 kilométerre / 10 percre van, bár mi egy kicsit hosszabban elidőztünk, hiszen útközben végre elérhető közelségben legelésztek a híres, pici izlandi lovak (nem póni, izlandi ló!). Izlandon rengeteg ilyen mini ló van, ami egyébként a világ egyik legtisztább vérvonalú lófajtája, ugyanis gyakorlatilag az államalapítással egyidejűleg lett betiltva más lovak szigetre való behozatala, s ez a törvény a mai napig be van tartva, tehát több, mint ezer éve nem került más fajták genetikája az állományba. Érdekesség, hogy ez a szabály vonatkozik az országot elhagyó lovakra is, tehát azok soha többé nem jöhetnek vissza, például ha elutaznak egy világbajnokságra.

Nem póni, izlandi ló!Az egyik kedvenc képem Editről és Izlandról! <3

A világ 10 legszebb vízesése között számon tartott Gullfoss elképesztően hatalmas és lenyűgöző, azt mondanám, hogy ez az európai Niagara. A Hvítá folyó zuhog itt le több lépcsőfokon át, hogy végül egy 70 méter mély, szűk kanyonban folytassa az útját – lélegzetelállító mind a látványa, mind a hangja, s hát a hó és a fagy ezt is Jégvarázs díszletté varázsolta. Köszönhetően a rövid téli nappaloknak, sajnos ½ 4 körül itt már jócskán sötétedett és hát igencsak szeles, csípős hideg volt, az arcunkba vágó hóeséssel, úgyhogy innen már meg is indultunk vissza, Reykjavíkba.     

A monumentális GullfossMilán és a fosSKulisszatitokA modellfiú anyukája és fotósa

Reykjavík belvárosába visszaérve beültünk megvacsorázni egy helybéli által ajánlott, a helyiek körében is népszerű helyre, ahol többek közt alkalmunk nyílt megkóstolni egy izlandi specialitást, a rénszarvas burgert. A vacsora lemozgására és a híres, boltban élő Ofélia macska megkeresésére lötyögtünk még egyet a környéken (nem lett meg), illetve betértünk egy olyan kocsmába, ami a Covid előtt könyvtárként üzemelt, ám az csődbe ment. A hely megmentésére született meg ez az elképesztően hangulatos hely, ahol két ital között ráadásul bármelyik megtetsző kötetet megveheted. Mondanom sem kell, mennyire tetszett ez nekem (bár izlandi nyelven írt remekművekkel a túlsúlyfizetést persze nem kockáztattam meg)!   

Vacsora ReykjavíkbanItal- és étellapA jéggel nyilván nem spórolnak... :)Rénszarvas burgerA fejlődésben lévő sem halt éhenMonday Lisa - ezen nagyon nevettemEsti séta a tömött belvárosbanModern artKönyvtárból lett kocsmaCsodahangulatos helyAhhh <3I love ReykjavíkErről pedig a mai napig nem tudjuk, hogy a sarki fény volt-e (nem volt mesterséges fényforrása), úgyhogy megmaradunk abban a hitben, hogy AZ

Folyt. köv.       

PhD

Folyt.

Kettő, teljes egészében Krakkóra szánt nap után megkezdtük Krakkó környékének a bebarangolását - a lengyelországi tartózkodásunk harmadik napjára ugyanis Auschwitzba volt foglalásunk (nem véletlenül töltöttük a megelőző nap délutánját éppen a zsidó negyedben és Oscar Schindler gyárában). Auschwitzról nem árt tudni, hogy bizonyos korlátok közt teljesen ingyenesen is látogatható, idegenvezetéssel azonban csak előzetes, interneten történt jegyvásárlással (tájékozódásképpen mindenképpen érdemes az auschwitz.org honlapot felkeresni, illetve a foglalást is itt lehet intézni). További fontos információ, hogy valójában két tábor látogatható: Auschwitz I és Auschwitz II – Birkenau. Ezek egymástól néhány kilométeres távolságban vannak, köztük teljesen ingyenes buszjárat közlekedik kb. negyedórás gyakorisággal. S hát aki nem hallott volna még róla, Aschwitz-Birkenau volt a nácik legnagyobb megsemmisítő tábora a második világháborúban…

Auschwitz "hatósugara", avagy mindazon nagyvárosok, ahonnan Auschwitzba érkeztek a deportáltak  

Az emberek általában kétféleképpen vélekednek Auschwitzról: vagy kifejezetten szeretnének eljutni és a saját szemükkel látni a felfoghatatlant vagy határozottan elzárkóznak a borzalmak helyszínének a felkeresésétől. Nos, én nyilván az előbbibe tartozom annál is inkább, mivel számtalan holokauszt témájú könyvet olvastam és olvasok, sőt kifejezetten szívesen ásom bele magam ezekbe a történetekbe. Félreértés ne essék, újra és újra felzaklatnak a zsidóüldözéssel és -irtással kapcsolatos olvasmányélmények (rendszeresen sírok is ilyenkor az adott könyvvel a kezemben), ám rengeteget tanítanak nekem és csiszolnak rajtam ezek az emberi sorsok, küzdelmek és jellemek. Talán 1994-ből ered mindez, amikor az Amerikai Egyesült Államokban személyesen is volt alkalmam megismerkedni és a korkülönbségünk ellenére összebarátkozni egy náci koncentrációs tábort túlélő fantasztikus emberrel, Robert O. Fisch-sel (bár gyakran van olyan érzésem, hogy anno mindezt én is átéltem, de ez egy nagyon más téma, ebbe most végképp nem mennék bele), s hát nemrégiben szintén csodálatos hatással volt rám (és bizton állíthatom, hogy nagyon sokakra még) Edith Eva Eger története és két könyve.

Aki nem képes felidézni a múltat, újra és újra megismétli azt.

Auschwitzba, akármit is ír a GPS, érdemes időben elindulni. A hatvanegynehány kilométeres távolságra érdemes 2 órahosszát rászánni, mert a forgalom, az útépítések/javítások, az autópálya fizetőkapu és Auschwitz I. sikeres megtalálása miatt nekünk bizony kevés volt a 1,5 óra. Abban biztos voltam, hogy a céltalan bolyongás helyett szeretném, ha az emlékhelyet idegenvezetővel tudnánk végigjárni és a mi választásunk a 3,5 órás vezetett túrára esett, melynek során körbejártuk mindkét tábor legfontosabb helyeit és rengeteg olyan döbbenetes információt hallottunk, amit előtte sehol soha (angolul, merthogy egyéni utazóként nincs lehetőség magyar vezetést kérni). Auschwitz egyébiránt a legnagyobb mértékben eredeti állapotában fennmaradt koncentrációs tábor, a barakkoktól a gázkamráig bejárható. Igen, van lehetőség bemenni egy egykori gázkamrába is, de ennél még gyomorforgatóbb és szívszorítóbb a személyes tárgyak halmainak, illetve az áldozatokról lenyírt csaknem két tonnányi női hajnak a látványa. Áldozatok néznek vissza ránk fotók százairól, ezreiről és megismerkedhetünk a táborbéli életkörülményeikkel, valamint a táborok működésével.

Magyarországról érkező zsidók (1944)

Auschwitz I. bejáratánál rögtön elénk tárul a híres „Arbeit macht frei” felirat, amely mögött meglepően szép helyszín fogad, de a körülölelő szögesdrót kerítés és az egyes blokkok kiállítási tárgyai és történetei gyorsan rádöbbentik a látogatót, hogy hol is áll és jár éppen. Auschwitz I. „csupán” 20 hektár (Birkenau 171!) és ez volt az első német náci koncentrációs tábor, melyet a Németország által megszállt lengyel területeken alapítottak meg 1940-ben. Főleg politikai foglyok, ellenállók és a náci rezsim ellenségeinek fenntartott munkatábor volt ez, s a tetőpontján körülbelül 16 000 fogolynak adott otthont. Az épületek eredeti funkciói és a bűntettek eredeti bizonyítékai kendőzetlen őszinteséggel mutatják meg és be a nagyjából 80 évvel ezelőtt történt és máig felfoghatatlan eseményeket, az emberiség történelmének egyik legnagyobb és legocsmányabb szégyenfoltját, a módszeres és kegyetlen emberkínzást és -irtást.

Auschwitz I.Bárcsak csupán a Harry Potter díszletei lettek volna......de nagyon nemTábori körülményekTábori kegyetlenkedésekGázkamrákKrematóriumŐrbódékSzögesdrót

Auschwitz II. – Birkenau 1942-ben nyitotta meg a kapuit megsemmisítőtáborként s ezzel Auschwitz lett a Harmadik Birodalom által létrehozott legnagyobb koncentrációs tábor, a zsidó népesség tömeges megsemmisítésének a valaha volt legnagyobb létesítménye. Mintegy 1,5 millió ember vesztette itt az életét. A táborba a Pokol kapuja vezet be, mely többek közt a Schindler listája című filmből is sokaknak ismerős lehet. Ez alatt a mai napig ott fut az a sínpár, amin a megsemmisítés céljából idedeportált zsidókkal teli marhavagonok egykor begördültek, hogy aztán egy kicsivel odébb, a tábor központjában, a kirakodó rámpán véget érjen a hosszú napok óta étlen-szomjan utazók útja (és sokszor élete). A vonatokról leterelve itt sorakoztatták és szelektálták őket egy jobbra vagy balra karmozdulattal az azonnali halálba küldve vagy az életüket (még) meghagyva. Egy utólag idehozott marhavagon mellett láthatóak és bejárhatóak a rekonstruált barakkok épületei, illetve megtekinthetőek az egykori gázkamrák és krematóriumok romjai is - a végnapok alatt a nácik igyekeztek a gaztetteik minden nyomát, minden bizonyítékot és minden szemtanút örökre eltüntetni. A sínek legvégénél áll az áldozatok emlékműve, amin 23 tábla van elhelyezve az Auschwitzba deportáltak által leginkább beszélt 23 nyelven. Torokszorító érzés a különböző feliratok közt a „sajátra” vadászni, majd Lengyelországban az anyanyelvünkön íródott sorokat olvasva (meg)emlékezni.

Auschwitz II. - Birkenau MarhavagonBarakkWCEgykori krematórium
Igyekeztek minden nyomot eltünteti EmlékműElfogytak a szavaim (és a könnyek)

Másnap, azaz immáron csütörtökön Lengyelország egy másik nagyon különleges és világszerte ismert idegenforgalmi látványosságát kerestük fel, a Wieliczkai sóbányát. Ide nem kötelező, de szintén nem árt online előre bejelentkezni, illetve jegyet vásárolni (www.wieliczka-saltmine.com), hiszen akkor várakozás nélkül, a megjelölt időpontban és nyelven indulhatunk meg a túravezetőnkkel (nélküle, azaz önállóan a bánya nem látogatható). Bevallom, voltak fenntartásaim, mert ahogy öregszem, úgy kezd elhatalmasodni a bezártságtól való félelem rajtam, de az egész látogatás olyan lenyűgöző és tartalmas, hogy nem volt időm semmilyen önmarcangoló gondolatra – pedig a Föld mélyén tartózkodás ideje körülbelül 2 órahossza.

A Wieliczkai sóbánya - a lényeg persze a Föld mélyén van

Wieliczka Krakkóhoz egész közel, de azért az útikönyvekben megjelölt néhány kilométernél messzebb, legalábbis az óvárosi szállodánktól, azaz a belvárostól nagyjából 20 kilométerre van, s biztos, ami biztos erre is érdemes a forgalom és a parkolóhelykeresés miatt több, kb. 1 óra menetidőt rászánni. A belépőjegyek nem olcsóak, sőt egy családdal számolva már kifejezetten borsosak, de a páratlan és felejthetetlen élmény simán megéri néhány mozijegy árát (mindig minden csak viszonyítás kérdése). A kellemes élmény érdekében mindenképpen érdemes a megfelelő ruházatra odafigyelni, hiszen a bányában állandó, kb. 14-15 fokos hőmérséklet uralkodik és nem elhanyagolható mennyiségű, többszáz lépcsőfokon és kb. 2 kilométer hosszú járatrendszeren kell a 135 méter mélybe vezető túra során végigmenni.

Bányászengedély beszerezveIndulhat a móka380 lépcsőn jutunk le 64 méter mélybe, vagyis innen oda az első etapban......hogy aztán ilyen járatokon haladjunk tovább (és igen, végig maszkban)

A wieliczkai sóbányában közel 900 éven át folyt a föld alatti sókitermelés, minek köszönhetően ez a föld felszíne alatt 327 méterig terjedő föld alatti labirintus több, mint 300 kilométernyi járatból és körülbelül 3000 darab kamrából áll. 1996-ban fejeződött be a sókitermelés, amikoris rájöttek, hogy UNESCO Világörökség részét képező bánya idegenforgalmi látványosságként nagyságrendekkel jobb üzlet, mint a maga bányászat. A turizmus egyébként nem újkeletű, hiszen az utazók már a XV. században látogatták, de a mai értelemben vett turizmus is kialakult már a 18-19. században (kimondott turistaútvonalakkal, vendégkönyvekkel), napjainkban pedig évente kb. 1 millió látogatót fogad a bánya. A turizmus fellendülése mellett az sem volt elhanyagolható szempont, hogy bár a bányamunka továbbra is nagyon drága, a só igencsak elértéktelenedett az évszázadok folyamán (régen az arannyal vetekedett az ára, fizetőeszköznek használták, sőt még a bányászok is sóban kapták a fizetésüket, amit az angol SALary, vagyis fizetés szó a mai napig hűen őriz).    

Kopernikusz volt a bánya első nagyon híres látogatója még a 16. században

Felbecsülhetetlen értékű csoda rejtőzik a föld alatt, aminek a kialakulása egyébként nagyjából 13,5 millió (!) évvel ezelőtt kezdődött. Minden, amit látunk, ahol járunk, só. A belépőjegy ára a korlátlan sófogyasztást is magában foglalja, szóval a szobrok kivételével a plafontól a padló nyalogatásáig minden szabad préda (mi mondjuk kihagytuk ezt a páratlan lehetőséget, hogy mások nyomdokaiban nyalakodva nyerjenek bizonyítást az egyébként fantasztikus tudású és stílusú idegenvezetőnk szavai). 

Minden só - még az is, ami nem annak látszikEz például épp a padló a talpam alattThe só must go o-o-on

Kamrák, járatok, föld alatti kápolnák, szobrok, tavacskák alkotják a turista útvonalat, amit nagy meglepetésemre számtalan interaktív elemmel tesznek még élvezetesebbé és emlékezetesebbé. A magyar szívünknek külön kedves volt az a kamra, ahol hat életnagyságú és természetesen sóból faragott szobor meséli el a bánya tulajdonképpen magyar vonatkozású történetét, miszerint Kinga, IV. Béla magyar király lánya, az apjától hozományként kapott gyűrűjét bedobta a máramarosi sóbányába, ami csodálatos módon a kősótelepekkel idevándorolt Wieliczkába, s azóta bővelkedik sóban Lengyelország. Kingát, a bányászok védelmezőjét, 1999-ben szentté is avatta II. János Pál pápa.

Betekintést nyerhetünk a bányászat folyamatábaMegismerhetjük a só történetétInteraktív bemutatók teszik még szemléletesebbé és emlékezetesebbé a sóbányátIV. Béla lányának, Kingának a története - sóból faragott szobrokkal elmesélveLenyűgöző hely építészetileg isA tavak szerelmeseinek sem kell nélkülözniHihetetlen, hogy egy bányában mennyi szépségben lehet gyönyörködni 

A bánya minden bizonnyal leglenyűgözőbb része a hatalmas Szent Kinga-kápolna, amely a világ legnagyobb föld alatti temploma. A bányászok által, egészen pontosan mindössze három bányász által faragott, térhatású és sóból készült domborműveket érdemes végigbogarászni, mert fantasztikus alkotások. Itt található a Szentatya, II. János Pál pápa sóból faragott emlékműve is, melyet köszönetként készítettek neki azért, amiért a sóbányák patrónusát, Kingát szentté avatta (ahogy ezt már korábban is mondtam).

A világ legnagyobb föld alatti temploma a Szent Kinga-kápolnaMonumentálisÉs természetesen itt is minden sóból vanAz utolsó vacsora - sóból faragva és elképesztő térhatásbanII. János Pál pápa sószobra (nekem a mai napig az ő arca, mosolya ugrik be a pápa szóra)
Mi sótlanul, de csak a szó szoros értelmében (megítélésem szerint)

Nagy kedvencünk volt a bánya étterme is: nagyon jót ettünk teljesen reális árakon a Föld kétségkívül egyik legkülönlegesebb helyén, annak a mélyén – csak ne kellett volna utána teli hassal felállni és megindulni... A felszínre egy meglehetősen szürreális, emeletes, szűk bányalift repített fel minket, de olyan gyorsan ment, hogy ebben sem volt ideje pánikolni senkinek. A kijárat természetesen egy kis üzleten át közelíthető meg, ahol meglepetésként ért, hogy az ilyen-olyan kiszerelésű és megjelenési formájú „wieliczkai” (bár inkább csak ezen fantázianévre hallgató) só mellett lehetett kapni magyar nyelvű útikönyvet is. Végül egy hasznos információval látnám el és nyugtatnám meg az ide készülőket: nemcsak a bányabejárat mellett, hanem magában a bányában is vannak mellékhelységek.

A bánya éttermeTerülj, terülj, asztalkámÚton a lifthezÍme az emeletes liftÉs akkor itt utazik kérem szépen egyszerre 10 (!) ember fel a magasba 

Miután a sóbánya nem egy egész napos program, így erre a napra jutott még két különlegesség, méghozzá egy előtte és egy utána. Reggel elsétáltunk a Szent Péter és Pál templomba, ahol 10 órától került bemutatásra a különleges Foucault-inga. Egy aranyos, szerintünk olasz származású, lengyel bácsi vezetett be minket angolul a fizika tudományába, az inga elindítása pedig nem kisebb segédre volt bízva, mint a mi Milánunkra. Megtudtunk a heliocentrikus világképtől a Föld forgásának bizonyításáig (ezt szolgálta anno és szolgálja tulajdonképpen mai is az inga) sok érdekességet, bár nyilvánvalóan voltak az olasz-lengyel akcentussal beszélt angol nyelven magyarázott fizikában szürke foltok (hisz magyarul is akad...).

Reggel a Szent Péter és Pál templombanBemutatóra váró Foucault-ingaMilán hozta működésbe az ingát a rögzítőkötél elégetésévelRendhagyó fizika óra egy lengyel templomban

Wieliczkából Krakkóba visszaérve a Városháza tornyának a megmászása volt a levezető program. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a belépőjegy mellett ennek nagyjából egy lábon kihordott szívinfarktus még az ára. Hihetetlen magas lépcsőfokok vezetnek fel meredeken és szűken, de az elénk táruló látvány minden áldozatot megér(t). Mutatom:     

Ő lenne ugyebár a Városháza tornyaA felvezető lépcsősorAz előző képen jól látszik a lépcsőfokok mérete, ezen viszont jobban a lépcső meredekségeEz a látvány viszont tényleg mindent megérMesésen szépSzívből ajánlom naplementébenNapvégi mérlegÉs a jól megérdemelt

Zakopane volt a Krakkón kívüli csavargásaink utolsó célpontja, hiszen nem volt kérdés, hogy az őszi szüneti kirándulás során szerettünk volna legalább egy napot eltölteni a természet lágy ölén is. A Tátra csodás üdülőhelyét szokás a téli sportok lengyel fővárosának is nevezni, bár Zakopane nyilvánvalóan nyáron is gyönyörű és közkedvelt úti cél. Annyira azért nincs közel Krakkóhoz, hiszen a bő 100 kilométeres út jó 2 órahosszáig tartott. Opció lehet egyébként Krakkóba menet vagy onnan hazaúton megállni, ez esetben azonban érdemes legalább egy éjszakára Zakopanéban megaludni. 

Úton ZakopanébaZakopane

Mondjuk a kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen, mert először valahogy nem találtunk semmit, illetve amikor végre sikeresen megérkeztünk a Zakopanéhez tartozó Kuznicéből induló felvonóhoz, hogy fellanovkázzunk a legszebbnek tartott, 1987 méter magas Kasprowy Wierchre, közölték, hogy az karbantartás miatt éppen nem üzemel. Ekkor már annyi időt vesztettünk a kóválygással, hogy esélytelen volt a Magas Tátra másik gyöngyszemének, a Morskie Okonak, vagyis a Halas-tónak a felfedezése, úgyhogy visszaautóztunk Zakopane belvárosába, ahonnan felsiklóztunk Gubalówkára. Az egykori félreeső kicsiny hegyi falucska ma már a turizmus közkedvelt célpontja, s festői pihenő- és étkezőhelyeket kínál az ide érkezőknek, no meg túraútvonalakat, kalandparkot és egy 750 méteres nyári bobpályát, aminek a letesztelését a mi gyermekünk is bevállalta „nagyduzzogva”. A mögöttünk álló intenzív napok után elmondhatatlanul jól esett itt megpihenni és ráérősen ücsörögni, gyönyörködni és napozni.

A Gubalowkára vezető sikló állomásaA sikló magaIrány GubalowkaMegérkezésGubalowkaA gyerekre várva......aki letesztelte, milyen a helyi nyári bob pálya (lassú)Volt időnk selfizgetniÉtelfotóMindenki nyugodjon le... Igen, én ettem meg! Igen, az egészet!Nem hiszem, hogy ehhez kellenek szavak

Miután a siklóval visszaérkeztünk Zakopane belvárosába, lötyögtünk egy kicsit a sétálóutcáig vezető bazársoron, majd visszaültünk a kocsiba és becserkésztünk néhány templomot (párhoz egyébiránt már a délelőtti kóválygás során is szerencsénk volt, ja meg a Síugró Világbajnokság állandó helyszínéhez, a híres síugró pályához is) és megnéztük a fejjel lefelé épített házat (abszolút kihagyható!).

BazárZakopane régi temploma - ez egyébként az egész város legrégibb épületeSzent Kelemen tiszteletére szenteltékA város egyik legismertebb épülete a Czestochowai Szűz Mária fatemplomBelülről is minden faA templom kertje és a régi temető bejárata, ahol számos jelentős személyiség alussza örök álmát a gyönyörű szép, egyedi síremlékek alattJézus Szent Szíve kápolna - JaszczurówkaTöbb, mint 100 éves (mármint az épület)Beléptem és úgy éreztem, hogy tényleg itt lakik a jó IstenA Fatimai Szűzanya kegyhely temploma - előtte a Magas-Tátrára tekint II. János Pál bronz szobraHa láttatok már gyönyörűt!Varázslatosan szépII. János Pál pápa, született Karol Wojtyla, aki nevét egyébként a mi IV. Károly királyunkról kaptaA világhírű zakopanei síugrósáncOtt jártunkkor éppen valamilyen verseny zajlott éppen - fantasztikus volt a lécekkel repkedő embereket élőben látniA fejjel lefele álló ház - ennyi látszik ingyen belőleBelépőjeggyel ilyenAmit nem gondoltam volna: elképesztően szédül és tántorog benne az emberSz@r ügy :)

A napot a sétálóutcán zártuk és egy rövid sétát téve megszavaztuk a legszimpatikusabbnak tűnő éttermet, ahol harmadszori átköltözésre megtaláltuk az ideális asztalt is és jól bevacsoráztunk, bár egy desszert gofrit azért még egy másik helyen csak leküzdöttünk (igen, a másodikat aznap - tudom, hogy a pokol kénköves tüzén fogok elégni, de ez van). Isteni volt!      

Sétáló utcaAnnyira hangulatosCukiságVacsoraA tízezredik kalória - az új sapibanTermészetesen a másik gyermek is kapott sapkát - online volt velünk a vásárlás soránBúcsú Zakopanétól - naná, hogy a sétáló utca gyönyörű, Keresztelő Szent János templomával  

Szombaton a hatodik és egyben utolsó reggel virradt ránk Krakkóban. Imádtam ezt a várost és a környező kirándulási lehetőségeket is és hát az ősz külön jól állt neki. Szerencsénk volt az időjárással is, mert a csípős, néhány fokos reggelek után a szikrázó napsütés kifejezetten gyorsan és kiránduláshoz ideálisra melegítette fel a levegőt minden áldott nap, ami még a koraesti teraszos vacsorákhoz is kellemes maradt. Egyszer sem esett, egyszer sem fújt – rendelni sem tudtunk volna jobbat. Ami az étkezést illeti: a szállodánkban svédasztalos reggeli volt, úgyhogy a reggelivel külön nekünk már nem kellett foglalkozni (pláne, hogy igazán bőséges és jó volt). Mi ilyenkor mindig olyan jól szoktunk lakni, hogy tulajdonképpen egy estebédig ki is bírjuk húzni. Napközben persze jöhet itt-ott egy kis ilyen-olyan nasi, mint Krakkó esetében például a híres kerek perec szezámmaggal, mákkal, sajttal vagy sóval (Krakowski Obwarzanek) vagy épp a Paczek, vagyis az isteni lengyel fánk azoknak, akik majd csak hétfőtől fogyókúráznak. Mi a sarki boltba is simán be szoktunk ugrani mondjuk üdítőt venni, ami Krakkó esetében kivétel nélkül a Zabka-hálózat valamelyik üzlete volt – ez csak azért nincs minden sarkon, mert nem mindig a sarokra esik. A kései ebéd/korai vacsora idejére már igencsak fáradt és nagyon éhes volt mindig mindenki - ilyenkor imádtunk a főtérre kiülni és a jól megérdemeltet jól esően és megadva a módját elfogyasztani (a sétálóutcán egyébként magyar étterem is van, akinek haza ízekre fájna a foga). A vásárlás tekintetében azért a Zabka mellett hadd említsek meg két helyet, ami engem személy szerint lelkendezésre és látogatásra (no és persze még valamire…) késztetett: Krakkóban van Sephora és TK Maxx (Magyarországgal ellentétben).  

Minden "sarkon" van egy Zabka (nem biztos, hogy épp sarokra esik)Esténként azért mindig megadtuk a módjátVan Krakkóban magyar étterem isEz pedig a magyar étterem étlapja (már csak lengyelül kell tudni hozzá) És végül a személyes kedvencem: a szenteltvíz-automata
VISZONTLÁTÁSRA, Krakkó!

Valamikor 10 óra környékén indultunk haza Krakkóból és egy valamiben voltunk biztosak, mégpedig, hogy Árva váránál, Szlovákiában lesz egy hosszabb megállónk. A 13. században épült és 400 éve változatlan formában álló felvidéki várat igazság szerint már a Krakkóba vezető úton kinéztük magunknak, hiszen egy sziklaszirt tetején állva igazán lenyűgöző látvány. Érdemes legalább 1 bő, de inkább 2 órát szánni rá, mert a vár tulajdonképpen teljes pompájában látható újra és a kiállításokhoz van nagyon alapos, színes magyar leírás, illetve QR-kódokkal aktiválható internetes audio guide, amit egyébiránt a jegyár magában foglal. Miután az Európai Unióhoz velünk egyszerre, 2004-ben csatlakozó Szlovákia már tagja az eurózónának, euróval fizethetünk vagy bankkártyával. Tovább indulás előtt megszavaztuk, hogy a Magyarországig elautózás helyett inkább még itt eszünk, s de jól is tettük, mert nagyon jót ettünk egy igazán kellemes kis helyen a vár tövében. S akkor jöjjön két jó csel: egy az ital-, egy az ételszaporításhoz (Jézus után szabadon). Az italos sztori még apukám nevéhez fűződik, amikor szegény egyetemistaként úgy biztosított magának extra adag sört mindig új és új helyen, hogy a fogyófélben lévő sörébe beledobott egy legyet és szólt a pincérnek, aki nagy bocsánatkérések közepette kicserélte – természetesen egy egész sörre. Mit ad Isten, Zakopánéban valóban belerepült valami apa sörébe és megbizonyosodhattunk róla, hogy a lassan ötven éves sztori valóban működik. Az ételes ugyanígy működik például egy hajszállal – ezt meg nekem volt alkalmam kipróbálni Árvaváralján, amikor is egy hajszál volt a mákos gubámban (valóban! idegen!), s hát a dolog olyannyira működött, hogy az étterem a sajnálata jeléül állta az én ebédemet.

Árva váraÁrvaváralja13. században épült vár a 21. századbanA várba való jutásért azért meg kell szenvedni a hozzá vezető kaptatónKop-kop, van itthon valaki?Vár(om a párom)Hihetetlen sokrétű kiállítás vár odabentSőt, még katit is látni! Tudjátok: Áll, mint Katiban a gyerek.A kilátás pedig pazarEbéd kilátássalIsteni volt és ráadásul ingyen (részletek a szövegben)Ideje volt tényleg és végleg hazamenni

Este 9 óra körül értünk haza épségben, egészségben és tele élménnyel. Különösképpen sosem vágytam Lengyelországba, de most azt mondom, hogy mindenkinek látnia kell. Nem olyan felkapott, mint Párizs vagy Róma, de legalább annyit Krakkó és környéke is ad. Mi egészen biztos, hogy vissza is térünk majd - miután most Nándi fiunk nélkül utaztunk, s ezt neki is látnia kell majd (ha visszajön a térképre, hiszen most Amerikában tanul).

Pölösné Hudák Dóra

     Sosem gondoltam volna, hogy a lehet-e utazni, merjünk-e utazni, illetve a mikor, hova, hogyan merjünk utazni átgondolandó kérdések lesznek, de 2020 kora tavasza óta e tekintetben is sokat változott a világ, sőt ez a bizonytalanság tulajdonképpen azóta is tart. 2020-ban mi konkrétan ki sem mertük tenni a lábunkat az országból (hozzáteszem utoljára 2020 januárjában éppen Kínából érkeztünk haza…), de idén nyáron is csupán egy barátunktól kölcsönkapott privát nyaralóba bátorkodtunk el saját autóval, Horvátországba. Az őszi szünet közeledtével viszont már nagyon bennünk volt a mehetnék, így elbátorkodtunk egy hétre Lengyelországba.

     Október 24-én, vasárnap reggel 8 óra körül indultunk el kényelmesen. Nem szerettünk volna nagyon korán kelni, de az estét már mindenképpen Krakkóban szerettük volna tölteni, így autóval utazva ez az indulás tűnt ideálisnak. Útközben több helyen is érdemes megállni, hiszen nyitott szemmel járva (ami mondjuk legalább a vezetőt illetően nem hátrány), úton-útfélen felbukkan hol egy lélegzetelállító vár, hol egy különleges templom, no meg persze a különféle szükségletek kielégítése sem utolsó szempont (főleg gyerekkel – esetünkben egy folyton éhes kamasszal – utazva). A délkeleti országrészből Krakkó közúton nagyjából 565 km, ami nyilván mindenkinek annyi idő alatt megugorható, amennyire a gázpedált nyomja és az ilyen-olyan okból megállni szándékozó családtagokat el-/lenyomja. Mondjuk legalább Szlovákiában, a határátlépés utáni első jobb oldali benzinkúton mindenképpen érdemes megállni és egy autópályamatricát venni, mert hiába fogunk csak egy nagyon rövid szakaszt használni, ennek hiányában a bírság sokkal többe fog fájni (az első, baloldali benzinkúton, legalábbis a mi ottjártunkkor, nem lehetett autópályamatricát kapni). A határátlépés egyébként elég vicces történet, mert onnan tudtuk meg, hogy a GPS bemondta: „Határátlépés történt.” Vírushelyzet ide vagy oda, sem a magyar-szlovák, sem a szlovák-lengyel határ nem lett visszaállítva, s nemhogy semmilyen személyi vagy védettségi igazolványt nem kértek tőlünk, de egyetlen lélek sem volt sehol, aki kérjen.

Valahol SzlovákiábanPihenő Zólyom váránálEzért volt olyan ismerős Zólyom neveTurista from Hungary
Spytkowice is megállásra késztetett minket

     Este 6 óra körül értünk Krakkóba, s a szállodába való gyors bejelentkezést és a szobáink elfoglalását követően meg is indultunk a Bookingon közölt módon valóban 5 perc sétára lévő főtérre, hogy a gyönyörű látványtól leesett állaink összeszedegetése után megvacsorázzunk a lehető legautentikusabb helyen, a Mc Donald’sban. A Rynek Glowny az egyik legszebb főtér, ahol valaha jártam, de szerintem azok közül is, ahol még nem jártam. A szívet azonnal rabul ejtő tágas téren megállt az idő és a régi idők többszáz éves, pompás és elegáns épületei közt sétálgathat az ember vagy épp lovaskocsikázhat egy kellemeset a kéttornyú Mária-templom tövében várakozó gyönyörűbbnél gyönyörűbb fogatok egyikére felpattanva. Közben az épületek tövébe kitelepült éttermek teraszán lobog a tűz és hangulatos élőzene dallamai töltik meg még több varázslattal a helyet. Hihetnénk, hogy hirtelen jött fellángolás volt ez csupán a hosszú, utazással töltött nap végén, de miután másnap reggel és minden áldott nap töretlen volt a lelkesedésem a tér láttán, inkább azt mondanám, hogy szerelem volt ez első látásra. Hatalmas szerelem.   

Hát szia, te szépség!Szerelem első látásra
A Rynek Glowny, azaz a főtér minden szeglete gyönyörű......és hangulatosLengyel konyhaNemzetközi vacsoraLehet, hogy mindezt csak álmodtam?

     A program tervezésekor folyamatosan néztem az időjáráselőrejelzést, így az első teljes, Krakkóban töltött napot az óváros bebarangolásának szenteltük köszönhetően az előrejelzett jó időnek és szikrázó napsütésnek. Az óvárosra, s ezzel gyakorlatilag a szó szoros értelmében vett Krakkóra a hardcore turistáknak tulajdonképpen elég egyetlen egy (bár nyilván akkor nagyon mozgalmas és intenzív) nap, hiszen gyakorlatilag minden főbb látványosság egy területen, egymáshoz közel van. A történelmi Krakkót egykor fal vette körül, ami aztán a város növekedésével funkcióját vesztette, így lerombolták, ám egy zseniális ötletnek köszönhetően park létesült a helyén, ami azóta is körülöleli az óvárost, s tökéletesen kijelöli a várost felkereső turistáknak a célpontot. Ebben, az egyébiránt Planty névre keresztelt parkban sétálva indult a hétfő reggelünk, ami már önmagában lélekemelő volt. Már a Krakkóba vezető autóút során is ámulattal néztem, néztük az elsuhanó őszi tájat, az itt álló fák színes pompájának megcsodálása pedig először a misztikus ködben majd a napsütés reflektorfényében konkrétan külön programmá lépett elő. „Csak” olyannyira szerettem ezt, hogy akármi is volt az elkövetkező napokon a terv, a reggeli séta szinte sosem maradhatott el, sőt volt, amikor csak én egyedül keltem fel korábban azért, hogy itt sétálgathassak.    

Jó reggelt, Krakkó!A Planty ősszelJellegzetes perecárusModern Art

     A szállodától a parkon át egészen a Wawelig sétáltunk, ami körülbelül 20 perc távolságra volt (természetesen a minden egyes fűszálhoz meg levélhez leguggolást nem számolva). A Wawel-dombon épült királyi székhely közel 1000 éves, hiszen Megújító Kázmér fejedelem 1038-ban választotta uralkodói székhelyéül (mellesleg éppen Magyarországról visszatérve). A város fölé emelkedő Királyi Palota és székesegyház a fényűző királyi magánlakosztályoktól a Zsigmond-torony tetejéig körbejárható – aki ától cettig szeretne mindent végignézni, annak azonban nem árt csak erre az egy épületegyüttesre egy egész napot rászánni. Fontos információ, hogy a Wawel napi látogatóinak száma korlátozott, sőt néhány látnivaló csak konkrét időpontra szóló jeggyel látogatható, úgyhogy mindenképpen érdemes a látogatás tervezésekor előre utánanézni és foglalni vagy a látogatás napján „korán” reggel, a nyitás környékén érkezni (a jegypénztárnál digitális táblán látható az adott napra még elérhető jegyek száma). Egyébiránt a Wawel területére való belépés teljesen ingyenes, tehát az épületek közt kedvünkre sétálgathatunk, no de az érdemi látnivaló nyilván az épületeken belül van. A Királyi Palotát (dísztermek, királyi magánlakosztályok, kincstár és fegyvertár) mi közös megegyezéssel kihagytuk, ám bőségesen szántunk időt a a Wawel székegyház körbejárására.

Érkezés a Wawel-dombraWawel

     A székesegyházba a bejáratával szemközt található jegypénztárban váltottuk meg a belépőjegyet (14 Zloty volt a teljesárú, 8 Zloty a kedvezményes), majd kivártuk a néhány perces sort, hiszen a kötelező maszkviselés mellett a tömeg elkerülésével is igyekeznek odafigyelni a látogatók biztonságára, egészségére. Várakozás közben elkészültek az utolsó legális fotók a bejáratnál függő fosszilis állatcsontokról (a legenda szerint sárkány-, a tudományos verzió szerint mamutcsontok ezek), hiszen magában a székesegyházban elvileg tilos fényképezni. A székesegyház hatalmas és látványos belső tere mellett lenyűgöző a 18 oldalkápolna is, valamint körbesétálhatóak a királysírok és a további királyok és nemzeti hősök sírjainak helyet adó kripta is. Látogatásunkat a Zsigmond-torony megmászásával zártuk, ahol többek közt Lengyelország legnagyobb harangja, a csak különleges alkalmakkor megkonduló, 1520-ban készült és nem kevesebb, mint 13 tonnás Zsigmond-harang található. Azért többek közt, mert a felfelé vezető, igencsak vadregényes és fáradságos úton több haranghoz is szerencsénk volt, s mindannyiszor azt hittük, hogy ez a híres harang, szóval az előírt szerencsehozó módon megérintettük bal kézzel a nyelvét, fotóztunk és mentünk tovább, majd az élen haladó visszaszólt, mintha csak az Eötvös cirkuszban lennénk: gyertek, van másik!   

Oltalmazó sárkány- / mamutcsontok a Wawel székesegyház bejáratábanSutyiban lőtt fotó a székesegyházban (lévén, hogy fotózni tilos)Ezért a szépségért is kockáztattamŐket meg már úgysem zavarja...Ő meg mégiscsak a mi Báthory IstvánunkToronymászás és harangvadászatNa kérem szépen EZ a Zsigmond-harangBal kézzel megérintve a nyelvét állítólag egy kívánságunk teljesülKilátás a Zsigmond-toronyból

     A Wawel tövében, a Visztula folyó partján található a Sárkánybarlang - a legenda szerint itt lakott a várost egykor rettegésben tartó félelmetes sárkány (akinek a csontjai a székegyház bejárata felett lógnak). Mi ezt a külön belépődíj fejében látogatható kis mészkőbarlangot nem vágytunk meglátogatni, az előtte álló tüzet okádó sárkány szobor miatt azonban mindenképpen érdemes erre elsétálni. A néhány percenkénti tűzokádást egyfajta hörgő hang előzi meg, így könnyű elcsípni és megörökíteni, s szerintem nem mindennap lehet azért egy tüzet okádó sárkánnyal összefutni, szelfizni, fotózkodni.

Milán és a tűzokádó sárkány

     A Wawelt a főtérrel a Grodzka sétálóutca köti össze, ahol impozáns polgárházak, méltóságteljes intézmények, lenyűgöző templomok és természetesen turistacsalogató vendéglátóhelyek és szuvenírboltok sorakoznak. A Waweltől érdemes először a szomszédos Kanonokok utcáján (Kanonicza utca) végigsétálni, hiszen ez a város egyik legrégebbi és legszebb utcája. A 25. szám alatti ház például a 14. században épült, s az egyetlen, ami az 1455-ös tűzvészben teljes egészében megmenekült. Szintén érdekes érzés a 19. és a 21. számú házak előtt állni vagy azokba ellátogatni, hiszen itt élt és dolgozott Karol Wojtyla, azaz a későbbi II. János Pál pápa.

Kanonokok utcaHa ezek az épületek mesélni tudnánakII. János Pál pápa nyomábanLenyűgöztek a kapukHát nem lenyűgözőek?Ez a kávézó meg egyenesen nekem lett kitalálva

     A Grodzka utca valószínűleg a 9. (!) században lett kialakítva főutcának. Itt haladtak végig a királyi menetek és Sóút néven volt ismert, hiszen továbbhaladt a sóbányák felé. A nagymúltú utca történelmi homlokzatait és templomait mindenképpen érdemes ráérősen megcsodálni, hiszen ha csak végigrohanunk rajta és kipipáljuk, hogy itt is jártunk, nem fog tudni elvarázsolni.

Grodzka utca

     A főtérről is látható, korai román stílusú, kéttornyú Szent András apostol temploma a 11. században épült, s másfél méter vastag falának köszönhetően a tatárjárást is kiállta. A kívülről sokkal nagyobbnak látszó templom belső tere meglepően kicsi, ám annál gyönyörűbb – nem is értem, hogy ottjártunkkor miért nem volt rá kíváncsi rajtunk kívül senki.

Szent András apostol templomaBejáratTemplom a 11. századbólIlyen szép szószéket én még nem láttam: halászcsónakot formázó, aranyozott hársfa

     A szomszédos Szent Péter és Pál temploma a barokk építészet tökéletes példája – hozzáteszem, a barokk színvilágot és búskomorságot én mondjuk nem annyira kedvelem, de a barokk épületek kétségkívül remekművek. A sor fintora, hogy mégis épp ide tértünk vissza mégis néhány nap múlva, hiszen foglalkoztatott minket az itt és csütörtökönként megtekinthető Foucault-inga. 

Szent András apostol temploma és Szent Péter és Pál templomaA Szent Péter és Pál templomának falát díszítő 12 apostolból a képre férő 4HomlokzatTemplombelső

     Lengyelország legrégebbi és az egész világ egyik legrégebbi egyeteme az 1364-ben alapított Jagelló Egyetem, melynek egykori jogi (napjainkban művészettörténeti) kari épülete, a Collegium Iuridicum szintén a Grodzka utcában, egészen pontosan a 53. szám alatt található. Érdemes belépni a vonzó barokk kapuján és legalább egy mély levegőt magunkba szippantani az árkádos udvarán megállva, hiszen korábban maga Kopernikusz vagy éppen Karol Wojtyla is ide járt. 

A világ egyik legrégibb egyeteme, a Jagelló Egyetem 1364-ből (odabent egész egyszerűen elfelejtettem fényképezni)

     A Waweltől a Grodzka utcán végigsétálva a főtérre érkeztünk. A Rynek Glowny nappali fényben is gyönyörű, ráadásul most tüzetesebben is felfedeztük. A tér délkeleti végében, azaz a Wawel felől érkezve elsőként a csöpp Szent Adalbert templom tárul elénk, amit mindösszesen négyszer próbáltam belülről is megcsodálni, de csak bekukucskálva nyílt alkalmam, hiszen minden egyes alkalommal éppen misét tartottak (szóval a lelki szemeim előtt ebben a kis kuckóban 0-24 órában non-stop misét tartanak). Ez a kis, fehér, kocka alakú, kupolás templom egyébként a 12. század elején épült, s érdekessége azon túl, hogy alig néhány pad fér csak el benne, hogy kissé a mai járdaszint alatt áll.

A főtérre érveA Szent Adalbert templom(ka)

     A térre érkezve egyből szemet szúr a Posztócsarnok szépséges épülete, hiszen pontosan a főtér közepén áll. Az üzleteknek és vásári standoknak otthont adó vásárcsarnokot a 13. században emelték, ám miután az eredeti épület majdnem teljesen leégett, mai reneszánsz homlokzatát az 1500-as évek közepén nyerte el, bár az azóta esedékes újabb és újabb felújítások is mindig alakítottak rajta. Ha vásárolunk, ha nem, egyszer mindenképpen érdemes végigsétálni rajta, hiszen láthatjuk Lengyelország, illetve Krakkó olyan jellegzetes portékáit, mint például a borostyánékszerek, de mi például az elmaradhatatlan hűtőmágnesünket is itt szereztük be.  

A Posztócsarnok impozáns épületeMás szemszögbőlÉs megint egy másikból (egy másik napról)Bazárrészlet

     A téren továbbhaladva vagy a posztócsarnok árkádsora alól kikukucskálva egyetlen épület vonzza mágnesként a tekintetet, a Mária-templom (ami egyébként az egész családot prágai Tyn-templomra emlékeztette). Isten kettős tornyú, meseszerű háza a 14. század végére érte el mai, végleges formáját, s itt térnék ki arra, hogy Krakkó egy rendkívül szerencsés város, hiszen nem esett áldozatul egyetlen nagy emberi pusztításnak és természeti katasztrófának sem az elmúlt jónéhány évszázadban, így maradhatott meg az épületek nagy része teljesen eredeti pompájában (szinte egyedülálló módon Európában). A templomnak két bejárata van, s köszönhetően egy éppen zajló forgatásnak, mi a térről nyíló ajtón léptünk be véletlenül, pedig nem az van fenntartva a turistáknak, hanem a hátsó, ahol még egy kis belépő díjnyi súlytól is meg lehet szabadulni (de az imént elmondottaknak köszönhetően fogalmam sincs, hogy ez mennyi). OK, onnan érkezve a templom sokkal jobban, vagyis tulajdonképpen teljesen körbejárható, sőt még az egyik tornyába is lehetőség van felmenni, de nekünk tökéletesen megfelelt a padsorokba leülni és onnan gyönyörködni. A tornyok kapcsán van egy érdekesség, amit Krakkó óvárosában járva óránként mindenki hallhat, hiszen a magasabbik toronyból éjjel-nappal minden egész órakor szól egy rövid harsonaszó, a hejnal. Ezt mind a négy égtáj felé eljátssza a harsonás, ami a legenda szerint egy tatárjáráskori történetet idéz meg: a város felé közeledő tatárokat meglátva kürtszóval riasztotta a városlakókat a városi őr, akinek a torkát a tatárok nyílzápora átlőtte, s ezért elhalt és a mai napig is elhal a dallam.

Mária-templomFotózni tilosMajd meggyónom......nagyon!

     Európa egyik legnagyobb területű középkori terén még egy érdekes épület áll, a Városháza tornya. Ebbe a szép, 70 méter magas toronyba fel is lehet menni, amit sajnos aznap már lekéstünk, mivel hétfőnként az összes többi napi 18 órával ellentétben már 15 órakor becsukja a kapuit, de néhány nappal később pótoltuk a felejthetetlen élményt. Megnéztük viszont a torony tövében fekvő hatalmas modern fejszobrot (mondjuk nem mintha különösebb tudatosság nélkül ne lehetne észrevenni), majd kerestünk egy szimpatikus teraszt, hogy elfogyasszuk a jól megérdemelt estebédet. A hosszas és jóleső ücsörgés során ránk esteledett, így az élményekkel teli nap után picit korábban, de annál fáradtabban tértünk vissza a szállodába.

A Városháza tornyávalNem mondom, hogy ezt értem, de a modern művészet számomra már csak ilyenEstebéd kilátással

     Másnap, kedden reggel ismét a Planty parkban sétálva indult a nap, csak most nem a Wawel felé indultunk el, hanem a másik irányba, konkrétan a nemrég felújított Czartoryski Múzeumba. A gazdag gyűjtemény, melynek legértékesebb darabja kétségkívül Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című képe, keddenként ingyenesen látogatható. Érdemes 10 órára, a nyitásra érkezni, mert utána egyre nagyobb és nagyobb a tömeg, s hiába az ingyenjegy, a pénztárnál a belépésre jogosító ingyenjegyért ugyanúgy sorba kell állni, illetve azért a műalkotásokat is szerencsésebb csendben, nyugalomban, adott esetben egyedül előtte állva megcsodálni.

Czartoryski MúzeumMúzeumlátogatás vírushelyzetbenElképesztően szép ez a hely
Van itt minden, mi szem-szájnak ingereTöbb száz éves gyönyörűségekEz a tányér például lassan 500 évesCeremóniasátor a török időkbőlFantasztikus megvilágításAmikor még nem az IKEA látta el a háztartásokat (1600-as évek eleje)3D 1605-1615-ből - micsoda térábrázolás és térhatásRiadt néni indexel (azt hittem, kizavarnak minket, úgy nevettünk rajta - meg azon, hogy valószínűleg a Peppa malacot is ugyanez a művész rajzolta)Egy eredeti RembrandtA fő attrakció: Hölgy hermelinnel (a legdurvább, hogy Hitler magángyűjteményének volt a darabja)Hölgy hermelines hölggyelHerrek melin nélkülSzerintem életemben először fotózok és mutogatok ruhatári szekrényt, de ez arra érdemes 

     A múzeum után a szomszédos Flórián-kaput és Barbakánt néztük meg. A Flórián-kapu volt egykor a város északi részének főbejárata, s mára ez a város körüli védőfal egyetlen megmaradt kapuja. A kapu alatt, konkrétan az átjáróban egy kis oltár lepi meg az áthaladót, a kapu környékén pedig mindkét oldalon látható az egykori városfal egy-egy darabja. Maga a városfal egyébként a tatárjárás után épült a város védelmére: 2 mérföld hosszú és 2,5 méter vastagságú volt és egy vizesárok is körülvette. A Flórián-kapun átsétálva meg is érkezünk a Barbakánhoz, ami Európa legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt középkori bástyája. A Barbakán látogatható, ám mi nem éltünk a lehetőséggel.

A Flórián-kapu (a főtér felől érkezve)Kapualj kis oltárral és kilátással a Mária-templomraA Flórián-kapu másik oldalaBarbakán (háttérben a Flórián-kapuval)

     A Flórián-kapun visszasétálva és a Flórián utcán végighaladva jutottunk el a főtérre, ám útközben becsábultunk a krakkói panoptikumba, mivel az ajtóban álló Mr. Bean és a féláras akció meghozta a kedvünket. Ez a hely a Madame Tussaudstól nemcsak a távolság tekintetében volt legalább olyan messze, mint Makó Jeruzsálemtől, s bár különösképpen senkit nem beszélnék rá, mi azért jól szórakoztunk. Gyorsan körbejárható és némely viaszbábú és/vagy installáció kifejezetten jól sikerült, de tényleg nem egy Madame Tussauds.

Segítek: Milán a másikPanoptikumA "jól sikerült" installációk egyike...Mi azért remekül szórakoztunkOsztottunk-szoroztunkBandáztunk Egy kis harapnivaló úton a főtérre

     A főtérről gyorsan a szálloda előtt parkoló autónkhoz értünk, hiszen a nap hátralevő részét, azaz tulajdonképpen a kedd délutánunkat a zsidó negyednek, kultúrának és történelemnek szántuk és szenteltük. Első úti célunk Oscar Schindler gyára volt, akinek a neve Spielberg 1993-as filmjének köszönhetően sokaknak ismerősen cseng. A Schindler listája az üzletember igaz történetét meséli el: 1200 zsidót foglalkoztatott a zománcedénygyárában, megmentve ezzel őket a haláltól. Az egykori gyár igazgatási épületében egy fantasztikus kiállítás került berendezésre, amely ráadásul hétfőnként ingyenesen látogatható, de egyéb napokon is bőségesen megéri a többórás program az egyébként sem borsos árát (28 Zloty a teljes ár, 24 a kedvezményes és 56 a családi jegy). Érdemes az interneten előre beregisztrálni, hiszen ennek híján azért kell sorban állásra és várakozásra számítani. Az interaktív múzeum Krakkó 1939-1945 közötti náci megszállásának a történetét mutatja be, s minden túlzás nélkül az egyik legérdekesebb kiállítás, ahol valaha jártam, jártunk. Schindler irodájában járni, valamint a zsidói által készített zománcedények ezreit látni nem mindennapi élmény, de a kiállítás számtalan érdekességet tartogat. A 45 kiállító termet végigjárva sétálhatunk macskaköves utcán, várhatunk vonatra, felszállhatunk a villamosra, beléphetünk egy lépcsőházba, otthonokba, láthatjuk a II. világháborút, a nácik hatalomra törését és a zsidóüldözést. A kiállított eredeti tárgyak, filmek, rádiófelvételek, fotók, levéltári dokumentumok elképesztően élethűen és kendőzetlenül tárják elénk a náci megszállás hátborzongató éveit. Több ponton fogytak el a szavaim, s a végén menthetetlenül megeredtek a könnyeim is...       

Oscar Schindler gyáraFelkavaró időutazás Krakkó főterének átnevezése (a padló se kutya)Korabeli lépcsőházEgy átlagosnak tűnő villamos...... de nem azVillamoson utazvaA zsidók számára kötelezően viselendő kék Dávid-csillaggal hímzett fehér karszalag
Oscar Schindler irodájaA Schindler zsidók által gyártott zománcedények ezreiGettósítás - épül a falAz akkor 8 éves Roman Polanski eredeti írása - 2003-ban Oscar-díjat kapott A zongorista című, a varsói gettóban játszódó film rendezéséértRejtekhely a zsidók bújtatásáraElhurcolás a koncentrációs táborokba 
"Aki megmenti egy ember életét, az egy egész világot ment meg"

     Schindler gyára Podgorzében található – ez az a városrész, ahol Krakkó egykori zsidó gettója volt, melyet 1941 márciusában hoztak létre a náci megszállók és ide terelték azt a 20000 zsidót, akiket nem deportáltak rögtön koncentrációs táborokba. A gettó falának egy szakasza a mai napig megtekinthető rajta az alábbi emléktáblával: „Itt éltek, szenvedtek és vesztek oda Hitler hóhérainak keze által. Innen indultak végső útjukra a haláltáborok felé.” A gettó egykori központja a Gettó hőseinek tere, ahol 70 véletlenszerűen elszórt bronzszék emlékeztet a gettó 1943-as kegyetlen likvidálására, minek után csak az elárvult bútorok maradtak itt.

Az egykori gettó ma is meglévő falszakaszaGettó hőseinek tere - elárvult bútorok

     Kazimierz Krakkó zsidó negyede számos zsinagógával, zsidó múzeummal, kulturális központtal és hangulatos vendéglátóhelyekkel. 1335-ben önálló városként jött létre s zsidó múltja egészen 1495-ig nyúlik vissza. A 18. században olvadt bele Krakkóba, s a mai napig egy különlegesen jellegzetes, hangulatos része. Mi a Régi Zsinagóga mellett leparkolva azt és annak a környékét fedeztük fel, illetve adtunk a kulináris élvezeteknek is, melynek során rengeteget nevettünk. Én a lengyel konyha egyik gyöngyszemét, a pierogit kóstoltam meg, ami olyannyira ízlett, hogy a hátralévő három estéből még további két alkalommal rendeltem vacsorára ezt. A családban viszont nem mindenki rendelt ilyen ügyesen - a kóser konyha Czulentje volt talán a legnagyobb mellényúlás, de ezen meg annyit nevettünk (és nevetünk azóta is), hogy mégiscsak megérte a választás.

KazimierzZsidó negyedA Régi ZsinagógaBelül múzeumZsidó kultúra gyorstalpalóAzért érdemes rá időt szánni, mert érdekesA zsidó ételei és a klezmer-zene miatt népszerű Ariel - állítólag maga Spielberg is itt evett  Pierogi ruskie (nem kóser, viszont lengyel)

Folyt. köv.

PHD

Folyt.

Ahogy azt már korábban megírtam és -mutattam, az új, 2020-as év Thaiföldön ért minket. 2019. december 11. óta voltunk távol Magyarországtól. Utaztunk földön, vízen, levegőben és 4 rohammentőben. Megjártunk több országot és kórházat, lemondtunk Chiang Mairól, Burmáról és Laoszról. Nevettünk nagyokat és sírtunk nem keveset. Voltunk nagyon mélyen és elkezdtük látni az alagút végén a fényt…

Január elején (hogy pontosan idézzem a beutalót, természetesen 2563 januárjában) apura kontrollvizsgálat várt az adventista Mission Kórházban, amiről két dolgot nem árt tudni. Az egyik, hogy a „missön hoszpitl” hallatán az összes tuk-tukos és taxis néz, mint Rozi a moziban, hisz fogalmuk sincs, hogy az mi. Kénytelen az ember az iskolapadban szerzett és az angolszász országokban edzett angolját tovább csiszolni: „micsön hopitá” és már száguldunk is… Ugyanez igaz mondjuk a visszaút tekintetében is, hiszen a Prince Palace szálloda pedig nemes egyszerűséggel „prin pálé”. A másik érdekesség a kórházi látogatásaink kapcsán részben vicces, részben elgondolkodtató, hiszen komoly igazolása lehet a vonzás törvénye működésének. Még az Ázsia Expressz nevű tévéműsorban vagy az azt kísérő Nánázsia vlogban hívta fel Ördögh Nóri a figyelmet egy meglehetősen érdekes bangkoki utcanévre, amit szerettünk volna magunk is látni és a poén kedvéért lefotózni, de nem így… Történt ugyanis, hogy az 1569 km2-es (=3 Budapest) területű Bangkokban hova vitte be aput első este a mentő? Hát a Phitsanulok („picsánülök”) úti kórházba…        

A Mission Hospital és az ő hangzatos utcája

Az a bizonyos vonzás törvénye...

Apu kontrollvizsgálata jól sikerült s megkaptuk az engedélyt a hazautazásra - értsd hazaszállítására, hisz apu ekkor kerekesszékben ült. Igen ám, de ez korántsem volt olyan egyszerű. Apu szempontjából a legbölcsebb választás a lehető legkíméletesebb, Bangkok-Bécs közvetlen járattal történő hazautazás lett volna, de anyagilag ezt és a Bécsből hazajutást máról holnapra hat embernek lezongorázni és kifizetni nagyjából kétmillió forintba került volna, amiből a biztosító maximum apu és esetleg egy kísérő útiköltségét térítette volna utólag vissza. Anyu arról, hogy kettesben menjen haza apuval, hallani sem akart, hiszen rettegett tőle, hogy megint baj lesz és stabil nyelvtudás híján az apu életébe is kerülhet akár. Ezen a ponton térnék ki az egyik legtöbbet idézett megszólalására az imént leírtak alátámasztására. Miután tönkrement a laptoptöltője, a kedvenc MBK plázánkban vett hozzá egy másikat, majd lefotózta a boltot és közölte az eladóval: „If no good, we come back yesterday.” (= Ha nem jó, visszajövünk tegnap.) De olyan is volt, hogy gomba nélkül rendelt meg magának egy ételt, ami aztán extra adag gombával érkezett meg, sőt az egyik tuk-tukossal beszélgetésbe elegyedve feltette neki a kérdést, hogy járt-e már Budapesten: Are you was? (=Vagy-e volt?) Egy szónak is száz a vége, mi sem akartuk, hogy apuval kettesben menjenek. A legköltséghatékonyabb megoldásnak az tűnt, ha az eredeti hazajegyeinket legalább részben fel tudjuk használni, ami viszont tartalmazott további csavarokat. Haza eredetileg Chiang Maiból repültünk volna, azaz adott volt, hogy gyakorlatilag csak odáig kell repülőjegyet venni és elrepülni a családnak és aztán onnan hazarepülünk az eredeti tervek szerint, mintha mi sem történt volna. Na ja, csak a hazaút tartogatott még egy kalandot: megállást Pekingben és kirándulást a nagy falhoz…

Na de vissza egy kicsit Bangkokhoz, ahonnan megindultunk. Mint írtam, apu kerekesszékben volt, amit mind a szálloda, mind a kórház biztosítani tudott, de hát volt előttünk még nem kevés repülőtér meg beszállás (4), kiszállás (4), átszállás, amit saját lábon nem volt szabad, de nem is bírt volna végigcsinálni apa. Közérdekű információként írom (bár sose legyen erre a tudásra szükség), hogy minden repülőtér és légitársaság rendelkezik kerekesszékekkel, s míg előbbieknél általában kölcsönözni lehet, a légitársaság lehetőleg előzetes bejelentés alapján, de mindenképpen külön kérésre biztosítja azt, sőt egy fő külön kísérőszemélyt is. Nyilván jobb lett volna mind a hatunknak makk egészségesen hazafelé tartani, de ha már így alakult, azért volt a helyzetnek egyetlen pozitívuma is: a kerekesszékeseket mindenhol előre engedik.

Nem igazán akartuk "ezt" fotózgatni, így anyu telefonjában akadt csak egy paparazzi, vagyis mamarazzi fotó... 

Bangkokból a Thai Airways légitársasággal repültünk át először Chiang Maiba, majd onnan az Air China repített minket Pekingbe, azaz a kínai fővárosba (igen, 2020-ban Kínába…). Az utazás tervezésekor az átszállási időt eleve úgy választottuk ki, hogy legyen időnk a repülőteret elhagyni és a kínai nagy falhoz ellátogatni, ne csak felette elrepülni. Ez konkrétan 9 óra volt, majd amikor elkezdtem a nagy fal kirándulást itthoni ismerősökön keresztül megszervezni, akkor mindenhol stílszerűen falakba ütköztem, hisz azt mondták, hogy lehetetlen ennyi idő alatt a Pekingi Nemzetközi Repülőtérről egy nagy fal kirándulást megjárni. No ez az a szó, amit én nem nagyon ismerek, így a megoldás végül egy kínai utazási iroda lett, akik vállalták egy idegenvezetős kisbusszal az utaztatásunkat. Hajnal ½ 5 körül, korom sötétben érkeztünk Pekingbe és kismillió (nem sok híján szó szerint) ablak, papír meg engedély után hagyhattuk el hivatalosan 24 órára a repülőteret. Az idegenvezető kishölgy a megbeszéltek szerint várt minket, majd a még mindig tartó éj leple alatt autóztunk el és érkeztünk meg a kínai nagy fal teljesen üres parkolójába. Valamivel 7 óra előtt járt az idő, de kiderült, hogy a pénztár, illetve a falhoz szállító felvonó majd csak egy jó óra múlva, 8-kor nyit. A 33 fokos Bangkokból a -7 fokos, azaz kerek 40 fokkal hidegebb Pekingbe érkezni minden volt, csak nem kellemes, de becsületére váljon a sofőrnek, hogy fűtött ránk, ahogy csak bírt, mi pedig az átutazott éjszaka után horpasztottunk még egy kicsit. Természetesen elsők voltunk a pénztárban és a felvonóban és naná, hogy a falon is – bár kocsonyaként reszkettünk és zsibbadásig fagyott kezünk-lábunk, az élmény mindent vitt.

Viszlát januári 33 fok! Viszlát Bangkok!

Suvarnabhumi Nemzetközi Repülőtér, Bangkok

Szemet gyönyörködtető virágköltemények

Utolsó thai falatok (naná, hogy mango with sticky rice)

Az utazás (és a Words of Wonders) hőse - no meg persze az enyém :) 

Ilyen az, amikor elsőbbséget élvez az ember

Hello Peking! Irány Mutianyu!

-7 fok (azaz 40 fok különbség néhány óra alatt)!

Azért ennek a táblának sikerült egy kis melegséget okozni :) 

Kínai nagy információs fal

Hiteles infók

A kínai nagy fal néhány szakasza látogatható csupán napjainkban, hiszen a Kr.e. 3. századtól a Kr.u. 17. század elejéig folyamatosan építgetett erődítményrendszer nagy része természetesen az idő vasfogának (és a téglára vágyó építkezőknek) az áldozata lett, ám elsősorban a turisták miatt azért igyekeznek restaurálni, amit lehet. A fal eredetileg azért épült, hogy megvédje Kínát a nomád törzsek támadásaitól, s nem veszi/vette az egész országot körbe, hanem csak az északi határvonalon húzódik/húzódott, de ott sem teljesen egybefüggően. A nagyjából 2200 éves részek még zömmel döngölt földből (meg olyat is olvastam, hogy rizslisztből!) készültek, a ma látható, téglából épült falszakaszok pedig nagyjából 400-600 évesek. Mivel nem egy egységes, egybefüggő fal, sőt ráadásul még egyfolytában változott is (gyarapodott vagy épp leomlott), a pontos hosszát nehéz megmondani - a pár ezrestől a több tízezres falhosszig sokféle adattal lehet találkozni, de a mi kínai idegenvezetőnk szerint a valóság sokkal inkább az utóbbi. Ha az összes, hegyeken, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken átvezető falszakaszt összeadjuk, alig akartam hinni a fülemnek (és írott forrásokban a szememnek), de a kínai nagy fal hossza bizony meghaladja az ötvenezer (!) kilométert (az egész Földünket körülölelő Egyenlítő hossza 40075 km!) – elképesztő, döbbenetes, lenyűgöző. Nekem mindig azt tanították, hogy ez az egyetlen mesterséges építmény, ami az űrből látszik, de 40 életév után, a helyszínen járva tájékoztattak róla, hogy ez az információ téves, vagy ha úgy tetszik, hamis. Azt viszont senki nem mondta, hogy a kínai nagy fal egyben a világ leghosszabb temetője is, hiszen állítólag több, mint egymillióan vesztették az életüket az építése közben, akiket szépen a fal alá temettek vagy szó szerint befalaztak (a helyi Kőmíves Kelemenek). Az UNESCO világörökség részét képező nagy falat természetesen évente sok millióan látogatják; legnépszerűbb szakasza az útikönyvek szerint Badaling, a Pekinghez közeli szakasza pedig Mutianyu – itt jártunk mi (és le is fordítottuk az idegenvezetőnknek angolul magyarra: Show me, Mom!). Tökéletesen ki van építve minden a leghatalmasabb tömegek fogadására is és a parkolóból a magas hegygerincen húzódó falhoz fel lehet jutni a kényelmes és gyors felvonóval, de az edzettebbeknek, illetve nálunk jobban ráérőknek akár lépcsőn felsétálva is. A kínai nagy falon állni, sétálni és a szemet a távolba kacskaringó falrendszeren végigfuttatni nagyon különleges életérzés és muszáj vagyok kölcsön venni más, méghozzá Péterfy Gergely szavait a látvány leírására, hiszen annyira zseniális: „az őrültség, az emberi akaratba és tudásba vetett hit és egy végletekig fegyelmezett társadalom hátborzongató alkotása ez a fal”. Az általános iskolai padokból kettő helyre vágytam igazán eljutni valaha az életben: a gízai piramisokat már korábban kipipálhattam, s most a kínai nagy fal meglátogatásának vágyálma is teljesült.              

Felvonón - a háttér már igazán izgalmas

Megérkeztünk!

A kínai nagy fal

A tömeg nélküli képek nem a Photoshopnak, hanem a korai látogatásnak köszönhetőek

Kedvenc kép

Amikor egy álom megvalósul!  

Kis családom a nagy falon

A falon körülbelül 1 órát tudtunk eltölteni, illetve egy kis ajándékboltra is jutott még idő, mielőtt visszaindultunk és –értünk volna teljesen rendben a repülőtérre, ahonnan 13 órakor szállt fel velünk az újabb repülő. A nagy fal látogatást természetesen apu nem tudta bevállalni, viszont a repülőtéren sem szeretett volna egyedül maradni és persze mi sem szerettük volna egyedül hagyni, így jött velünk és a sofőr mindvégig járatta és fűtötte rá a kisbuszt a kínai nagy fal tövében, amit ezúton is xiexie, vagyis szívből köszönünk. Úton Budapestre volt még egy megállónk, amit azóta sem értek. A fehéroroszországi Minkszben tudtuk, hogy megáll a gép, de hogy birkák módjára tereljenek és ellenőrizgessenek minket egy alagsorinak tűnő folyosórendszeren a teljes megállási időben, s nemhogy egy matrjoska babát venni, de még egy gyorsat pisilni se jusson idő, az azért meglehetősen embertelen volt. Ezt követően viszont utoljára gördültünk ki a kifutópályára és legközelebb végre Budapesten landoltunk valamikor a helyi idő szerinti kora esti órákban.  

Peking - visszaúton a repülőtérre

Pekingi Nemzetközi Repülőtér

Helyi pajti

Valahol a mongol sztyeppék felett - hála az őseinknek, hogy nem maradtak itt

Az időzónák miatt hosszasan repültünk ebben a gyönyörű naplementében

Otthon, édes otthon - sosem vágytam még ennyire haza!

Gyönyörű helyeken jártunk és biztos vagyok benne, hogy a teljes történetünk megismerése nélkül sokan irigyeltek is minket, de a mögöttünk álló hetekre visszaemlékezve és a kerekesszékben hazatolt édesapámra nézve elszorult a szívem. Sosem örültem még ennyire, hogy hazaértünk rendben, biztonságban és biztonságba! S hogy apu története is teljes legyen: néhány nappal később, majd néhány hónappal később, illetve néhány nappal ezelőtt is újra kórházba került, de immáron itthon, jó kezekben, nyelvi akadályok és kulturális különbségek nélkül, no és nem mellékesen a becsülettel fizetett TB terhére… Nos, így indult számunkra ez a nem sokkal jobban folytatódott, de biztos vagyok benne, hogy a covid19 okozta világjárvány miatt senkinek sem egyszerű 2020-as év. És így zárult egy utazás végül is happy enddel, hiszen hatan mentünk és hatan jöttünk meg (minden relatív). Most már csak egyet szeretnék: jó egészséget mindenkinek!                                     

PhD

Folyt.

Meggyőződésem, hogy Bangkok kifogyhatatlan a látnivalókból és a programlehetőségekből, de e tekintetben Bangkok környékén is vannak kifejezetten kihagyhatatlan dolgok, ha már az ember a messzi Magyarországról arrafelé jár. Természetesen lehet saját szervezésben jönni-menni, de a Bangkokon kívüli túrákhoz szerintem ismét nagyon jó döntés Bangkok Charlie.

Mivel az apuval történtek felülírták az eredeti terveket, az előre leszervezett Ayutthaya & Bang Pa In kirándulásra csak anyukám ment el a gyerekekkel (rám ugyanis szükség volt a kórházban, nekem pedig szükségem volt a férjemre, illetve természetesen, akárcsak Koh Samuin, ő is féltett egyedül hagyni engem). Személyes élmények, tapasztalás és magamba szívott tudás híján most tehát csak néhány wiki-tényt tudok leírni és az anyuék által készített fotókból fogok szemezgetni.

A napot a Bangkoktól nagyjából 60 kilométerre lévő nyári királyi palotában (Bang Pa In) kezdték, amely komplexum eredetijének az építése 1632-ben fejeződött be és a ma látható formáját 1872-1889 között érte el. Igazi különlegesség a kétemeletes kínai fapalota, de sok más érdekesség is látható még a kertekkel övezett nyári palota területén, ahol a thai, a kínai és az európai stílus keveredése igazi csemege. Az épületeknél pedig talán csak a neveik gyönyörűbbek: „A tökéletes és ragyogó lakhely”, „A személyes szabadság isteni székhelye”, vagy „A bölcs kilátója”. 

Megérkezés a nyári palota látványos épületkomplexumába 

Phra Thinang Aisawan Thiphta-Art, avagy A Személyes Szabadság Isteni Székhelye - a leggyakrabban fotózott kis thai épület a tó közepén

A nyári palota faépülete

Anyukám és a gyerekek a nyári palota előtt

Az 1881-ben épült régi kilátó

A nyári palota a kilátóból fotózva

Jellegzetes épület a Ho Hem Monthian Thewarat, ami egy khmer stílusú kápolna a fa mögött... (hát ha egyszer ez a legjobban sikerült fotó róla???) :))) 

A nyári palotához közeli és a kambodzsai Angkor Watra emlékeztető Ayutthayába eredetileg én szerettem volna nagyon eljutni. A korábbi fővárost 1350-ben alapították és 1700-ra körülbelül 1 millióan lakták. A korabeli világ egyik legnagyobb városa lehetett – csodálatos templomai, a paloták és az erődítmények romjai az ősi főváros fényes múltjáról mesélnek. 1767-ben pusztította el a burmai sereg, s innen már ismert az új főváros története, hiszen a Hajnal Templománál korábban említettem. A teljes történelmi parkot szinte lehetetlen egy nap alatt bejárni, hiszen tucatszámra állnak itt  a szebbnél szebb és jellegzetesebbnél jellegzetesebb épületek, arról nem is beszélve, ha az ember netalántán még fotózni és fotózkodni is szeret... Ayutthayába továbbra is nagyon szeretnék eljutni – nincs mese, Thaiföldre valahogy csak vissza kell majd jutni.

Wihan Phra Mongkhon Bophit

Egy hatalmas, több mint 12 méter magas bronz Buddha a 15./16. századból

Anyu demonstrálja a Buddha-szobor méretét

Templomfal csupa-csupa pici Buddhával...

...falrészlet

Wat Phra Si Sanphet - Ayutthaya egykori legdicsőbb temploma, 1448-ban alapították és ennek a másolata a később épült bangkoki királyi palota (a chedik egykori ayutthayai királyok hamvait őrzik)

1767-ben leégették a burmaiak

Fekvő Buddha, bárki vehet neki "ruhát" és felöltöztetheti

Így...

...és így

Legalább ők látták

Wat Phra Mahathat a 14. századból

A fagyökerek által körbenőtt Buddha-fej az egyik legnépszerűbb látnivaló és fotópont 

Néhány nappal később már a férjem és én is csatlakozni tudtunk a következő Bangkokon kívüli túrához, ami egy igazán fantasztikus nap volt életre szóló élményekkel. Hajnalban indultunk és a felkelő Nap első sugarai már egy sófarmon értek minket. Megismerkedhettünk a természetes sógyártás folyamatával, amikoris a felszivattyúzott tengervízből a napsütés hatására elpárolog a víz és ott marad a só. Érdekes ugyanakkor, hogy bár van bőven, Thaiföldön mégsem igazán használják a sót, hiszen az édes, savanyú és csípős ízvilág a jellemző, sózni pedig arrafelé hallével szokás.

Ki korán kel...

...jó sok sóra lel!

A sótelepről a híres Maeklong vasúti piacra vezetett az utunk. Erről annyit kell tudni, hogy az árusok a zsúfolt piacot keresztülszelő vasúti sínekre is kipakolják a portékáikat és amikor jön a vonat, gyorsan mindent bekapkodnak. Ha nem lenne a sok mindenre elszánt turista (és mi messze nem minősülünk annak!), irtó hangulatos lehetne, miattuk azonban sajnos sokat veszít az élmény a varázsából. Persze félreértés ne essék, nagyon tetszett, de például a kijelölt bárba terelés meg az előre felállított fotóállványok miatt az egész olyan mesterkélt lett. Mennyivel jobb lett volna a váratlanul dudáló mozdony, aki elől még nekünk is sietve menekülni kell…

Maeklong vasúti piac - lábam alatt a sínpár

Kifőzde  

Felhozatal

Egy csámpás turista gyümölcsöt vesz

Na és kérem szépen így jön-megy a vonat! 

A vasúti piacot egy újabb piac követte, mégpedig a szintén világszerte ismert úszópiac. A Damnoen Saduak Floating Market az 1860-as években született, amikor IV. Ráma király két folyó (Maeklong és Tha Chin) összekötésére egy 32 kilométeres mesterséges csatornát építtetett, hogy a helyiek az áruikat csónakon tudják a városba vinni, ám az árusok helyben is elkezdtek a vízen kereskedni. Az úszópiacon rendkívül hangulatos, ugyanis gyakorlatilag egy csónakban ülve tudunk az árusok közt jönni-menni és vásárolni. Ha az iménti vasúti piaccal fenntartásaim voltak, itt az ellenérzésem elvileg még komolyabb kellene, hogy legyen, hiszen ez nem egy ma is működő hagyományos thai piac, hanem egy idealizált múlt életképeinek újrajátszása a turisták kedvéért és kiszolgálására nap, mint nap. De csak elvileg, mert gyakorlatilag rendkívül élveztem, élveztük – hiába, csak gyarló az ember, bár, ha hozzátesszük, hogy ezzel hány család megélhetését biztosítottuk, sokkal inkább volt helyes cselekedet.         

Hangolódunk

Megindultunk

Úszópiac

Naná, hogy mangót és ragacsos riszt vett az ember

Itt is megköttetett az üzlet

Ez a kedvenc képem - szerintem bárhol megállná a helyét

Selfie és a mobilos troll

Bambuszlétra nekem...

Minek a létra neki! :)

A piacok után következett a nap egyik legkülönlegesebb, mégis leginkább vitahatható része, az Elephant Village. Bevallom töredelmesen, hogy nekem volt már egész kicsi koromtól a vágyam egy elefánt hátán a dzsungelt járni – nagy valószínűséggel emiatt a VHS kazettákon anno rongyosra nézett Dzsungel könyvét és Tarzant, alias Johnny Weissmullert lehetne okolni. Hol voltak még akkor az állatvédők, akik szerint főben járó bűn elefántogolni…. Hol voltak azok a dokumentumfilmek, amiken az elefántok betöréséhez szükséges kegyetlenkedéseket lehet végignézni... Aztán Délkelet-Ázsiában elérhető közelségbe kerültek az elefántok, no meg az ő hátaik, szóval elkezdtem nyomozni, hogy akkor most felülni vagy nem ülni. Megtudtam, hogy a vadon befogott elefántokkal ellentétben a fogságban születetetteket nem kell betörni, s vannak olyan helyek, ahol kifejezetten szépen tartják őket, de ehhez igenis kell a turisták pénze, miután egyetlen elefánt naponta nagyjából 250 kilogrammnyit eszik és 100-150 liternyit iszik. Ezeken a helyeken családtagként szeretik, sőt tartják az elefántokat és jutalomfalatokkal tanítják őket, akárcsak a magyar ember az ebeit, sőt további hasonlóság az állatok bőre alatt elhelyezett mikrochip. A hivatalos szervek havonta ellenőrzik az elefántok életkörülményeit és esetleges sérüléseit, s természetesen a nem megfelelő állattartást büntetik. A legtöbb, amit tehetünk, hogy rendszeresen pénzt utalunk nekik, de el is látogatunk hozzájuk, hogy a belépődíjainkkal mentsük meg őket az éhenhalástól. Egy átlagos elefánt nagyjából 3,5 tonna – a példának okáért én a férjemmel no meg az alattunk lévő ülőkével együtt körülbelül olyan terhet jelentünk neki, mint nekem egy pékárus bevásárlókosár, amikor reggel átugrok a boltba bevásárolni. Természetesen nem minden elefántos, illetve egyéb állatokat a turisták kedvéért felvonultató helyről mondható el mindez, amit az imént leírtam, például bármilyen hihetetlen, de nevükkel ellentétben az ún. elefántmenhelyek sem igazán állatbarát helyek, sokkal inkább jelentenek trendi és hatalmas üzletet valakiknek... Egy szónak is száz a vége, alapos utánajárást követően és Bangkok Charlie égisze alatt végül úgy teljesült a vágyam, hogy emiatt egyetlen csepp rosszérzés sincs bennem. Azt viszont a tőlem megszokott őszinteséggel hozzáteszem, hogy a képzeletemben sokkal komfortosabb volt elefántogolni, mint a való életben…       

Elephant Village

Annyira hangulatos volt

Liba-, vagyis elefántsorban a család

Imádtuk ezt a túrát

Tarzan és Jane

Az Elephant Village-ben tett látogatásunk az elefántok támogatásán túl az elefánthajtók megélhetését is biztosítja, akik a szomszédos Karen-törzs férfi tagjai. A Karen-törzs egyébiránt a hosszú nyakú nőkről világhíres, akik 5 éves koruktól sárgaréz karikákat/spirált viselnek a nyakukon. Eredetileg Burmában éltek, onnan menekültek Thaiföldre. Furcsa szokásuk eredete máig nem tisztázott; elképzelhető, hogy a vadállatok harapása elleni védelmet szolgálta, más kutatók szerint egész egyszerűen a nők elcsúfítása volt a cél, hogy azok ne kelljenek másoknak. Egy biztos, minden évben egy újabb karikát helyeznek a nők nyakára, ami miatt lenyomódik a kulcscsont és elsorvadnak a nyakizmok és ennek következtében lesz természetellenesen hosszú a nyakuk (akár 20 centiméteres idősebb korban). Bár hihetetlen, de számukra nem a többkilós réznyak viselése, hanem az anélküli lét jár iszonyatos fájdalommal. A furcsa hagyomány követése ugyan mára már nem kötelező, mégis sok Karen nő ragaszkodik hozzá, hiszen sok pénzt fizetnek a náluk tett látogatásért a kíváncsi turisták (jelen!), ráadásul így a saját kézműves termékeiket is könnyen tudják értékesíteni.    

A hosszú nyakú Karenek faluja

A belépés előtt náluk is illik kopogni (és ez nem vicc!)

Karen-falu

Karen-ház

Karen-család

Gyerekek a nagyvilágból

Szegény kislány "tökélyre" fejlesztette a pózolást

Keresd a hibát!      

Minden bizonnyal hihetetlen, de a legeslegkülönlegesebb program még mindig hátra volt, a Tiger World. Ez Thaiföld egyetlen olyan tigrisfarmja, ahol a tigrisek nincsenek se láncon, se szűk ketrecben, se bedrogozva. Tulajdonképpen egy családhoz és a házi állataikhoz érkeztünk vendégségbe, amelyek közül nekünk konkrétan négy gyönyörű 3-4 éves, 200-240 kilós tigrishez volt szerencsénk. Én a magam részéről elég betoji vagyok, de itt megszállt valami olyan földöntúli nyugalom, amit azóta sem tudok megmagyarázni, de elfelejteni se. Fantasztikus érzés volt a tigrisek közt lenni, s példaértékű, hogy így is lehet állatot tartani és turistákat fogadni. Amíg élek, nem felejtem - ezt sem!

2 cica :)))

Milán

Nándika

Nándi

Anyukám

Unokás

Családi

Folyt.köv.

PhD

Folyt.

Bár ugyanabba a folyóba nem léphetünk kétszer, a történelem viszont ismétli önmagát – már amennyire 5 nap történelemnek számít… Miután a Bangkok Airways járatával Koh Samuiról Bangkokba érkeztünk, az 5 nappal korábban szívinfarktust kapott apukámmal természetesen azonnal a szállodába siettünk. Akárcsak Koh Samuin, itt is épp a bejelentkezést intéztem a recepción, amikor anyukám őrjöngve közeledett: „Meg fog halni! Meg fog halni!” Rohantam anyu után és a képtől, ami fogadott, azóta sem tudok szabadulni: apukám a mosdó kövén összeesve és a férjem a szívét pumpálva felette. Immáron én kiabáltam: „Heeeelp! Doctor! Ambulance! Pleeeeeeeeease!” Aztán újabb szirénázó mentő, újabb kórház, újabb intenzív és újabb életmentő beavatkozás… Ismét késő este volt. Ismét hazaküldtek minket, ám most azzal, hogy aput másnap reggel meg kell és meg fogják katéterezni, méghozzá egy másik kórházban, úgyhogy reggel 6-ra jöjjünk vissza, hogy mellette lehessünk. A világunkat nem tudva taxiztunk vissza a Mission Hospitalból a Prince Palace Hotelbe és foglaltuk el a hatunknak lefoglalt lakosztálybéli szobánkat a férjemmel, ahol anyu és a gyerekek természetesen tövig lerágott körmökkel és kisírt szemekkel vártak bennünket. 

Intenzív osztály, Mission Hospital, Bangkok - apu odabent :(
Prince Palace Hotel - csak testben voltam ott...

Néhány óra (nem)alvás után ismét egy taxiban találtuk magunkat az ébredező, illetve sok turista számára éppen, hogy nyugovóra térő Bangkok útjain, majd újra szirénázva száguldott apuval és velünk a mentő. A Ramathibodi Kórház a Koh Samuiban tapasztaltak szöges ellentéte volt, gyakorlatilag mintha nem is a Távol-Keleten, hanem a tengerentúl lettünk volna valamelyik Mount Sinai Kórházban. Patyolattisztaság, hipermodern felszereltség, tökéletes szakmaiság és szinte Walt Disney rajzfilmbeillő megjelenésű egészségügyi dolgozók. Ami itt várt ránk, azt el sem hiszem, ha nem velünk történik meg. Aput előkészítették a műtőben a katéterezésre, majd kinyílt a műtő ajtaja és egy felmatricázott úton betereltek minket, hogy az orvos elmagyarázhassa nekünk a tervezett beavatkozást. Ezalatt apu ott feküdt előttünk becsövezve és hatalmas tv-ken belülről kivetítve. Szürreális élmény volt. Nagyjából félóra után újra kinyílt az ajtó, s az orvos immáron a sikeres sztentbeültetést magyarázta és végigmutogatta az új állapotot az eredeti, 96-97%-osra (!) összeszűkült érszakaszokhoz képest. Apukám újraszületett – másodszorra néhány nap alatt!

Hiába mesélem el a történteket, annyi mindenre nincsenek szavak..  

A kötelező megfigyelési idő után visszaszirénáztunk a Mission Kórházba, ahol előbb az intenzíven, majd egy privát szobában lábadozott apu. Azt viszonylag hamar megtudtuk, hogy egy ideig egészen biztosan nem repülhet, így az utazásunk további részét töröltük és Bangkokban maradtunk, ragadtunk. Bár a Prince Palace szálloda általunk lakott lakosztálya csillagászati összegért lett volna hosszabbítható a szilveszteri időszakra, a menedzserrel személyesen egyeztetve egész baráti áron sikerült végül hosszabbítanom, sőt a történtekre tekintettel a hosszabbított időszakra a svédasztalos reggelinket a szállodától kaptuk ajándékba.     

Szállodai koszt és kilátás

Kórházi koszt...

...és kilátás

Summa summarum Bangkokra bőven volt időnk, már amikor nem apu betegágyánál (vagy épp valahol magunkba roskadva) ültünk - nyilván minél jobban volt, annál inkább küldött el minket. Thaiföld fővárosa a világ egyik leglátogatottabb városa, egy fantasztikusan színes és izgalmas metropolisz annyi látnivalóval, mint égen a csillag. Nagy területe (és a hőség) miatt gyakorlatilag esélytelen gyalogosan bebarangolni - bárki bármit mond, igenis jó és érdemes tuk-tukkal közlekedni, de nem rossz választás az a taxi sem, amelyiknek a sofőrje hajlandó a taxiórát bekapcsolni. Miután metró és magasvasút is van a városban, akár a tömegközlekedés is opció lehet, bár mi e tekintetben csak a szintén megszervezett vízi közlekedést próbáltuk ki. Nem olcsó, de érdemes szervezett városnéző túrákban vagy környékbeli kirándulásokban gondolkodni, ha az ember biztosra akar menni és szomjazza egy idegenvezető szuperinformatív szavait – esetünkben köszi, Bangkok Charlie. Aki a kultúra mellett/helyett az olyan tipikus thai dolgokra vágyik, mint a kulináris élvezetek vagy az ilyen-olyan masszázs, Bangkokban az is jó helyen jár! A december végi – január eleji harmincpár fokos meleg és szikrázó napsütés pedig esetünkben maga volt a hab a tortán! No, de lássunk csak mindent szépen sorban, amit sikerült nekünk látnunk és átélnünk Bangkokban.

Ottlétünk első napjaiban óvatosak voltunk, inkább csak a szálloda és a kórház között, illetve a szálloda környékén járkáltunk. Tuk-tukoztunk, piacoztunk, ettünk-ittunk és ámultunk-bámultunk.  

Sok jó kis helyen is elfér, avagy tuk-tukozik a család

Anya, apa

Gyerekek

Utcarészlet

Piac - igen, az ott mind ananász

Elképesztő mennyiségű áru...

...és elképesztő minőség! 100% original copy! :)))

Mi barnulni vágyunk, a távol-keletiek meg fehéredni... 

Helyi pékáru

Ebéd ~200.- forint/főért 

Vacsora ínyenceknek :)

Bangkok legfontosabb és leghíresebb látnivalóit Bangkok Charlie-val fedeztük fel, akit a Thaifölddel valaha is kapcsolatba került magyarok nagy része számára nem kell bemutatni (érdemes őt a Facebookon követni, mert amilyen hiteles, olyan érdekes). Az egész napos Bangkok túra során rengeteg szép helyen jártunk és csak úgy szívtuk magunkba a thai történelem és kultúra érdekességeit. A napot a Wat Traimit kolostorban kezdtük, ahol a világ legnagyobb, 5,5 tonnás tömör arany Buddha szobrát néztük volna meg (amiről egyébként véletlenül derült ki, hogy tömör arany, amikor 1955-ben leejtették), azonban a Márvány Templomban éppen szerzetesavatás zajlott, így kiszorultunk. A márvány királyi templom egyébként kívülről is gyönyörű és különleges, hiszen az egyetlen thai buddhista templom ólomüvegekkel és európai stílusjegyekkel. Számtalan Buddha-ábrázolást is láthatunk annak ellenére, hogy Buddha természetesen csak egy van/volt (a történelmi Buddha egy herceg volt, aki 21 évesen kiszökött a palotából és 4 jelenést látott, amikből leesett neki (=megvilágosodott), hogy a király mégsem mindenható, ezért inkább beállt szerzetesnek). Körbesétálva a kolostort meglestük egy kicsit a szerzetesi életet és persze meg is tudtunk sok-sok érdekességet. Thaiföldön bármelyik férfi beállhat szerzetesnek - akár néhány hétre is. A szerzetesi lét alatt 237 szabálynak kell megfelelni, melyek közül a legszigorúbb talán az (azontúl, hogy nőt természetesen nem lehet érinteni), hogy egy nap mindössze kétszer, reggelit és ebédet lehet enni. Reggelente a szerzetesek körbejárnak ételadományt gyűjteni és azt eszik, amit az emberek adnak nekik. A Királyi Palota templomát kivéve minden templomban élnek szerzetesek, s a sáfrányszínű egy vég, köréjük tekert anyagról őket a világon mindenhol könnyen meg lehet ismerni, azt viszont kevesen tudják, hogy a ruha alatt elvileg nincsen semmi...  

Márvány Templom - Wat Traimit

Szerzetesavatás - belépni tilos

Turista from Hungary

Buddha-ábrázolások

Gutik, avagy a szerzetesek lakhelyei

Szerzetesek alsógatya nélkül...

Wat Phra Chetuphon Wimon Mangkhalaram Rajwaramahawihan, közismertebb és talán egyszerűbb nevén Wat Pho volt a következő állomásunk, ami Bangkok legnagyobb és legrégibb templomkomplexuma és ahova az itt található hatalmas fekvő Buddha miatt igyekszik elzarándokolni a világ.  A híres, 46 méter hosszú és 15 méter magas, arannyal borított szobornak számtalan érdekessége van, például hogy hamarabb megvolt, mint az 1782-ben alapított Bangkok és az épületet építették utólag köré. A fekvő szobor azt a pillanatot ragadja meg és ábrázolja, amikor Buddha meghal és eléri a Nirvánát. Lélegzetelállító látni, mellette állni, sétálni - nem is lehet ezt igazán szavakkal visszaadni... A program méltó folytatása volt a szerzetesi áldás, amelyben a kilépést követően részesültünk, még akkor is, ha igencsak bőkezűen, akarom mondani bővizűen bánnak arrafelé a turistákkal... Megnéztük a Wat Pho területén található  99 chedit, más néven sztúpát is, melyek tulajdonképpen temetkezési helyek, hiszen a buddhisták hamvasztanak és ezen építményekben őrzik az elhunytak, itt például többek közt a Ráma-dinasztia első 4 uralkodójának a földi hamvait. Bangkok alapítása óta egyébként egyetlen dinasztia, tehát a mai napig a Ráma-dinasztia uralkodik, akik közül nekünk IV. Ráma lehet ismerős a már korábban is emlegetett Anna és a király című filmből - napjainkban egyébiránt X. Ráma uralkodik, de korábban már ezt is megírtam. A templomkomplexum ad otthont Thaiföld legnagyobb Buddha-szobor gyűjteményének is, illetve itt működött Thaiföld első egyeteme és született meg a hagyományos thai masszázs, valamint a világ első masszázsiskolája, ahol a mai napig végezhetőek kurzusok. 

Az olimpiai úszómedence méretű fekvő Buddha (ő viszont nem tömör arany - a belseje tégla)

Fekvő Buddha - részlet

A többé-kevésbé teljes Fekvő Buddha - a hatalmas és gyönyörű gyöngyház-berakásos talpa Buddha 108 megtestesülését ábrázoljaAdomány-hegyek, bocsánat -fák

Aki annak rendje és módja szerint pénzt dob mind a 108 bronzedénybe, szerintem meg is érdemli, hogy valóban szerencsés legyen

Bőséges áldásban részesültünk - ránk fért

A királyi család hamvai között

Spontán fotó :)

Buddha-szobrok, ameddig a szem ellát

Kisebb, nagyobb, fekvő, ülő, álló, egykezes (a családi viharokat lecsendesítő), kétkezes (az óceánt lecsendesítő), mindenféle anyagból - tiszta Gombóc Artúr

A bot, azaz a gyönyörű főtemplom a hatalmas meditáló bronz Buddha-szoborral

A világ első masszázsiskolája

Anatómia - megjelölve a tradicionális thai masszázs közben nyomkodandó pontok

A következő program a közeli, nagy fehér fallal körülvett Királyi Palota meglátogatása volt, amin gyakorlatilag csak végigrohanni volt időnk. Miután I. Ráma 1782-ben megalapította Bangkokban a fővárost, két évvel később megépíttette a Nagy Palotát is a királyi család számára. V. Ráma király óta azonban az uralkodó már nem itt lakik, így a bámulatosan szép épületegyüttes mára már csak ceremóniák helyszíne és persze remekül jövedelmező turistalátványosság. A szigorú beléptetés után gyakorlatilag egy filmbeillő, csodás minivárosszerű helyszínen találtuk magunkat - ha csak egy helyre lenne lehetőséged eljutni Bangkokban, ez legyen az, de velünk ellentétben szánj rá bőven időt! Amit mindenképpen jó tudni, hogy a bebocsátáshoz elengedhetetlen az útlevél és a kifogástalan megjelenés (vállat takaró felső, nőknél a térd, férfiaknál a boka alá logó alsó, de nem elegendő a kendő és nem elfogadott a szaggatott vagy épp a cicanadrág). Az épületeket tulajdonképpen csak kívülről tudtuk megnézni, kivéve a Smaragd Buddha arany templomát (Wat Phra Kaew), ahova bementünk, viszont ott nem lehet fotózni. 

Grand Palace, vagyis a Királyi Palota - megérkeztünk

Beérkeztünk!

Meglehetősen sokan kíváncsiak rá

Én is

Ő is

Minden részletében izgalmas és gyönyörű - érdemes rá jó sok időt szánni

Nem csak felénk vannak ám olyan fura szokások, mint például a dőlő pisai ferde torony tartása :)

Chakri Maha Prasat, ha pontosan akarod tudni - hát nem gyönyörű???

Fantasztikusan szép hely! 

Az egész napos Bangkok túra a mesés Királyi Palota után egy jó órás csónakázással folytatódott a  Chao Phraya folyón és a Thonburi csatornákon. A jellegzetes hegyesorrú thai csónakokról nem árt tudni, hogy azokat kiszuperált teherautómotor hajtja, ami talán mondanom sem kell, hogy rendkívül büdös, főleg ha a zsilip előtt várva pöfögtetik hosszasan és tömegesen az ehhez nem igazán szokott, messziről jött turistára... Érdekes mindenesetre Bangkokot ebből a szögből látni és felfedezni például a különböző társadalmi rétegek lakóházait (már amennyire a palota vagy épp a putri annak nevezhető) és elénk táruló életképeit, illetve ezt a jellegzetes közlekedési eszközt és vele járó életérzést egyáltalán kipróbálni.  

Csónakkal a Chao Phrayán

Dugó, várakozás és bűz a zsilipeknél

Utca-, vagyis csatornarészlet

Jelzőtáblák

Minden kulipintyón klímák...

...parabolaantennák

Elképesztő otthonok

Kontrasztok

Rejtett csodák

És naná, hogy egy kikandikáló hatalmas Buddha-szobor

Wat Arun, azaz a Hajnal Temploma volt a csónakázásunk végállomása a Chao Phraya folyó túloldalán. A nagyjából a mi Petőfinkkel egy időben épült, khmer piramisáról könnyen felismerhető templom lett az én személyes kedvencem Bangkokban, mert bár gyönyörű, valahogy mégis olyan könnyen megemészthető volt az egész - talán a töménytelen arany helyetti elegáns porcelán miatt lopta be magát ennyire az én európai szívembe. A templom egyébiránt Arunáról, a hajnal hindu istenéről kapta a nevét, mivel a burmaiakat később sikeresen kiűző Taksin tábornok 1767-ben napfelkeltekor érkezett ide, hogy megalapítsa Thonburit, Sziám új fővárosát Ayutthaya bukása után.

Úton a Hajnal Templomához

Az ámulatba ejtő Wat Arun

A 81 méter magas központi prang

Az igencsak tartalmas Bangkok Charlies napot mi más is zárta volna, mint még egy érdekes wat, azaz buddhista kolostortemplom, szóval templom. A Wat Prayurawongsawat Worawiharn (röviden Wat Prayun), vagyis a Teknősbéka Templom több minden miatt különleges és látogatásra méltó. Gyönyörű sziklakertjében és kis vízesésekkel tarkított kerti tavában szép számmal vannak teknősbékák (ki hitte volna?), amik etetése természetesen igen jó biznisz, de mindenképpen jó móka is, pláne, hogy a teknősbéka ugyebár a bölcsesség, a kitartás és a hosszú élet szimbóluma, ezért igazán megéri táplálni. A templom a szép, nagy, fehér chedijéről könnyen megismerhető, ami azért kivételes és egyedi, mert belül üreges és látogatható. Először egy kis múzeumon kell áthaladni, ami zömmel a templom építésekor feltárt Buddha-ábrázolásokat mutatja be, majd bebocsátást nyerünk a különleges hangulatú sztúpába, ahol többek közt tájékozódhatunk a születésünk által predesztinált legfőbb tulajdonságainkról Buddha tolmácsolásában. A hívők által aranylemezkékkel teleragasztgatott falat látni, teknősbéka módjára a szabadba araszolni vagy épp a pazar kilátásban gyönyörködni nem mindennapi élmény, szóval ezt a helyet is szívből ajánlom.  

A Teknősbéka Templom 

Belépve

Felérve - itt aztán minden arany, ami fénylik!

Buddha és tanításai iránti tiszteletből szokás aranylemezkéket felragasztani

Buddha-én

Buddha-férj

Kilátás, mondhatnám thai táj

Templomkert

Mint a mesében...

És a valóság maga: teknős büfé (eledel nekik, nem belőlük!) 

Teknősbéka-etetés - nagyon hosszú életűek és bölcsek leszünk

A szállodánk ablakából jól látható Wat Saket, azaz az Aranyhegy Temploma Bangkokba érkezésünk óta csalogatott minket, így egy nap, egészen pontosan a 2019-es év utolsó napján fogtuk magunkat és ellátogattunk oda. A 78 méter magas arany Chedi, ahova spirális alakban épített 344 lépcsőfokon és megannyit harangozva lehet feljutni, egykor Bangkok legmagasabb pontja volt és a mai napig fontos tájékozódási pont, no meg remek kilátó a városra. A hegy lábánál lévő templomkomplexum Bangkok egyik legrégebbi temploma, az arany Chedi pedig Buddha-relikviák otthona. Rendkívül hangulatos hely, nincs mese, ide is menni kell...

Tömegközlekedés Bangkokban

Az Aranyhegy Temploma

Nemcsak Buddha, de az uralkodó, X. Ráma is mindenhol ott van

2019 búcsúztatása

Hát a boldog 2020 azért hagy némi kivetnivalót maga után...

Különlegesen szép, csilingelő, felemelő

A hegy lábánál

344 lépcsőfok & harmincpár Celsius fok

Vadregényes út

Jól tartott, bájos szobrok

Kongatnivalók

Itt nem lehet csak úgy (f)elmenni

Bangkok felett

Nehéz elhinnem, hogy ez a csodahely valaha átlagemberek krematóriuma volt

Nem tudom, hányadik kedvenc hely

Talán nem mondok újat: Buddha

Buddha lábnyoma

Buddha selfie

Ez Bangkok egyik legrégibb temploma - sziklába vájva

Visszaút

Érkezés a Prince Palace-ba   

Bangkokban sok mindent vétek kihagyni és én mindenképpen idesorolnám a vásárlást is, ami Bangkokban túlzás nélkül minden igényt bőségesen kielégít. A számtalan kisbolt, piac és éjszakai piac mellett vannak hatalmas bevásárlóközpontok is és Bangkokban tényleg mindent, de mindent meg lehet kapni. Icipici pénzért lehet például rendkívül gyönyörű és különleges ruhákat venni, de vég nélkül tudnám sorolni, amit kifejezetten érdemes ott beszerezni, és hát a luxusmárkák rajongóinak sem kell egyetlen percet sem szomorkodni. A kedvencünk az azóta is sokat emlegetett MBK plaza volt, ahol "csak" annyit vásároltunk, hogy venni kellett hozzá egy szép nagy bőröndöt, de a 2018-ban nyílt, rendkívül elegáns Icon Siamra is érdemes időt szánni. A Patpong éjszakai piac már egy picit más világ, hiszen a sok replika meg tücsök és bogár mellett a pillangókat se nagyon kell keresni. Egymást érik az ilyen-olyan bárok és show műsorok, no meg az utcán várakozó lányok, bár ez utóbbit persze sosem lehet biztosan tudni... Legyen elég annyi, hogy érdekes volt a férjemmel és a kamasz fiaimmal egy piros lámpás negyedben sétálgatni még akkor is, ha az egyetlen hely, ahova betértünk, a Burger King volt! 

Egyszerűen imádtuk-tuk

MBK plaza - a kedvenc

Könyvesbolt

Icon Siam

10 emeletnyi kánaán

Minden igényt kielégít - igen, még Porschét is lehet venni

Esti fényekben

Zenélő, táncoló szökőkút

Ismét úton

Egy újabb bevásárlóközpont, a Central World és Milan DiCaprio

Bangkok by night

Éjszakai piac

Minden(ki) kapható...

Csak ide, a gyerekek kedvenc thai éttermébe tértünk be Patpongban :)

Van egy hely Bangkokban, ahova végképp kötelező elmenni, mert maga a nagybetűs legenda: a Khao San Road. Nem egyértelmű a hátizsákos turisták gettójaként elhíresült hely megítélése a trendi 21. században, de mi imádtuk, sőt többször visszatértünk enni, masszíroztatni, nézelődni. Mutatom és mindenki döntse el maga, hogy elviselné-e nagy duzzogva...

Már az odaút is elvarázsol

Bulijárat - itt épp szilveszter este volt

I love Khao San Road

"Házirend"

Masszázs

Vacsoraopció

A nagy kedvenc változatlanul: mangó ragacsos rizzsel

Thai palacsinta - mondjuk ezt is imádtuk

Őrületből nincs hiány

De jó is volt!

Fotó nekünk...

Fotó neki :))) - nehezen szoktam meg, hogy én is látványosság vagyok

Mint az az imént kiderült, a szilvesztert is Bangkokban töltöttük (az eredeti útiterv szerint egyébként Chiang Maiban lampionoztunk volna). Hála Istennek, ekkor már apu is újra velünk volt, így az óév elbúcsúztatását és az új esztendőbe való átlépést vele együtt, a szállodai szobában ünnepeltük. Bár anyuék hozni szerettek volna meglepetésként egy kölyökpezsgőt, azt időközben elkobozták tőlük, mert a repülőn a feladott poggyászban ugyan nem jelentett gondot, az óceánjárón viszont, ahol minden bőrönd az emberrel van, elvették mondván, hogy nem lehet italt felvinni. Szóval koccintottunk valami thai löttyel és megnéztük az ablakokból Bangkok tűzijátékait, majd miután apu lepihent, azért lementünk a szálloda saját rendezvényére egy kicsit bulizni. 

Rengeteg tűzijáték volt, csak a végén kaptam észbe, hogy fotóóó

Szállodai buli

BÚÉK!

És BÚÉK így, egy felhőkarcoló oldaláról kivetítve is! 

2020 első napja aztán meglehetősen vicces volt, hisz az aznapi újságon ott virított az aktuális évszám: 2563. Nem a szilveszteri buli sikerült túl jól vagy nyúlt túl hosszúra, csupán az általunk használt Gergely-naptár és az általuk használt buddhista naptár nem egyezik. Az újévet az Erawan szentélyhez mentünk el megünnepelni, ahol az ember elsuttoghatja a vágyait és amikor a könyörgés meghallgatásra talál, a szemet gyönyörködtető thai táncosok énekelnek és tradicionális táncot mutatnak be. A bevásárlóközpontokkal szegélyezett spirituális sziget a város legfontosabb szent helye - egyfolytában hömpölyögnek a hívők és szerintem az űrig felsárgállik a rengeteg odahordott virág. 

Boldog újévet, 2563!

Erawan szentély

Egyfolytában érkeznek a hívek és a sárga körömvirágok

2563 biztos nagyon boldog lesz...

Folyt.köv.

PhD

Folyt.

Bár Szingapúrból csak délután repültünk el, vagyis tovább Thaiföldre, a szállodai kijelentkezést követően mégis rögtön a Changi repülőtérre mentünk (a Marina Bay Sands és a reptér között közlekedő, számunkra tökéletes metróval). Szingapúrba, mint arról már korábban írtam, késő este érkeztünk, így akkor csak rácsodálkozni tudtunk a világ egyik legkülönlegesebb repülőterére, de már az utazás tervezésekor tudtuk, hogy annak az alaposabb felfedezése egy külön program kell, hogy legyen. Aki szokott repülővel utazni, hovatovább (hosszú) csatlakozásokra várni, az pontosan tudja, hogy a reptéren lét, hogy úgy mondjam a szükséges rossz (a bolti lötyögéseket leszámítva – legalábbis ott, ahol vannak és annak, akiben megvan erre a hajlam). DE a jelenlévők ugyebár mindig kivételek, ami ez esetben ugyebár mi és a Singapore Changi Airport.

A Changi Ázsia egyik legforgalmasabb és a világ legjobb repülőtere évek óta számtalan megmérettetésen. Tulajdonképpen egy elképesztően modern „mini”város, ahol nemhogy nyűg, hanem hatalmas élmény akármennyi időt eltölteni. Egy igazi luxusoázis a világjáró utazóknak többek közt zuhanyzókkal és fürdési lehetőségekkel, ritka kényelmes ülő-/fekvőhelyekkel, Xbox és PlayStation állomásokkal, mozikkal, játszóterekkel, óriáscsúszdával, napozóterasszal, tetőmedencével, wellness részleggel, pillangóparkkal, kaktuszkerttel, a Föld legmagasabb beltéri vízesésével és természetesen megszámlálhatatlan vásárlási és étkezési lehetőséggel. Egy elegáns, patyolattiszta, sőt már-már laboratóriumsteril és teljesen automatizált világ, ahol robotok csomagolnak, szállítanak, takarítanak. Ugyanakkor nagyon szerethető, hiszen rendkívül tágas, könnyű tájékozódni, mindenhol ingyenes a wifi és a sok buja zöldet lehetetlen megunni.

Welcome...Picit más, mint Ferihegy...Mondom én! "Diszkrét" karácsonyi dekor mindenholDe mindenhol!Meg karácsonyi vásárMeg boldog gyerekek (és felnőttek) a világ minden tájáról - még ha ez utóbbi infó nem is igazán jól látható...

Ha valaki nem olyan szerencsés, mint mi, hogy több órát tud tátott szájjal bámészkodni, szerintem a jelenleg legújabbnak számító Jewel terminál az, ahova mindenképpen érdemes ellátogatni a reptéri tartózkodás alatt. 2019 áprilisában nyitott meg ez az új épületrész és itt található az egész repülőtér leglátványosabb része, az a hatalmas vízesés, amely 40 méter magasból, az épület tetejét adó üvegkupolából zúdul le a lélegzetelállító, 4 hektáros esőerdőbe. Még ott állva sem hiszed el, hogy éppen egy repülőtéren vagy, s ezen a többi látványosság sem sokat segít…

Az ugye megvan, hogy ez még mindig egy repülőtérÚton a JewelbeJewel - van még kérdés? (Igen, ez egy repülőtér!)Erre nincsenek szavak!És én ott voltam!

Szingapúrból a thaiföldi Koh Samui volt a következő úticélunk, ahol napnyugtakor landoltunk. Szerettünk volna a Távol-Kelet minél alaposabb felfedezése során néhány napot azért a klasszikusan a télből a nyárba utazva pihenéssel is tölteni, s hosszas fejtörés után végül is Koh Samui szigetére esett a választásunk.

Beszállás
Viszlát Szingapúr!Hello......Koh Samui!

A kis sátorszerű, nyitott reptérről azonnal a lenyűgöző Manathai szállodába taxiztunk, ahol gyorsan tovaszállt minden boldogságunk… Megkezdődött ugyanis a címben emlegetett rémálom... Miközben én annak rendje és módja szerint a szállodai bejelentkezést intéztem, apukám rosszul lett. Elfehéredett, levegő után kapkodott, kis híján összeesett és ő maga mondta, hogy szerinte ez infarktus. A szállodai személyzet azonnal a segítségére sietett, de természetesen muszáj volt orvoshoz vinnünk őt.

Senkinek nem kívánom ezt... :(

Bár a kis útszéli rendelőben stabilizálták az állapotát, onnan már rohammentő száguldott velünk a kórházba. Fogalmunk sem volt, hol vagyunk és merre megyünk a vaksötét éjszakában, de úgy tűnt sosem érünk oda. Közben apu egyre rosszabbul volt, a retrómentő az utolsó tápláló szingapúri falatokat is kirázta belőle - sugárban, ránk. A kórházban azonnal a megfigyelőbe vitték, majd megkezdődött az idegtépő várakozás, hogy megtudjuk, mi történt és mi fog történni vele. Közben alkalmunk nyílt tanulmányozni a közkórház működését, ahol például ugyanazt a hagyományos hőmérőt használták az ügyeletre érkező kisbaba testhőjének a mérésére, ami 2 perccel korábban az erősen túlsúlyos, világát nem tudó pasas hóna alatt járt (fertőtlenítés nélkül természetesen), de később kiderült, hogy ez még csak a legkevesebb… Apu felvételéhez mindenféle thai nyomtatványokat töltettek ki velem és miután késő este volt, telefonon kellett konzultálnom egy orvossal, majd apu átkerült az ICU-ra, vagyis az intenzívre, minket pedig hazaküldtek. Érdekes felállás volt ez, mert az angol tudásom miatt egy percig nem volt kérdés, hogy nekem kell apával lennem, viszont a thai éjszakában meg a férjemnek velem. Kitettük a lábunkat a kórházból egy idegen ország idegen szegletében, ahova aznap este érkeztünk, tehát semmi helyismeretünk nem volt és azt sem tudtuk, merre induljunk meg a koromsötétben az éjszaka kellős közepén. Végül a kórház biztonsági őre volt a segítségünkre, aki kérésünkre felhívta egy haverját, akinek a platós autóján zötykölődtünk vissza a nagyjából félórányira lévő szállodába. Mondanom sem kell, hogy a gyerekekkel maradó anyukám milyen idegesen várt vissza minket - a gyerekeink pedig időközben álomba sírták magukat… 

Manathai Koh Samui - megérkeztünkErre a látványra érdemes volt felébredni

Másnap reggel nyilván a kórházba vezetett az első utunk, de az intenzív osztály szigorú látogatási rendje miatt csak az ott dolgozók emberségén múlt, hogy láthattuk is aput. A kezelőorvosához külön időpontot adtak, illetve 24 órán belül fel kellett venni a biztosítóval is a kapcsolatot, továbbá összekapcsolni őket a thai kórházzal az ellátás finanszírozásához – ennél esküszöm egy pápai audienciát is könnyebben leszerveztem volna... Visszataxiztunk a szállodába, majd az orvoshoz kapott időpontban újra a kórházba. Megtudtuk, hogy apunak valóban szívinfarktusa volt, s az állapota javítása érdekében a keletkezett vérrögöt kell feloldani. Nem lehetünk elég hálásak, hiszen a szigeten és a kórházban uralkodó körülmények, korlátozott technikai eszközök és lehetőségek ellenére sikeres életmentő beavatkozást hajtottak végre. Naponta többször ingáztunk a szálloda és a kórház között – a szó szoros értelmében saját taxisaink lettek, akik csak ránk vártak az autóikat szerelgetve-törölgetve a szálloda előtti kis téren.

Nem gondoltuk, hogy a legtöbb élmény ide köt majd
És hát nem így képzeltük el az együttlétet - a szívem szakad meg még most is

Miután apu állapota javulni látszott, eljött a pillanat, hogy kikerülhet az intenzívről egy rendes kórterembe. Igen ám, de ezt Thaiföldön, legalábbis ezen a helyen úgy kell elképzelni, hogy egy körülbelül 40 ágyas hodály, ahol minden korú és nemű beteg össze van fektetve, szabadon járkál boldog-boldogtalan, de még a kóbor kutya, macska is ki-be és a hozzá vezető út matracokkal és a matracokon alvó/virrasztó hozzátartozókkal van tele (aki nem hiszi, járjon utána, bár ezt a kálváriát őszintén senkinek sem kívánom…). Azonnal tudtuk, hogy apu ide nem kerülhet, szóval jött a B terv, vagyis a privát szoba megigénylése. Erről két dolgot érdemes tudni, melyből az egyik, hogy a biztosító ennek a költségét (kb. napi 50 000.- forint) nem fizeti, talán evidens. A másik viszont roppant érdekes: míg a közös hodályban van, a privát szobában nem biztosított a felügyelet, így oda egy hozzátartozónak is be kell költözni a beteggel. Miután apu már jobban volt és ő maga is elég jól kommunikál angolul, a beköltöző hozzátartozó anyukám lett, mi pedig immáron kettőjükhöz jártunk be rendületlenül. Azért azt mindenképpen lejegyezném, hogy apukámnak egyéb látogatói is akadtak, hiszen a Manathai, azaz a szállodánk menedzsere és néhány alkalmazottja is tiszteletét tette nála egy különleges gyümölcskosárral, amely gesztus a szemünkbe a mai napig könnyeket csal. Aput éppen szentestén adták haza, majd másnap továbbrepültünk Bangkokba…

Mert az én apukámat mindenhol mindenki nagyon szereti!

No de vissza egy picit Koh Samuira, a Thai-öböl egyik legszebb ékszerdobozára. Bár az imént elmeséltek után gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy nem került sor az előzetesen eltervezett decemberi álomnyaralásunkra, azért azokban az órákban, amikor tehetetlenek voltunk apuval kapcsolatban, időt szántunk a sziget megismerésére, bejárására, sőt időnként egy-egy rövid időre lejutottunk a szálloda privát tengerpartjára is (én a magam részéről főképp hajnalban - olvasni, no meg a víz mentén sétálgatni).

Az a bizonyos jéghegy meg az ő mások számára látható csúcsa...Irigylésre méltó is lehetne akárA látszat valóban sokszor csalS hogy bennük mi játszódott le?!Nyugtató napnyugta

Koh Samui egyébiránt egy pici sziget, amit jól érzékeltet az az adat, hogy területe kisebb, mint Budapest fele. A 26 km hosszú és 21 km széles szigetet egy 51 kilométeres út kerüli körbe, így rendkívül könnyen bejárható akár egyetlen nap alatt is. Játszi könnyedséggel lehet taxit fogni vagy akár egy tuk-tukot leinteni, de autót/motort, annak ellenére, hogy a lehetőség adott, nem ajánlott itt bérelni. A közlekedés elég zsúfolt, sajátságos, kaotikus, ráadásul baloldali, a mi európai vezetési kultúránk nagyon nem ehhez szokott. Azt se felejtsük el, hogy sok turista életében először próbál egy robogóval vagánykodni és persze az se ritka, hogy meglehetősen felpörögött állapotban... Állítólag a kis szigeten nagyjából napi 10 baleset történik, s sajnos nem nagy kihívás külföldiek halálos baleseteiről sem hallani, olvasni. Miután tömegközlekedés nincs, s a sziget a gyalogos bejáráshoz azért mégiscsak nagy, marad a legelterjedtebb taxi, ami a magyar pénztárcánkhoz mérten nem drága, de a thai árakhoz képest talán a legtutibb biznisz Koh Samuin (szerintem mi az 5 napos ott tartózkodásunk alatt tuti eltartottunk jó néhány családot több hónapra...). A repülőtér a sziget észak-keleti részében található s természetesen van néhány felkapottabb partszakasz és turistalátványosság - bármelyik taxis nagy örömmel körbefuvaroz a legfontosabb helyeken, csak alkudni ne feledj el (jó sokat és előre).

A taxikban ilyen táblákon lehet rábökni az úticél(ok)ra Egyébiránt így néz ki a sziget "hivatalosan"Az aranyozott, 12 méter magas Nagy Buddha szoborElég nagy???A Nagy Buddhához vezető, gazdagon díszített sárkánylépcső minden apró részlete egy csoda, órákig lehet(ne) nézegetniJa és rogyásig van minden szép......és bizarr
Wat Plai Leam templomegyüttesEgy újabb nagy, ezúttal kínai fehér BuddhaA 18 kezű hálaisten, Guanyin a Pölös család 8 karjával kiegészülveCsak semmi giccsMíg nálunk az állatokat etetni tilos, itt a szobrokat etetni kötelező :)
A környékMinden szeglet gyönyörűHin Ta és Hin Ya, avagy a híres thai sziklák - szerintem nem szükséges magyaráznom...Na jó, egy "picit" segítek :)Wat Ratchathammaram, avagy az adományokból épülő vörös templomA különleges hangulatú vörös templom belülrőlMumifikálódott buddhista szerzetes Wat Khunaramban - érdekes utolsó kívánság és templomi attrakció... Közérdekű információ!Tanulmányúton, avagy a helyi iskolaKovácsék suli utánÉpülő szoborcsoportÓriásduriánMágikus kertNem könnyű a hegy tetejére és a dzsungel mélyébe jutás, de megériÉs körbejárni sem egyszerű, de csak ismételni tudom önmagamat: megériNim Thongsuk, duriánültetvényes faragta az összes szobrot és templomot a családi birtokra 77 és 91 éves kora közöttVannak szobrok magáról az alkotóról, a családtagjairól, állatokról, harcosokról és persze Buddháról
Rendkívül érdekes hely, mintha megállt volna az idő és megkövült volna minden és mindenki - ámulatba ejtőCentral Festival bevásárlóközpont, avagy egy kis karácsony előtti vásárlás

A legideálisabb december/január és március/április közt érkezni, mert ilyenkor esik a legkevesebbet és ilyenkor elviselhetően kellemes a meleg. Mint Thaiföldön szerintem mindenhol, itt is nagyon jókat lehet enni, mindent meg lehet kapni és a kultúrsokkra vágyók itt sem fognak csalódni. Ami a szigeten járva szerintem kihagyhatatlan, az a tengerparti thai masszázs – ilyen gyönyörű környezetben és ilyen fantasztikus masszírozásban legalábbis nekem még soha életemben nem volt részem. A másik kedvenc az éjszakai piac, ami hetente 1-1 alkalommal kerül megrendezésre a nagyobb turistaközpontokban, s a tücsök és bogártól a Louis Vuittonig ott aztán tényleg minden, de minden van. Ami fontos, hogy bátran és nagyon jókat ehetünk mindenhol (a legkoszosabbnak tűnő, valójában legautentikusabb helyeken is!), csapvizet viszont a szigeten egyáltalán ne igyunk. Aki biztosra akar menni, szinte minden sarkon vásárolhat a népszerű 7Eleven-ben, de a szigeten Tesco és McDonald's is van. 

Ennyi színes, zamatos, ínycsiklandó gyümölcsöt egy helyen szerintem még sosem láttam
Mindennapi kenyerünk a szálloda svédasztalárólTudjuk, hogy nem a méret a lényeg, de azért megmutatom a thai banánt :)És akkor lássunk egy thai nőt is - kezdem megérteni, miért voltam kuriózum :)Friss kókuszjégkrémEz valami isteni finom volt!
Éjszakai piac - az egyik legjobb programFülbemászó thai dallamokMegfizethető luxusCsaládi kör
A híres és isteni "mango with sitcky rice"Tücsök és bogárBogaras NándiBátorságpróba - jelentem bele is haraptam és le is nyeltem ám!Beszt masszázsszalon evörKözben a gyerek is elég jó helyen van 

Minket a szenteste is Koh Samuin ért és bár a távolkeleti Thaiföld közismerten nem egy keresztény ország, a szálloda rendkívül elegáns kerti partival ünnepelt, s hosszú évek után végre nem én fáradoztam a terülj, terülj asztalkán, no és még karácsonyi ajándékot is nyertünk a tombolán…

SzentesteSzerintem nálunk még a krampuszok is szebbek (a bal oldali Mikulánynál legalábbis mindenképpen...) :)Jó étvágyat!SvédasztalrészletBoldog karácsonyt!Tombolán nyert ajándékunkKarácsonyi fotózás 2019

Nyilván mi rendhagyó helyzetben és lelkiállapotban ismerkedtünk meg a szigettel, de ennek ellenére szerelem lett (még ha keserédes is). A mesés Manathai szálloda fantasztikus személyzete sírva búcsúztatott minket és azzal az ígérettel, hogy legalább egyszer visszatérünk még, hiszen van mit pótolni, no meg szépíteni az emlékeken. Kétségtelen... Akárcsak Szingapúr esetén, Koh Samuin is a távozásunkkor tudta igazán a szívünkbe lopni magát a reptér, ami kétségkívül a világ egyik legkisebb, legcukibb és legszebb reptere. Innen indultunk tovább december 25-én a thai fővárosba, Bangkokba.

Samui Airport - nádtető van, oldalfal nincsReptéri folyosóReptéri váróÚjra együtt a csapat (már és még)Irány Bangkok! Na az sem lesz unalmas... 

Folyt. köv.

PhD

Folyt.

Visszatérve Szingapúrba egyik csodát követte a másik, hiszen miután kijelentkeztünk a hajóról, a Marina Bay Sands recepcióján találtuk magunkat, amint éppen bejelentkezünk, mint leendő szállóvendégek a világ egyik legjobb szállodájába! Az egyik legnagyobb álmom vált valóra, de ez sem akárhogy, pedig esküszöm, meg sem szólaltam. A nem kis szálloda fő recepcióján kígyózó check-in sorban egyszer csak mellénk lépett egy szállodai alkalmazott és megkért, hogy kövessük (hozzáteszem, a fehér bőrszínünk a tömegben eléggé világított). Bevezetett a VIP check-in szobába, ahol azonnal csak velünk foglalkoztak, mi több körbe rajongtak, sőt kiválasztották nekünk az ár-érték arányban legjobb szobákat a 2-es toronyban. Arra, ahogy a lift száguldott fel velünk és amit a szobákba lépve meg azokból kinézve éreztünk, túlzás nélkül nincsenek szavak. Példának okáért csak egy apróság (a többit szívből kívánom, hogy majd megtapasztald magad): a szobába lépve a függönyök maguktól széthúzódtak, hogy Szingapúr ott heverhessen a lábunk előtt (ez „csak” annyira tetszett, hogy többször is újra játszottuk és videóra vettük a megérkezésünket).   

Marina Bay SandsJó, hogy vannak fotóink, mert így elhiszem, hogy nem csak álmodtam
Bakancslista PIPAMindenkinek jár 5 perc hírnév! :)PAPArazzi megörökítette a VIP Check-intLiftkezelés szigorúan csak szobakártyávalTádááááám! Egyik szobánk......kilátás az öbölre nappal...kilátás az öbölre éjjel
Másik szobánk......kilátás a városra nappal...kilátás a városra éjjel
Fürdőszoba

Az álomszálloda mellett persze Szingapúr is hívogatott minket, hiszen nem egy szállodában kuksolni utazik az ember a világ másik felére, akármilyen szuper is az. Nyakunkba vettük hát a várost egy újabb felfedezésre, annál is inkább, mert végre százágra sütött a Nap, ami ott nagyjából olyan ritka, mint felénk a piros hó... Egy jó héten belül immáron harmadszor tértünk vissza a szálloda melletti Gardens by the Baybe, ahol ez alkalommal a Szuperfa-ligetbe (Supertree Grove) mentünk (f)el. Összesen 18 ilyen 25-50 méter magas mesterséges fa van, melyek napenergiát és esővizet gyűjtenek, hűtik a park üvegházait és állványzatként szolgálnak a futónövények számára. Az OCBC Skywaynek köszönhetően lélegzetelállító sétát tehettünk a szuperfák lombkoronái között (természetesen lift vitt fel-le, külön belépőjegy ellenében), fantasztikus élmény volt.   

Egyszer lent......egyszer fent 
SkywayA fotósomnak új modellje akadt :)Anyukám az unokáival

A Marina Bay Waterfront Promenade Szingapúrban járva szerintem szintén egy kihagyhatatlan program.  Ez tulajdonképpen egy mesterséges sétány az öböl másik, belső oldalán, ahol a Merlion, vagyis „az oroszlán városának” (Szinga Púra) a szimbóluma, a vizet köpő oroszlánsellőszobor áll. Szépen kialakított rész, remek rálátással többek közt a Marina Bay Sands hotel, vagyis a szállodánk (:)) három tornyára, az Art Science múzeum modern, virág alakú épületére és a Formula-1 szingapúri nagydíjának városi pályájára. A környéken sétálva gyönyörű régi épületek is várnak ránk a brit gyarmati időket idéző Clarke Quay és Fullerton Heritage övezetben, melyek közül talán a patinás, gyarmati stílusú Raffles Hotel a leghíresebb, amely hírnevét a teljesség igénye nélkül Ernest Hemingwaynek, Rudyard Kiplingnek, Somerset Maughamnak is köszönheti. Az árnyékot itt is a régi házikók köré épült felhőkarcolók adják, hiszen ez a város üzleti központja is egyben, s meg kell mondanom, hogy a régi és az új remekül állnak ám egymásnak.

Metróra várvaValahogy csak el fogunk férni :)))IdőutazásRégi idők szobraiHiába, csak jól nevelt :) Az egyik kedvenc szobromMerlion jégkrémWaterfront Promenade SzingAPUr
MerlionStílusos pihi
Bizonyos szögekből Szingapúr tiszta Amerika...
Keresd a régit, keresd az újat

Természetesen, ha az ember egy igencsak menő szállodában lakik, akkor az azért mágnesként vonzza, hiszen az ott tartózkodást és annak árát mégiscsak érdemes minél jobban kihasználni. Sentosáról és a szingapúri állatkert minden bizonnyal izgalmas éjszakai szafarijáról így lemondtunk, a Singapore Flyer pedig önhibánkon kívül maradt ki a programból, hiszen ott jártunkkor már egy ideje nem működött. Mit is mondhatnék a Marina Bay Sands Hotelről… Amióta először megláttam, azóta vágytam oda. A távolkeleti útra készülve a repülőjegyek megvásárlása volt az első, a szobafoglalás a Marina Bay Sandsbe pedig a második, amit tettünk, hiszen egyetértettünk benne, hogy Szingapúr csak ezzel a szállodával lehet kerek egész, ellenkező esetben örökké bánnánk, hogy ott jártunk és mégse… A valaha megépített legdrágább hotel címet is elnyerő, 2010-ben nyílt luxushotel három 55 emeletes tornyában összesen 2561 szoba van. A számtalan vendégkényeztető szolgáltatás és létesítmény közül egyértelműen a tornyok tetején, egészen pontosan az 57. emeleten megépített 150 méter hosszú, végtelenített medence a legkülönlegesebb – gondoljunk csak bele: három darab szabvány úszómedence egymás mögé illesztve nagyjából a pécsi Tv-torony, vagy ha úgy tetszik az egymásra helyezett Országház és Szent István Bazilika tetején. S ha ez nem lenne elég elképesztő, gondoljunk csak bele a feltöltéséhez szükséges 1 438 456 liternyi víz mennyiségébe és számlájába – máris érthetőbbek a szobaárak… :) Ugyanakkor rossz hírrel is szolgálhatok, hogy mégse vágyj annyira nagyon oda: azon túl, hogy a medence és a környéke zsúfolásig van a 2561 szoba nagyjából 5000 lakójával, a vize borzalmasan hideg, úgyhogy az igazán jó képekhez nem kevés türelem és tűrőképesség, vagy legalábbis komoly színészi alakítás szükséges. Mert ugyebár, ha nincs róla kép, meg sem történt...

Internet...
...valóságSoha senki nem veheti el ezeket az élményeket tőlü(n)k Ki lehetett bírni :)

A képek elkészülte és persze a napozóágyakon átélt életérzés után megindult a csapat vacsorázni, de ez azért korántsem volt egy könnyű küldetés. Egyik luxusétterem követte a másikat, a gyorsétteremnek látszó helyeken pedig nem akadt egyetlen európai, vagy legalább arra hasonlító, bizalomgerjesztő falat sem (de hát nyilván nem azonos a Marina Bay Sands és a Meki célközönsége, no meg minek jön Ázsiába, akinek nem kenyere az ázsiai konyha…). Fáradtak is voltunk meg a szüleim sem voltak jól. Anyu lába olyan szinten lett allergiás és kiütéses, hogy már Magyarországra küldtük róla a képeket, hogy legalább hatóanyagot mondjanak, ami alapján megindulhatunk nyomozni a helyi patikákba, mert semmilyen addig ránk sózott krém meg gyógyszer nem segített, apu meg a párás melegtől gyengélkedett egyre többször és egyre jobban. A Marina Bay Sands elegáns vendégei végül a szállodával egybeépült metrómegálló kisboltjában találtak a fogukra való vacsorát (=szendvicseket és nassolni valókat), amit fakultatív medencézés követett az éj leple alatt...
Jót vacsoráztunk - csak nem itt :)Szépen ránk esteledett
Mondom, hogy szépenÉjszakai fürdőFélreértés ne essék, természetesen heringfürdő

Hajnalban, amikor a család még az igazak álmát aludta, én a szálloda tetejéről néztem végig a napfelkeltét, majd kipróbáltam a szálloda edzőtermét és wellness részlegét. Nem vagyok egy pacsirtaalkat, de ez a reggel maga volt a csoda – a mai napig igen gyakran töltődöm a napfelkeltét megörökítő videóm nézegetésével, amit, ha nem én magam készítek, el sem hiszem, hogy ez valaha valahol a valóság volt maga. A hatalmas szálloda konditerme nem nagy, s nem is különösebben jól felszerelt, de a Banyan Tree hálózat azért garancia a minőségre, az 55. emelet pedig a felejthetetlen futópados kilátásra. Köszönhetően a korai órának a szaunában és a pihenőmedencében szinte végig egyedül voltam, s ezt a nyugalmat Ázsiában különösen nagyra értékeltem és nagyon élveztem. Fantasztikusan jól esett ez a reggel a testemnek és a lelkemnek, s azon túl, hogy jól megérdemelten ettem magam degeszre életem eddigi legnagyobb svédasztalos reggelijénél, fel is töltődtem az előttünk álló nem gyenge megpróbáltatásokra, amiket ekkor persze még nem sejtettem…

Jó reggelt, Szingapúr!Irány edzeni!Futás8 km Szingapúr felettÉs egy kis lubickolás a boldogságban Úgy tűnik, semmiről nem maradtam le :)))Életünk eddigi legnagyobb svédasztalos reggelijeVisszafogott kis reggeli...
Az utolsó boldog pillanatok egyike

Folyt. köv. 

PhD

Folyt.

Malajzia után továbbhajóztunk Thaiföldre. Thaiföld a világ egyik legnépszerűbb turistacélpontja, s mint ilyen, rengeteg mindent olvasni/hallani róla, amiben sajnos sok a negatív is, de minket teljesen elvarázsolt és gondolkodás nélkül visszatérnénk bármikor, sőt tervezzük is. Thaiföld a mosoly országa, de sajnos erről is megoszlanak a vélemények - a „vita” eldöntésére szerintem remekül szolgál az egyik kedvenc, egyébként Babits-idézetem: „Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”  

Hello, Thaiföld!

Thaiföld, régebbi nevén Sziám az Indokínai-félszigeten fekszik Délkelet-Ázsiában. Méretét tekintve körülbelül öt és félszer akkora, mint Magyarország, hivatalos nyelve a thai, hivatalos fizetőeszköze pedig a thai baht (ott jártunkkor 1 THB = 10.- HUF). Miután közel van az egyenlítőhöz, gyakorlatilag értelmetlen lenne és nincs is a thaioknál óraállítgatás, így télen +6, nyáron +7 óra az időeltolódás hazánkhoz képest. Az áram 220 V és a magyar villásdugó külön átalakító nélkül használható. A víz fogyasztása nem javasolt, de tapasztalatból mondom, hogy a csapvízzel azért nyugodtan lehet fürdeni, hajat és még fogat mosni is. Az országban baloldali és meglehetősen szabados, magyar szemmel gyakran kaotikus közlekedés van, így a vezetést érdemes inkább a helyi sofőrökre, taxisokra és tuktukosokra bízni – előbbinél a taxióra bekapcsolását kell kérni, utóbbinál meg mondjuk ki, pofátlanul kell alkudni. A baloldali közlekedés egyébként nem utal semmilyen angol múltra vagy hatásra, hiszen Thaiföld a régió egyetlen olyan országa, mely sosem volt gyarmat (ha már itt tartunk, az eredeti közlekedés a római, majd a lovagkor óta a baloldali volt, s Magyarországon is csak 1941-ben váltottunk jobboldalira - német hatásra). S ha már az angolokat emlegettem, nem mehetek el szó nélkül a thaiok „ékes” angolja, a külön nevet viselő tenglish (ejtsd: tinglis) mellett sem, ami a nem túl jól beszélt angol nyelv thai akcentussal, hangsúlyozással, dallammal - legyen elég annyi, hogy még nekem, az angol nyelvet azért elég jól ismerő angol tanárnak is gyakran volt komoly kihívás megérteni és ott, így, velük kommunikálni. Annak viszont nagyon örültek, ha thaiul szólaltunk meg, szóval íme egy kis gyorstalpaló (és egy újabb érdekesség: másként beszél a thai nő és másként a férfi – tehát nem az számít, akinek mondjuk, hanem aki beszél):

• Szávájdikráp = így köszön egy férfi
• Szávájdiká = így kell köszönni, ha nő vagy
• Kápkunkráp = köszönöm, ha a férfi mondja
• Kápkunká = női szájból a köszönöm szépen

Thaiföld történelme, kultúrája és hagyományai rendkívül különlegesek, az ismerkedéshez szívből ajánlom az Anna és a király című filmet megnézni (amit egyébként Thaiföldön betiltottak). Az ország államformája alkotmányos monarchia és a királyt, illetve a királyi családot hihetetlen tisztelet övezi. A jelenleg uralkodó király, X. Ráma képe/szobra gyakorlatilag mindenhol kint van és ugyanúgy etetik-itatják nap, mint nap, mint a Buddha-ábrázolásokat. Aki a királyról rosszat mond, 5 év börtönnel büntethető, és hát akad erre jócskán példa a turisták körében is, pl. volt olyan európai, aki egy vidám éjszakán megrajzolt kis Hitler-bajusz poénján utána 5 évig nevetgélhetett valamelyik hírhedt thai börtönben (a Bangkok Hilton című filmsorozat szerintem sokaknak él elevenen az emlékeiben)… Nemcsak a királyi család, hanem a vallás is szent, de erről majd később, egy-egy vallási helyen járva mesélek bővebben. Ami Thaiföldön járva kötelező, az a masszázs (ha lehet, minden nap!), az alkudozás és a rengeteg friss gyümölcs, amelyekből több az ismeretlen, mint az ismerős. És amiről tudod, hogy Thaiföldön jársz az a bődületesen sok, kócos villanyvezeték mindenfelé...       

Thai táj :)

Ez is! :)

A hajónk egészen pontosan Phuketen kötött ki, ami Thaiföld legnagyobb szigete és az ország délnyugati részén található. Phuketen az időt sokféleképpen el lehet tölteni, számtalan (magyar) turista jár oda akár hetekre, sőt évről-évre visszatérve is. Maga a csupa nagybetűs turistaparadicsom, ahol minden a turistákért van, a turistákról szól és ahol az év 365/366 napjában dübörög a turistaszezon. A semmitevős nyaralgatásra vágyóknak éppúgy tökéletes úti cél, mint az aktív pihenés kedvelőinek, hiszen számtalan tenni- és látnivaló van a szigeten és annak környékén. Vannak csendesebb partszakaszok és agyonzsúfoltak is, megtalálhatók a luxusszállodák éppúgy, mint a hátizsákos turisták filléres szobái, lehet templomba menni, imádkozni és áldást kérni, a Tescoban ételt venni vagy utcai kifőzdékben enni, pihenni vagy hajnalig bulizni, és persze hagyományosan masszíroztatni vagy „happy ending” masszázst igénybe venni.

Szép jó reggelt, Phuket!

Phuketen megtalálható minden, ami Thaiföld, bár az igazi csodáért mi nem voltunk rest a nagyhajóról leszállva egy kishajóra szállni, bár úgy is fogalmazhatnék, hogy a lassú hajót egy gyorsra, egy ún. speedboatra cserélni, és a környező mesés szigeteket körbejárni. Phi Phi szigetek, Maya Bay, A part Leonardo DiCaprioval – van, akinek ismeretlenül csengenek ezek? Mindjárt mutatom képekben, de előtte egy valamit muszáj az utókornak lerögzítenem: Phoomot, az „idegenvezetőnket”. Phoom egy meleg diliházszökevény, a cápákra jellemző dupla fogsorral (amiről nem tehet, de gondoltam a beazonosíthatóság kedvéért leírom), akinél bármelyik magyar nagycsoportos óvodás, de szerintem még a 91 éves nagymamám is jobban beszél angolul (minek is az egy idegenvezetőnek!). Az össz információ, amit megtudtunk a thai hajlongáson túl az az „in dö tájlánd, in dö puket, bjútiful bísz, patong bísz” volt. Aki egy picit is negatívabb, az valószínűleg asztalt borítva követelte vissza a nem kevés pénzét, amibe ez a móka fájt, mi viszont annyit nevettünk, hogy gyakorlatilag minden pénzt megért. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétünk, hogy Phoom attrakcióit felvételek őrzik – ezeket nem tudom úgy elindítani, hogy ne kezdjen el az egész család nagyon, de nagyon röhögni!

Speedboat, amiben a speed = sebesség és valóban!

Phoom, az "idegenvezetők" "gyöngye" 

Maya Bay - itt forgatták A part című Leonardo DiCaprio filmet és ezt lakták le annyira a turisták, hogy hivatalosan tilos itt kikötni :(

Phi Phi szigetek <3

Továbbra is Phi Phi 

Sanyarú gyerekkor...

Jókedvében teremtette Isten

Phi Phi Natural Resort

Must have hintás kép :)

Szieszta

Valahol az Andamán-tengerben

A tenger fenekén

Milánka

Bamboo Island

Beach Boys

Csendélet

The End

Thaiföld volt a hajónk utolsó állomása és 2 éjszakával később visszaérkeztünk Szingapúrba. Ígértem, hogy a hajóra még ki fogok térni, de nem is tudom, hogy abból a sok csodából, amit egy óceánjárón átél az ember, mit emeljek és mit ne emeljek ki. Egy fantasztikus úszóváros, célszerűbbnek látom talán (élet)képekben megmutatni, hogy mi minden történik csak a hajón az emberrel és miért akkora szerelem hajózni – talán így jobban átmegy az egészből valami, bár tiszta szívemből kívánom, hogy legyen alkalma mindenkinek személyesen is megtapasztalni!

Rengeteget lehet enni 0-24 órában és elég jó kilátással (mármint az ablakon és nem az alakunkra vonatkozólag...)

Ebéd - apró részlet

Még részletesebb részlet

A vacsorák extra elegánsak

Terülj, terülj, asztalkám!

És a saját pincéreink, merthogy minden este ugyanazok szolgálnak ki 

Van mit lemozogni és van is hol: fedélzeti futópálya, edzőterem, úszómedencék, falmászó, kosárlabdapálya, szörfgép, szélcsatorna - szinte felsorolni is képtelenség...

Most akkor futni vagy nem futni? A családom többi tagja e tábla előírásaihoz tartotta magát :)))

Fedélzet

A méretek szemléltetése (és nem a gyerek a kicsi!)

Ilyenkor érzem, hogy megéri az a rengeteg munka és lemondás év közben...

Értük mindent! 

Miután napközben általában odavan az ember kirándulni, sok az esti hajós emlék

Ez a kép annyira Edit és annyira felszabadultan amerikai - imádtuk az utazás minden percét kiélvezni!

Elmondhatatlanul fantasztikus, Broadway színvonalú színházi előadások vannak minden este 

Ha egyetlen kedvencet kellene megneveznem a hajón, esküszöm a színház lenne!   

A bárban robotok szolgálnak ki

A kaszinó mellett naná, hogy van gyerekjátékterem is :)

S akinek kedve szottyan, lehet dodzsemezni is (még mindig egy hajón vagyunk!)

Nem elhanyagolható, hogy könyvtára is van a hajónak, sőt szépészeti részlege és minikórháza is, no meg persze kismillió designer üzlet :)

A zseniális művészi alkotásokról pedig külön blogbejegyzést, sőt könyvet lehetne írni - ez például egy olyan bizarr kép, amelyen a szemek pislognak...

Adventben járva naná, hogy a karácsonyt is megünnepeltük és volt még hóesés is

Meg virtuális tűzijátékos búcsúparti

Utolsó reggeli

És még ők köszönték meg nekünk! <3

Folyt. köv.

PhD