Folyt.

Bár Szingapúrból csak délután repültünk el, vagyis tovább Thaiföldre, a szállodai kijelentkezést követően mégis rögtön a Changi repülőtérre mentünk (a Marina Bay Sands és a reptér között közlekedő, számunkra tökéletes metróval). Szingapúrba, mint arról már korábban írtam, késő este érkeztünk, így akkor csak rácsodálkozni tudtunk a világ egyik legkülönlegesebb repülőterére, de már az utazás tervezésekor tudtuk, hogy annak az alaposabb felfedezése egy külön program kell, hogy legyen. Aki szokott repülővel utazni, hovatovább (hosszú) csatlakozásokra várni, az pontosan tudja, hogy a reptéren lét, hogy úgy mondjam a szükséges rossz (a bolti lötyögéseket leszámítva – legalábbis ott, ahol vannak és annak, akiben megvan erre a hajlam). DE a jelenlévők ugyebár mindig kivételek, ami ez esetben ugyebár mi és a Singapore Changi Airport.

A Changi Ázsia egyik legforgalmasabb és a világ legjobb repülőtere évek óta számtalan megmérettetésen. Tulajdonképpen egy elképesztően modern „mini”város, ahol nemhogy nyűg, hanem hatalmas élmény akármennyi időt eltölteni. Egy igazi luxusoázis a világjáró utazóknak többek közt zuhanyzókkal és fürdési lehetőségekkel, ritka kényelmes ülő-/fekvőhelyekkel, Xbox és PlayStation állomásokkal, mozikkal, játszóterekkel, óriáscsúszdával, napozóterasszal, tetőmedencével, wellness részleggel, pillangóparkkal, kaktuszkerttel, a Föld legmagasabb beltéri vízesésével és természetesen megszámlálhatatlan vásárlási és étkezési lehetőséggel. Egy elegáns, patyolattiszta, sőt már-már laboratóriumsteril és teljesen automatizált világ, ahol robotok csomagolnak, szállítanak, takarítanak. Ugyanakkor nagyon szerethető, hiszen rendkívül tágas, könnyű tájékozódni, mindenhol ingyenes a wifi és a sok buja zöldet lehetetlen megunni.

Welcome...Picit más, mint Ferihegy...Mondom én! "Diszkrét" karácsonyi dekor mindenholDe mindenhol!Meg karácsonyi vásárMeg boldog gyerekek (és felnőttek) a világ minden tájáról - még ha ez utóbbi infó nem is igazán jól látható...

Ha valaki nem olyan szerencsés, mint mi, hogy több órát tud tátott szájjal bámészkodni, szerintem a jelenleg legújabbnak számító Jewel terminál az, ahova mindenképpen érdemes ellátogatni a reptéri tartózkodás alatt. 2019 áprilisában nyitott meg ez az új épületrész és itt található az egész repülőtér leglátványosabb része, az a hatalmas vízesés, amely 40 méter magasból, az épület tetejét adó üvegkupolából zúdul le a lélegzetelállító, 4 hektáros esőerdőbe. Még ott állva sem hiszed el, hogy éppen egy repülőtéren vagy, s ezen a többi látványosság sem sokat segít…

Az ugye megvan, hogy ez még mindig egy repülőtérÚton a JewelbeJewel - van még kérdés? (Igen, ez egy repülőtér!)Erre nincsenek szavak!És én ott voltam!

Szingapúrból a thaiföldi Koh Samui volt a következő úticélunk, ahol napnyugtakor landoltunk. Szerettünk volna a Távol-Kelet minél alaposabb felfedezése során néhány napot azért a klasszikusan a télből a nyárba utazva pihenéssel is tölteni, s hosszas fejtörés után végül is Koh Samui szigetére esett a választásunk.

Beszállás
Viszlát Szingapúr!Hello......Koh Samui!

A kis sátorszerű, nyitott reptérről azonnal a lenyűgöző Manathai szállodába taxiztunk, ahol gyorsan tovaszállt minden boldogságunk… Megkezdődött ugyanis a címben emlegetett rémálom... Miközben én annak rendje és módja szerint a szállodai bejelentkezést intéztem, apukám rosszul lett. Elfehéredett, levegő után kapkodott, kis híján összeesett és ő maga mondta, hogy szerinte ez infarktus. A szállodai személyzet azonnal a segítségére sietett, de természetesen muszáj volt orvoshoz vinnünk őt.

Senkinek nem kívánom ezt... :(

Bár a kis útszéli rendelőben stabilizálták az állapotát, onnan már rohammentő száguldott velünk a kórházba. Fogalmunk sem volt, hol vagyunk és merre megyünk a vaksötét éjszakában, de úgy tűnt sosem érünk oda. Közben apu egyre rosszabbul volt, a retrómentő az utolsó tápláló szingapúri falatokat is kirázta belőle - sugárban, ránk. A kórházban azonnal a megfigyelőbe vitték, majd megkezdődött az idegtépő várakozás, hogy megtudjuk, mi történt és mi fog történni vele. Közben alkalmunk nyílt tanulmányozni a közkórház működését, ahol például ugyanazt a hagyományos hőmérőt használták az ügyeletre érkező kisbaba testhőjének a mérésére, ami 2 perccel korábban az erősen túlsúlyos, világát nem tudó pasas hóna alatt járt (fertőtlenítés nélkül természetesen), de később kiderült, hogy ez még csak a legkevesebb… Apu felvételéhez mindenféle thai nyomtatványokat töltettek ki velem és miután késő este volt, telefonon kellett konzultálnom egy orvossal, majd apu átkerült az ICU-ra, vagyis az intenzívre, minket pedig hazaküldtek. Érdekes felállás volt ez, mert az angol tudásom miatt egy percig nem volt kérdés, hogy nekem kell apával lennem, viszont a thai éjszakában meg a férjemnek velem. Kitettük a lábunkat a kórházból egy idegen ország idegen szegletében, ahova aznap este érkeztünk, tehát semmi helyismeretünk nem volt és azt sem tudtuk, merre induljunk meg a koromsötétben az éjszaka kellős közepén. Végül a kórház biztonsági őre volt a segítségünkre, aki kérésünkre felhívta egy haverját, akinek a platós autóján zötykölődtünk vissza a nagyjából félórányira lévő szállodába. Mondanom sem kell, hogy a gyerekekkel maradó anyukám milyen idegesen várt vissza minket - a gyerekeink pedig időközben álomba sírták magukat… 

Manathai Koh Samui - megérkeztünkErre a látványra érdemes volt felébredni

Másnap reggel nyilván a kórházba vezetett az első utunk, de az intenzív osztály szigorú látogatási rendje miatt csak az ott dolgozók emberségén múlt, hogy láthattuk is aput. A kezelőorvosához külön időpontot adtak, illetve 24 órán belül fel kellett venni a biztosítóval is a kapcsolatot, továbbá összekapcsolni őket a thai kórházzal az ellátás finanszírozásához – ennél esküszöm egy pápai audienciát is könnyebben leszerveztem volna... Visszataxiztunk a szállodába, majd az orvoshoz kapott időpontban újra a kórházba. Megtudtuk, hogy apunak valóban szívinfarktusa volt, s az állapota javítása érdekében a keletkezett vérrögöt kell feloldani. Nem lehetünk elég hálásak, hiszen a szigeten és a kórházban uralkodó körülmények, korlátozott technikai eszközök és lehetőségek ellenére sikeres életmentő beavatkozást hajtottak végre. Naponta többször ingáztunk a szálloda és a kórház között – a szó szoros értelmében saját taxisaink lettek, akik csak ránk vártak az autóikat szerelgetve-törölgetve a szálloda előtti kis téren.

Nem gondoltuk, hogy a legtöbb élmény ide köt majd
És hát nem így képzeltük el az együttlétet - a szívem szakad meg még most is

Miután apu állapota javulni látszott, eljött a pillanat, hogy kikerülhet az intenzívről egy rendes kórterembe. Igen ám, de ezt Thaiföldön, legalábbis ezen a helyen úgy kell elképzelni, hogy egy körülbelül 40 ágyas hodály, ahol minden korú és nemű beteg össze van fektetve, szabadon járkál boldog-boldogtalan, de még a kóbor kutya, macska is ki-be és a hozzá vezető út matracokkal és a matracokon alvó/virrasztó hozzátartozókkal van tele (aki nem hiszi, járjon utána, bár ezt a kálváriát őszintén senkinek sem kívánom…). Azonnal tudtuk, hogy apu ide nem kerülhet, szóval jött a B terv, vagyis a privát szoba megigénylése. Erről két dolgot érdemes tudni, melyből az egyik, hogy a biztosító ennek a költségét (kb. napi 50 000.- forint) nem fizeti, talán evidens. A másik viszont roppant érdekes: míg a közös hodályban van, a privát szobában nem biztosított a felügyelet, így oda egy hozzátartozónak is be kell költözni a beteggel. Miután apu már jobban volt és ő maga is elég jól kommunikál angolul, a beköltöző hozzátartozó anyukám lett, mi pedig immáron kettőjükhöz jártunk be rendületlenül. Azért azt mindenképpen lejegyezném, hogy apukámnak egyéb látogatói is akadtak, hiszen a Manathai, azaz a szállodánk menedzsere és néhány alkalmazottja is tiszteletét tette nála egy különleges gyümölcskosárral, amely gesztus a szemünkbe a mai napig könnyeket csal. Aput éppen szentestén adták haza, majd másnap továbbrepültünk Bangkokba…

Mert az én apukámat mindenhol mindenki nagyon szereti!

No de vissza egy picit Koh Samuira, a Thai-öböl egyik legszebb ékszerdobozára. Bár az imént elmeséltek után gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy nem került sor az előzetesen eltervezett decemberi álomnyaralásunkra, azért azokban az órákban, amikor tehetetlenek voltunk apuval kapcsolatban, időt szántunk a sziget megismerésére, bejárására, sőt időnként egy-egy rövid időre lejutottunk a szálloda privát tengerpartjára is (én a magam részéről főképp hajnalban - olvasni, no meg a víz mentén sétálgatni).

Az a bizonyos jéghegy meg az ő mások számára látható csúcsa...Irigylésre méltó is lehetne akárA látszat valóban sokszor csalS hogy bennük mi játszódott le?!Nyugtató napnyugta

Koh Samui egyébiránt egy pici sziget, amit jól érzékeltet az az adat, hogy területe kisebb, mint Budapest fele. A 26 km hosszú és 21 km széles szigetet egy 51 kilométeres út kerüli körbe, így rendkívül könnyen bejárható akár egyetlen nap alatt is. Játszi könnyedséggel lehet taxit fogni vagy akár egy tuk-tukot leinteni, de autót/motort, annak ellenére, hogy a lehetőség adott, nem ajánlott itt bérelni. A közlekedés elég zsúfolt, sajátságos, kaotikus, ráadásul baloldali, a mi európai vezetési kultúránk nagyon nem ehhez szokott. Azt se felejtsük el, hogy sok turista életében először próbál egy robogóval vagánykodni és persze az se ritka, hogy meglehetősen felpörögött állapotban... Állítólag a kis szigeten nagyjából napi 10 baleset történik, s sajnos nem nagy kihívás külföldiek halálos baleseteiről sem hallani, olvasni. Miután tömegközlekedés nincs, s a sziget a gyalogos bejáráshoz azért mégiscsak nagy, marad a legelterjedtebb taxi, ami a magyar pénztárcánkhoz mérten nem drága, de a thai árakhoz képest talán a legtutibb biznisz Koh Samuin (szerintem mi az 5 napos ott tartózkodásunk alatt tuti eltartottunk jó néhány családot több hónapra...). A repülőtér a sziget észak-keleti részében található s természetesen van néhány felkapottabb partszakasz és turistalátványosság - bármelyik taxis nagy örömmel körbefuvaroz a legfontosabb helyeken, csak alkudni ne feledj el (jó sokat és előre).

A taxikban ilyen táblákon lehet rábökni az úticél(ok)ra Egyébiránt így néz ki a sziget "hivatalosan"Az aranyozott, 12 méter magas Nagy Buddha szoborElég nagy???A Nagy Buddhához vezető, gazdagon díszített sárkánylépcső minden apró részlete egy csoda, órákig lehet(ne) nézegetniJa és rogyásig van minden szép......és bizarr
Wat Plai Leam templomegyüttesEgy újabb nagy, ezúttal kínai fehér BuddhaA 18 kezű hálaisten, Guanyin a Pölös család 8 karjával kiegészülveCsak semmi giccsMíg nálunk az állatokat etetni tilos, itt a szobrokat etetni kötelező :)
A környékMinden szeglet gyönyörűHin Ta és Hin Ya, avagy a híres thai sziklák - szerintem nem szükséges magyaráznom...Na jó, egy "picit" segítek :)Wat Ratchathammaram, avagy az adományokból épülő vörös templomA különleges hangulatú vörös templom belülrőlMumifikálódott buddhista szerzetes Wat Khunaramban - érdekes utolsó kívánság és templomi attrakció... Közérdekű információ!Tanulmányúton, avagy a helyi iskolaKovácsék suli utánÉpülő szoborcsoportÓriásduriánMágikus kertNem könnyű a hegy tetejére és a dzsungel mélyébe jutás, de megériÉs körbejárni sem egyszerű, de csak ismételni tudom önmagamat: megériNim Thongsuk, duriánültetvényes faragta az összes szobrot és templomot a családi birtokra 77 és 91 éves kora közöttVannak szobrok magáról az alkotóról, a családtagjairól, állatokról, harcosokról és persze Buddháról
Rendkívül érdekes hely, mintha megállt volna az idő és megkövült volna minden és mindenki - ámulatba ejtőCentral Festival bevásárlóközpont, avagy egy kis karácsony előtti vásárlás

A legideálisabb december/január és március/április közt érkezni, mert ilyenkor esik a legkevesebbet és ilyenkor elviselhetően kellemes a meleg. Mint Thaiföldön szerintem mindenhol, itt is nagyon jókat lehet enni, mindent meg lehet kapni és a kultúrsokkra vágyók itt sem fognak csalódni. Ami a szigeten járva szerintem kihagyhatatlan, az a tengerparti thai masszázs – ilyen gyönyörű környezetben és ilyen fantasztikus masszírozásban legalábbis nekem még soha életemben nem volt részem. A másik kedvenc az éjszakai piac, ami hetente 1-1 alkalommal kerül megrendezésre a nagyobb turistaközpontokban, s a tücsök és bogártól a Louis Vuittonig ott aztán tényleg minden, de minden van. Ami fontos, hogy bátran és nagyon jókat ehetünk mindenhol (a legkoszosabbnak tűnő, valójában legautentikusabb helyeken is!), csapvizet viszont a szigeten egyáltalán ne igyunk. Aki biztosra akar menni, szinte minden sarkon vásárolhat a népszerű 7Eleven-ben, de a szigeten Tesco és McDonald's is van. 

Ennyi színes, zamatos, ínycsiklandó gyümölcsöt egy helyen szerintem még sosem láttam
Mindennapi kenyerünk a szálloda svédasztalárólTudjuk, hogy nem a méret a lényeg, de azért megmutatom a thai banánt :)És akkor lássunk egy thai nőt is - kezdem megérteni, miért voltam kuriózum :)Friss kókuszjégkrémEz valami isteni finom volt!
Éjszakai piac - az egyik legjobb programFülbemászó thai dallamokMegfizethető luxusCsaládi kör
A híres és isteni "mango with sitcky rice"Tücsök és bogárBogaras NándiBátorságpróba - jelentem bele is haraptam és le is nyeltem ám!Beszt masszázsszalon evörKözben a gyerek is elég jó helyen van 

Minket a szenteste is Koh Samuin ért és bár a távolkeleti Thaiföld közismerten nem egy keresztény ország, a szálloda rendkívül elegáns kerti partival ünnepelt, s hosszú évek után végre nem én fáradoztam a terülj, terülj asztalkán, no és még karácsonyi ajándékot is nyertünk a tombolán…

SzentesteSzerintem nálunk még a krampuszok is szebbek (a bal oldali Mikulánynál legalábbis mindenképpen...) :)Jó étvágyat!SvédasztalrészletBoldog karácsonyt!Tombolán nyert ajándékunkKarácsonyi fotózás 2019

Nyilván mi rendhagyó helyzetben és lelkiállapotban ismerkedtünk meg a szigettel, de ennek ellenére szerelem lett (még ha keserédes is). A mesés Manathai szálloda fantasztikus személyzete sírva búcsúztatott minket és azzal az ígérettel, hogy legalább egyszer visszatérünk még, hiszen van mit pótolni, no meg szépíteni az emlékeken. Kétségtelen... Akárcsak Szingapúr esetén, Koh Samuin is a távozásunkkor tudta igazán a szívünkbe lopni magát a reptér, ami kétségkívül a világ egyik legkisebb, legcukibb és legszebb reptere. Innen indultunk tovább december 25-én a thai fővárosba, Bangkokba.

Samui Airport - nádtető van, oldalfal nincsReptéri folyosóReptéri váróÚjra együtt a csapat (már és még)Irány Bangkok! Na az sem lesz unalmas... 

Folyt. köv.

PhD