Folyt.

A Quantum of the Seas a Royal Caribbean társaság és egyben a világ egyik legnagyobb óceánjáró hajója. 348 méter hosszú, 41 méter széles és 16 emeletes. 2014-ben készült el 935 millió, azaz közel 1 milliárd USA dollárból (!) és kb. 5000 utas, valamint egy kb. 1500 fős személyzet utaztatására képes. A szó szoros értelmében egy úszó „mini”város, ahol szinte minden van és bármilyen furcsán hangzik, mindez másodlagos, hiszen a lényeg mégiscsak az útvonala…

Álomhajó

Mi Szingapúrból hajóztunk ki december 14-én 17 órakor. A hajóra szállás és a kabinjaink elfoglalása egyébként roppant flottul ment, hisz amit lehet online előre elintéz, kitölt és letölt az ember (még a bőröndcímkéket is legyárthatjuk otthon). Természetesen van mindenféle hivatali és biztonsági ellenőrzés, de ez a felszálláskor pikk-pakk megy (leszálláskor már kicsit megőszülősebb a történet…). Az egyetlen nem szeretett rész a kötelező biztonsági gyakorlat, de nagy duzzogva persze azt is ki lehet bírni, s utána nincs más hátra, mint kihajózni és megpróbálni mindent kiélvezni (lehetetlen!), de erre majd később még visszatérek.

Welcome on board! Viszlát Szingapúr!

Hajókabin, hajókártyák

Vizes blokk

Welcome drink & party

A hajónk első megállóhelye Malajzia fővárosa, Kuala Lumpur volt, ahol az elindulást követő reggel kötöttünk ki. Malajzia egy igazi trópusi ország hőséggel és nagyon párás levegővel, s érdekessége, hogy két, egymástól 600-650 km-re lévő országrészből áll. A malájok az út bal oldalán közlekednek és ringgittel fizetnek (1 ringgit ottjártunkkor 72.- forint), bár nem hivatalos helyeken persze az amerikai dollárt sem vetik meg. Kuala Lumpur nevét hallva, akárcsak Párizsról az Eiffel-torony vagy épp Sydneyről az Operaház, sokaknak jut eszébe, ha más nem is, a Petronas-ikertorony (igen, ez van a Briliáns csapda című Catherine Zeta-Jones – Sean Connery filmben). Nyilvánvaló, hogy ide mindenképpen el szerettünk volna mi is jutni és ahogy az utazás tervezésekor kezdtem magam Kuala Lumpurba egyre jobban és jobban beleásni, egy igazán szép lista született, hogy mit lenne érdemes még megnézni. Miután Kuala Lumpurnak nincs kikötője, hiszen nem az óceánparton fekszik, a hajóból Port Klang kikötőjében szálltunk ki, ahonnan a hajón kifizetett fakultatív programként szállítottak el minket egy külön busszal Kuala Lumpur belvárosába. Ott, bár lehetett volna hop on hop off buszra szállva várost nézni, mi az idegenvezetőnk tanácsára és segítségével mégis inkább kibéreltünk magunknak gyakorlatilag az egész napra egy taxit. Innentől ment minden, mint a karikacsapás, hiszen nemes egyszerűséggel a taxis kezébe nyomtam a Google Maps segítségével ésszerű sorrendbe rendezett, tervezett úticéljaink listáját és indulhatott a Kuala Lumpur-i kaland.  

 Jó reggelt, Malajzia!

Ez a stílusos exkommandós volt Kuala Lumpurban a sofőrünk 

Elsőként rögtön a már említett Petronas-ikertorony felé vettük azt irányt. Az már a nap megtervezésekor eldőlt, hogy nem fogunk bemenni (pedig természetesen be- és fel lehet menni), hiszen akkor más értékes programok maradtak volna ki, szóval csak kívülről volt szerencsénk megcsodálni. A 451,9 méter magas felhőkarcoló 2003-ig, tehát a Briliáns csapda forgatásának idején is, a világ legmagasabb épülete volt, s fő ismertetőjele az ikertornyokon túl a két tornyot 170 méteres magasságban összekötő acélhíd. Gyönyörű, lenyűgözően gyönyörű épület! Az I. toronyban teljes egészében a névadó Petronas cég székel, míg a II. toronyban olyan cégek bérelnek irodát, mint az IBM, a Microsoft vagy a Huawei. Érdekesség, hogy a tornyok otthont adnak többek közt a Természettudományi Múzeumnak és a Malajziai Filmharmonikusok koncerttermének is, de a tornyok alatt egy hatalmas bevásárlóközpont is található, melyben állítólag még Herendi porcelánt is lehet kapni!

Jövünk!

Petronas-ikertorony

Úton a következő úticélunkhoz a sofőrünk javaslatára álltunk meg Istana Negaránál, ami a maláj királyi palota, vagyis a maláj uralkodópár hivatalos rezidenciája. Különleges szép épület, de a nyilvánosság számára természetesen nem látogatható, hiszen benne élnek. Nagyjából a Buckingham Palotához tudnám hasonlítani – na nem építészetileg, hanem hogy oda sem lehet bemenni, mégis megannyi turista felkeresi, sőt még snájdig őrök is védik.

Istana Negara, avagy a maláj királyi rezidencia

A kerítésen bekukucskálva

A helyi Buckingham :)

A Batu Caves az egész távol-keleti utunk egyik legkülönlegesebb élménye volt. Ez egy hatalmas hindu templomkomplexum a város szélén, melynek jellegzetessége Murugan isten 42,7 méteres aranyszínű szobra a mellette felfutó meredek, 272 fokból álló, színes lépcsősorral, mely felvezet a mészkőbarlangokhoz, no meg jellemző még a sok-sok szemtelen majom... Azt gondolom, hogy ez a hely képeken is bámulatosan szép, mégsem képesek ugyanakkor a felvételek visszaadni azokat az illatokat, hangokat és érzéseket, amiket a földi halandó egy ilyen vakbuzgó helyen megél. Itt fordult egyébként először elő és nem utoljára (de még mennyire nem…), hogy extázisban (nem túlzok!) rontottak nekem a helyiek közös fotóért könyörögve és visítoztak örömükben, amikor az elkészült – na jó, Andy Warhol óta tudjuk, hogy „mindenkinek kijut 15 perc hírnév”. :)       

Milán drónfelvétele szerintem minden elfogultság nélkül lélegzetelállító

Ahhhhh

Nem sok ehhez fogható helyen jártam még

Úton felé - a bal két sáv a felmenőké, a jobb két sáv lejövőké (maláj KRESZ)

Ha a hőség és a brutális pára nem lenne elég, még a szemtelen majmok is itt vannak - kész akadálypálya   

272 lépcsőfok után ez hever a lábunk előtt...

... és ez tárul elénk! LÉLEGZETELÁLLÍTÓ!!

Nándika úton lefele

Árusok

Hívek

Utunkat egy újabb vallási helyen, a mennyei anya kínai templomában, vagyis a Thean Hou Temple-ben folytattuk, ami az egyik legnagyobb kínai templom Délkelet-Ázsiában. Fantasztikusan szép, pagodás épület, ha bekötött szemmel vinnének oda Magyarországról, szent meggyőződésem lenne (stílszerűen), hogy Kínába érkeztem, bár az elém táruló Kuala Lumpur-i panoráma valószínűleg gondolkodóba ejtene. Anyuék füstölőt gyújtottak és elmajszoltunk egy tál helyi árustól vett jackfruitot, miközben az épület tövében éppen egy szimfonikus zenekar játszott – élénken élnek bennem ezek a fantasztikus pillanatok.

Thean Hou templom

Mintha Kínában járnánk

Kilátás Kuala Lumpurra

"Milán" szemével a templom

Jackfruit-kóstoló

Lehetett volna madarat reptetni, de speciel annyira félek a madaraktól, hogy ezt inkább kihagytuk

A Merdeka Square, vagyis a Függetlenség tere Kuala Lumpur történelmi központja több híres épülettel és egy hatalmas zászlórúddal – itt húzták fel a maláj zászlót 1957-ben, amikor az ország elnyerte Nagy-Britanniától a függetlenséget. Itt található a Nemzeti Textilmúzeum különlegesen szép épülete is, ami épp a gyarmati idők egyik emléke. Szintén a gyarmati időkbe repít vissza az egykori mór főpályaudvar régi épülete.

Merdeka tér

Apukám a téren, amikor még minden rendben volt...

A Textilmúzeum gyönyörű épülete

MÁV, de nem magyar, hanem maláj pályaudvar :)

A Kuala Lumpur-i napunkat egy maláj különlegesség, a „white coffee”, azaz a fehér kávé megkóstolásával és vásárlásával zártuk – már aki, én ugyanis soha semmilyen körülmények közt nem kávézom. Miután elköszöntünk a sofőrünktől, aki egyébként telitalálatnak bizonyult, abban a pillanatban leszakadt az ég, így egy picit könnyebb volt a búcsú ettől a különleges metropolisztól. Sajnos egy napba nem fért, nem férhetett minden bele, szóval nagyon bízom benne, hogy lesz még szerencsénk Kuala Lumpurhoz.   

White coffee, a maláj jellegzetesség 

Pavilon bevásárlóközpont

December ide vagy oda, sok szempontból volt fura látni ezt a dekorációt...

I <3 Kuala Lumpur

Búcsú égi áldással

Másnap a szintén maláj Penangon kötöttünk ki. Penang egy sziget az Indiai-óceánon és leginkább az óváros, Georgetown miatt érdekes, ami egykor angol gyarmat volt és történelmi-kulturális gazdagságának köszönhetően mára az UNESCO világörökség része. Bár előzetesen azt olvastam, hogy rettenetesen sok a szúnyog, a majom és az autó, ebből ottjártunkkor szerencsére egyik sem volt igaz. Igaz volt viszont a Kabir Bedi (Sandokan) hangulat, vagyis a riksák, a turbános járókelők, a 17-18. századi koloniális épületek, a kopott festés, a színes zsalugáterek, sőt már ahogy a hajóról leszállva fogadtak minket – igazi időutazás volt ez a nap.

Hello Penang

Pinang :)

Utcarészlet

Forgalom

Géppark

Street

Street art - külön térképet árulnak a fotópontokhoz

Street food

A legnagyobb biznisz lenne egy NÉBIH-et nyitni itt :)))

Ezerarcú, imádni való hely!

Csodahelyen a hetes fogat

Ahogy a hajónk kikötött az első látnivaló, már a fedélzetről is, egy elegáns hófehér óratorony volt, amely több, mint 100 éve épült Viktória királynő ünneplésére. Az óratorony közvetlen szomszédságában van még egy érdekes látnivaló, mégpedig egy nagy bételdió szobor (Penang jelentése az, hogy bételdió, ami nem más, mint a térségben honos bétel-, vagyis ázsiai pálma magja). Városnéző sétánkat itt kezdtük, merthogy ezen a napon úgy döntöttük, hogy az óváros látnivalóit körbesétáljuk. Aki egyébként nem hajóval köt ki, az a világ egyik leghosszabb hídján, a 13,5 kilométeres Penang hídon tud a szigetre érkezni – jó lenne egyszer azt is kipróbálni (te jó ég, én mindenhova vissza szeretnék menni…).

Óratorony és bételdió szobor

A Pinang Peranakan Mansion még a 19. század végén épült, méghozzá nem kisebb embernek, mint a Hai San titkos társaság vezetőjének, vagyis egy maffiafőnöknek. Az idők folyamán összegyűlt itt kérem minden, ami a Peranakan (kínai malájok/maláj kínaiak – fogalmam sincs melyik a helyes vagy hogy egyáltalán mondják-e így, de a Malajziában élő kínai népcsoport) kultúrával és az épület történelmével kapcsolatos: bútoroktól az étkészletekig, a ruháktól a nyomorított lábakra illő minicipőkig, az értékes műtárgyaktól a legrégibb híradástechnikai eszközökig, de még a Károly herceg látogatásakor használt teríték is megtekinthető, merthogy ő is járt már itt. A hatalmas koloniális kúria jelenleg is magántulajdonban van, ám a tulajdonosa múzeummá alakította és így látogatható, de csak idegenvezetővel - mondjuk hozzáteszem, hogy az ott tett látogatás így az igazán érdekes és értékes, bár a gyermekeim szerint a bácsi túl sokat beszélt (van benne valami).

Pinang Peranakan Mansion 

Vendégségben - cipő nélkül!

Szobarészlet

Ágyikó

A idegenvezetőnk, aki az utolsó gombról, bocsánat anyagszálról is részletesen mesélt...

... mondom én! Mondjuk ez tényleg érdekesség! ...

A jégmadár tollának szálaiból készült dolgok - bámulatos!

Összeszerkesztettem, ahogy egyre jobban és jobban ráközelítettem erre az újabb csodára, ami kismillió apró gyöngyből készült

Na meg itt voltak azok a bizonyos aprócska cipők, hiszen valóban szokás volt a lábtörés és a lábujjak levágása (minden érzéstelenítés nélkül!), mert úgy tartották, hogy minél kisebb a lába, annál boldogabb lesz az ember az életben

Azt biztos tudtad, hogy a porcelángyártást Kínában fedezték fel, de azt tudod-e, hogy az angol elnevezése megegyezik az ország nevével: China 

Étkező - itt evett maga Károly herceg is

Minden apró részlet szemet gyönyörködtető

Konyha - itt többek közt azt az érdekességet tanultuk meg, hogy azért volt ezüst hajtű a kínaiak hajában, mert féltek a mérgezéstől és azzal tartottak mindig tűpróbát evés előtt (ha elfeketedett, az étel mérgezett volt) 

Az 1786-ban alapított Georgetownt III. György után nevezték el a britek és az angol uralomról igen sok régi gyarmati épület árulkodik ma is. Példának említhetem a korábban meglátogatott híres óratornyot vagy épp a Szent György templomot, amit ugyancsak 1786-ban alapítottak, bár a jelenleg is látható épület 1818-ban épült, de még így is Délkelet-Ázsia legrégibb anglikán temploma. És gyönyörű! 

Az anglikán Szent György templom

Az egyetlen templom, ahol nagyjából otthonosan mozogtunk 

Azt pedig mindenki emésztgesse maga, hogy a 30 fokos hőségben, az alapvetően muszlim és buddhista Malajziában milyen érzés lehetett a karácsonyi dalokat orgonáló kínai lányt hallgatni...

A templomkertben készült az egyik kedvenc képem (köszi Milán) - keresd a kakukktojást! :))

Csak úgy kapkodtuk a fejünket egész nap, hiszen egyik kultúra mellett állt békésen a másik, majd a harmadik meg a negyedik. Az anglikán templom után egy kínai következett, mégpedig a Kuan Yin Temple, vagyis az irgalom kínai istennőjének a kb. 200 éves temploma. Van a kínai templomoknak egy-két jellegzetessége, például, hogy folyton égetik a kisebb-nagyobb-óriás füstölőket, illetve, hogy áldozatként itt is szokás gyümölcsöt és rizst elhelyezni. Régi kínai szokás szerint papírpénzt égetnek a halottaikért (állítólag hasznát veheti a túlvilágon), számpálcákkal (kau chim) jósolnak maguknak, amikor szükségét érzik, de ami ennél is furcsább, hogy nincsenek papjaik, hiszen a hitet, a fontos értékeket a családi tradíciókon keresztül tanulják.   

Kuan Yin kínai templom

Nem optikai csal(ód)ás, ezek valóban gigafüstölők

Kellékes

Értelmezhetetlen fali dekor 

Ezt a szokást, urambocsá, nem tudom nem megmosolyogni...

Imák, ameddig a szem ellát

Úton a következő úticélunkhoz, mintegy véletlenül botlottunk bele a Hainan templomba, ami gyakorlatilag két ház közé beékelődve tündökölt és hívogatott. Ez szintén egy igazán hangulatos kínai templom, ami a homlokzatán ülő sárkányokról ismerhető fel (a kúszó testhelyzet a megszokott ábrázolás), de belül is olyan kis meghitten szép, főleg, hogy rajtunk kívül egyetlen lélek sem volt ott – legalábbis a szemmel láthatóból. Ugyanígy csalogatott aztán a sarki bár, ami miatt végül lekéstük a Cheong Fatt Tze Mansion nyitva tartását. Ez tulajdonképpen a korábban meglátogatott, zöld homlokzatú Pinang Peranakan ház kék párja, hiszen nagyjából ugyanakkor épült, csak épp Délkelet-Ázsia egyik leggazdagabb iparmágnásának, a kelet Rockefellerének volt anno az otthona. Ami miatt ez a sokat fotózott épület mégis híresebb az talán az, hogy számtalan filmnek és TV sorozatnak biztosított már forgatási helyszínt, melyek közt olyan gyöngyszemek is vannak, mint a Catherine Deneuve főszereplésével forgatott, Oscar-díjas Indokína. Van még egy érdekessége a Kék kúriának: aki kinyitja a pénztárcáját, az Penangon járva akár itt is megszállhat. Na majd legközelebb!   

Egyszer csak előbukkant egy templom

Eltéveszthetetlenül kínai

Szeretem ezt a hangulatot

Hainan templom és a különleges ülő sárkányok a homlokzaton

Belehúztunk az ivásba :)

Azért van, aki fél a rozsdásodástól! :) Egészségedre, Apa!

Cheong Fatt Tze Mansion, avagy a híres kék kúria

A Kapitan Keling mecsetben egy újabb kultúrába csöppentünk. A mecset 1803-ban épült - azért írom le oly sokszor az építések évszámát, mert hihetetlen, hogy több, mint 200 évvel ezelőtt milyen fantasztikusan szép épületeket építettek, amik ráadásul több, mint 200 évet túléltek. A belépéshez a cipőt le és az általuk biztosított lepelt fel kell venni, majd óvatosan körbe lehet sétálni, figyelve két dologra: az imádkozókat nem szabad zavarni és vannak csak férfiaknak és csak nőknek fenntartott helyek. Az iszlám világába nagyon kedves önkéntesek vezetnek be, ha a látogatókban kérdések merülnek fel, de nem tolakodnak, nem hittérítenek. Nekünk egy tündéri nénihez volt szerencsénk, aki még a koránjából is énekelt egy kicsit, s bevallom az egészben volt valami nem e világi.     

Kapitan Keling mecset

Egy újabb kultúra

Dresscode :)

Iszlám gyorstalpaló

Leong San Tong Khoo Kongsi a gazdag kínai kereskedők klánháza volt valaha, ma múzeum. Penang egyik legszebb, leglátványosabb épületét 1851-ben emelte a dél-kínai bevándorló klánok egyike és sokáig ezt használták minden közösségi eseményük központjául. 1901-ben tűzvész martaléka lett, de újjáépítették. Elképesztő alapossággal kidolgozott szobrai, lampionjai, faragványai érdekes, már-már filmbeillő hangulatot árasztanak, pláne, hogy mi voltunk olyan szerencsések, hogy ottjártunkkor alig volt rajtunk kívül valaki.  

Khoo Kongsi klánház

Mint egy filmdíszlet

Fantasztikusan szép

Minden négyzetcenti gyönyörű!

Pár száz métert sétáltunk a part felé, hogy megnézzük az érdekes, mólóra épült házakat, a Clan Jettist. Összesen 6 ilyen móló van, melyek régi kínai települések és melyek mindegyike egy-egy klánról kapta a nevét. A Chew Jetty a legnagyobb, melyen összesen 75 cölöpház van. Bár ki van építve és számítanak is a turisták látogatására, nekem mégis fura érzés volt ott sétálni, mert olyan nyomortelep érzésem volt és mi ezt még fotózgattuk is.

Chew Jetty, Clan Jettis, avagy a régi kínai cölöpházak

Cölöpházak nélkülünk

Kodak Moments, ahogy az angol mondja :)

Mielőtt visszaszálltunk volna a hajóra elsétáltunk még a Cornwallis erődhöz, ahova azonban már nem maradt elég időnk bemenni. Az erőd egyébként több, mint 200 éves múltra tekinthet vissza, hiszen még a városalapító emeltette, hogy megvédje a szigetet a kalózoktól és a többi gyarmatosítótól – igaz az eredeti építmény először csak pálmatörzsekből állt és csak néhány évvel később készült el a ma is látható, kőből épült, csillagformájú építmény.

Fort Cornwallis - bemenni már nem maradt elég időnk

Visszaszállás a hajóra

"Lightos" estebéd kilátással - látod a híres óratornyot? No és hogy hány órát mutat? :))) 

Viszlát Georgetown! Viszlát Penang! Viszlát Malajzia!

Folyt. köv.

PhD