Sosem gondoltam volna, hogy a lehet-e utazni, merjünk-e utazni, illetve a mikor, hova, hogyan merjünk utazni átgondolandó kérdések lesznek, de 2020 kora tavasza óta e tekintetben is sokat változott a világ, sőt ez a bizonytalanság tulajdonképpen azóta is tart. 2020-ban mi konkrétan ki sem mertük tenni a lábunkat az országból (hozzáteszem utoljára 2020 januárjában éppen Kínából érkeztünk haza…), de idén nyáron is csupán egy barátunktól kölcsönkapott privát nyaralóba bátorkodtunk el saját autóval, Horvátországba. Az őszi szünet közeledtével viszont már nagyon bennünk volt a mehetnék, így elbátorkodtunk egy hétre Lengyelországba.

     Október 24-én, vasárnap reggel 8 óra körül indultunk el kényelmesen. Nem szerettünk volna nagyon korán kelni, de az estét már mindenképpen Krakkóban szerettük volna tölteni, így autóval utazva ez az indulás tűnt ideálisnak. Útközben több helyen is érdemes megállni, hiszen nyitott szemmel járva (ami mondjuk legalább a vezetőt illetően nem hátrány), úton-útfélen felbukkan hol egy lélegzetelállító vár, hol egy különleges templom, no meg persze a különféle szükségletek kielégítése sem utolsó szempont (főleg gyerekkel – esetünkben egy folyton éhes kamasszal – utazva). A délkeleti országrészből Krakkó közúton nagyjából 565 km, ami nyilván mindenkinek annyi idő alatt megugorható, amennyire a gázpedált nyomja és az ilyen-olyan okból megállni szándékozó családtagokat el-/lenyomja. Mondjuk legalább Szlovákiában, a határátlépés utáni első jobb oldali benzinkúton mindenképpen érdemes megállni és egy autópályamatricát venni, mert hiába fogunk csak egy nagyon rövid szakaszt használni, ennek hiányában a bírság sokkal többe fog fájni (az első, baloldali benzinkúton, legalábbis a mi ottjártunkkor, nem lehetett autópályamatricát kapni). A határátlépés egyébként elég vicces történet, mert onnan tudtuk meg, hogy a GPS bemondta: „Határátlépés történt.” Vírushelyzet ide vagy oda, sem a magyar-szlovák, sem a szlovák-lengyel határ nem lett visszaállítva, s nemhogy semmilyen személyi vagy védettségi igazolványt nem kértek tőlünk, de egyetlen lélek sem volt sehol, aki kérjen.

Valahol SzlovákiábanPihenő Zólyom váránálEzért volt olyan ismerős Zólyom neveTurista from Hungary
Spytkowice is megállásra késztetett minket

     Este 6 óra körül értünk Krakkóba, s a szállodába való gyors bejelentkezést és a szobáink elfoglalását követően meg is indultunk a Bookingon közölt módon valóban 5 perc sétára lévő főtérre, hogy a gyönyörű látványtól leesett állaink összeszedegetése után megvacsorázzunk a lehető legautentikusabb helyen, a Mc Donald’sban. A Rynek Glowny az egyik legszebb főtér, ahol valaha jártam, de szerintem azok közül is, ahol még nem jártam. A szívet azonnal rabul ejtő tágas téren megállt az idő és a régi idők többszáz éves, pompás és elegáns épületei közt sétálgathat az ember vagy épp lovaskocsikázhat egy kellemeset a kéttornyú Mária-templom tövében várakozó gyönyörűbbnél gyönyörűbb fogatok egyikére felpattanva. Közben az épületek tövébe kitelepült éttermek teraszán lobog a tűz és hangulatos élőzene dallamai töltik meg még több varázslattal a helyet. Hihetnénk, hogy hirtelen jött fellángolás volt ez csupán a hosszú, utazással töltött nap végén, de miután másnap reggel és minden áldott nap töretlen volt a lelkesedésem a tér láttán, inkább azt mondanám, hogy szerelem volt ez első látásra. Hatalmas szerelem.   

Hát szia, te szépség!Szerelem első látásra
A Rynek Glowny, azaz a főtér minden szeglete gyönyörű......és hangulatosLengyel konyhaNemzetközi vacsoraLehet, hogy mindezt csak álmodtam?

     A program tervezésekor folyamatosan néztem az időjáráselőrejelzést, így az első teljes, Krakkóban töltött napot az óváros bebarangolásának szenteltük köszönhetően az előrejelzett jó időnek és szikrázó napsütésnek. Az óvárosra, s ezzel gyakorlatilag a szó szoros értelmében vett Krakkóra a hardcore turistáknak tulajdonképpen elég egyetlen egy (bár nyilván akkor nagyon mozgalmas és intenzív) nap, hiszen gyakorlatilag minden főbb látványosság egy területen, egymáshoz közel van. A történelmi Krakkót egykor fal vette körül, ami aztán a város növekedésével funkcióját vesztette, így lerombolták, ám egy zseniális ötletnek köszönhetően park létesült a helyén, ami azóta is körülöleli az óvárost, s tökéletesen kijelöli a várost felkereső turistáknak a célpontot. Ebben, az egyébiránt Planty névre keresztelt parkban sétálva indult a hétfő reggelünk, ami már önmagában lélekemelő volt. Már a Krakkóba vezető autóút során is ámulattal néztem, néztük az elsuhanó őszi tájat, az itt álló fák színes pompájának megcsodálása pedig először a misztikus ködben majd a napsütés reflektorfényében konkrétan külön programmá lépett elő. „Csak” olyannyira szerettem ezt, hogy akármi is volt az elkövetkező napokon a terv, a reggeli séta szinte sosem maradhatott el, sőt volt, amikor csak én egyedül keltem fel korábban azért, hogy itt sétálgathassak.    

Jó reggelt, Krakkó!A Planty ősszelJellegzetes perecárusModern Art

     A szállodától a parkon át egészen a Wawelig sétáltunk, ami körülbelül 20 perc távolságra volt (természetesen a minden egyes fűszálhoz meg levélhez leguggolást nem számolva). A Wawel-dombon épült királyi székhely közel 1000 éves, hiszen Megújító Kázmér fejedelem 1038-ban választotta uralkodói székhelyéül (mellesleg éppen Magyarországról visszatérve). A város fölé emelkedő Királyi Palota és székesegyház a fényűző királyi magánlakosztályoktól a Zsigmond-torony tetejéig körbejárható – aki ától cettig szeretne mindent végignézni, annak azonban nem árt csak erre az egy épületegyüttesre egy egész napot rászánni. Fontos információ, hogy a Wawel napi látogatóinak száma korlátozott, sőt néhány látnivaló csak konkrét időpontra szóló jeggyel látogatható, úgyhogy mindenképpen érdemes a látogatás tervezésekor előre utánanézni és foglalni vagy a látogatás napján „korán” reggel, a nyitás környékén érkezni (a jegypénztárnál digitális táblán látható az adott napra még elérhető jegyek száma). Egyébiránt a Wawel területére való belépés teljesen ingyenes, tehát az épületek közt kedvünkre sétálgathatunk, no de az érdemi látnivaló nyilván az épületeken belül van. A Királyi Palotát (dísztermek, királyi magánlakosztályok, kincstár és fegyvertár) mi közös megegyezéssel kihagytuk, ám bőségesen szántunk időt a a Wawel székegyház körbejárására.

Érkezés a Wawel-dombraWawel

     A székesegyházba a bejáratával szemközt található jegypénztárban váltottuk meg a belépőjegyet (14 Zloty volt a teljesárú, 8 Zloty a kedvezményes), majd kivártuk a néhány perces sort, hiszen a kötelező maszkviselés mellett a tömeg elkerülésével is igyekeznek odafigyelni a látogatók biztonságára, egészségére. Várakozás közben elkészültek az utolsó legális fotók a bejáratnál függő fosszilis állatcsontokról (a legenda szerint sárkány-, a tudományos verzió szerint mamutcsontok ezek), hiszen magában a székesegyházban elvileg tilos fényképezni. A székesegyház hatalmas és látványos belső tere mellett lenyűgöző a 18 oldalkápolna is, valamint körbesétálhatóak a királysírok és a további királyok és nemzeti hősök sírjainak helyet adó kripta is. Látogatásunkat a Zsigmond-torony megmászásával zártuk, ahol többek közt Lengyelország legnagyobb harangja, a csak különleges alkalmakkor megkonduló, 1520-ban készült és nem kevesebb, mint 13 tonnás Zsigmond-harang található. Azért többek közt, mert a felfelé vezető, igencsak vadregényes és fáradságos úton több haranghoz is szerencsénk volt, s mindannyiszor azt hittük, hogy ez a híres harang, szóval az előírt szerencsehozó módon megérintettük bal kézzel a nyelvét, fotóztunk és mentünk tovább, majd az élen haladó visszaszólt, mintha csak az Eötvös cirkuszban lennénk: gyertek, van másik!   

Oltalmazó sárkány- / mamutcsontok a Wawel székesegyház bejáratábanSutyiban lőtt fotó a székesegyházban (lévén, hogy fotózni tilos)Ezért a szépségért is kockáztattamŐket meg már úgysem zavarja...Ő meg mégiscsak a mi Báthory IstvánunkToronymászás és harangvadászatNa kérem szépen EZ a Zsigmond-harangBal kézzel megérintve a nyelvét állítólag egy kívánságunk teljesülKilátás a Zsigmond-toronyból

     A Wawel tövében, a Visztula folyó partján található a Sárkánybarlang - a legenda szerint itt lakott a várost egykor rettegésben tartó félelmetes sárkány (akinek a csontjai a székegyház bejárata felett lógnak). Mi ezt a külön belépődíj fejében látogatható kis mészkőbarlangot nem vágytunk meglátogatni, az előtte álló tüzet okádó sárkány szobor miatt azonban mindenképpen érdemes erre elsétálni. A néhány percenkénti tűzokádást egyfajta hörgő hang előzi meg, így könnyű elcsípni és megörökíteni, s szerintem nem mindennap lehet azért egy tüzet okádó sárkánnyal összefutni, szelfizni, fotózkodni.

Milán és a tűzokádó sárkány

     A Wawelt a főtérrel a Grodzka sétálóutca köti össze, ahol impozáns polgárházak, méltóságteljes intézmények, lenyűgöző templomok és természetesen turistacsalogató vendéglátóhelyek és szuvenírboltok sorakoznak. A Waweltől érdemes először a szomszédos Kanonokok utcáján (Kanonicza utca) végigsétálni, hiszen ez a város egyik legrégebbi és legszebb utcája. A 25. szám alatti ház például a 14. században épült, s az egyetlen, ami az 1455-ös tűzvészben teljes egészében megmenekült. Szintén érdekes érzés a 19. és a 21. számú házak előtt állni vagy azokba ellátogatni, hiszen itt élt és dolgozott Karol Wojtyla, azaz a későbbi II. János Pál pápa.

Kanonokok utcaHa ezek az épületek mesélni tudnánakII. János Pál pápa nyomábanLenyűgöztek a kapukHát nem lenyűgözőek?Ez a kávézó meg egyenesen nekem lett kitalálva

     A Grodzka utca valószínűleg a 9. (!) században lett kialakítva főutcának. Itt haladtak végig a királyi menetek és Sóút néven volt ismert, hiszen továbbhaladt a sóbányák felé. A nagymúltú utca történelmi homlokzatait és templomait mindenképpen érdemes ráérősen megcsodálni, hiszen ha csak végigrohanunk rajta és kipipáljuk, hogy itt is jártunk, nem fog tudni elvarázsolni.

Grodzka utca

     A főtérről is látható, korai román stílusú, kéttornyú Szent András apostol temploma a 11. században épült, s másfél méter vastag falának köszönhetően a tatárjárást is kiállta. A kívülről sokkal nagyobbnak látszó templom belső tere meglepően kicsi, ám annál gyönyörűbb – nem is értem, hogy ottjártunkkor miért nem volt rá kíváncsi rajtunk kívül senki.

Szent András apostol templomaBejáratTemplom a 11. századbólIlyen szép szószéket én még nem láttam: halászcsónakot formázó, aranyozott hársfa

     A szomszédos Szent Péter és Pál temploma a barokk építészet tökéletes példája – hozzáteszem, a barokk színvilágot és búskomorságot én mondjuk nem annyira kedvelem, de a barokk épületek kétségkívül remekművek. A sor fintora, hogy mégis épp ide tértünk vissza mégis néhány nap múlva, hiszen foglalkoztatott minket az itt és csütörtökönként megtekinthető Foucault-inga. 

Szent András apostol temploma és Szent Péter és Pál templomaA Szent Péter és Pál templomának falát díszítő 12 apostolból a képre férő 4HomlokzatTemplombelső

     Lengyelország legrégebbi és az egész világ egyik legrégebbi egyeteme az 1364-ben alapított Jagelló Egyetem, melynek egykori jogi (napjainkban művészettörténeti) kari épülete, a Collegium Iuridicum szintén a Grodzka utcában, egészen pontosan a 53. szám alatt található. Érdemes belépni a vonzó barokk kapuján és legalább egy mély levegőt magunkba szippantani az árkádos udvarán megállva, hiszen korábban maga Kopernikusz vagy éppen Karol Wojtyla is ide járt. 

A világ egyik legrégibb egyeteme, a Jagelló Egyetem 1364-ből (odabent egész egyszerűen elfelejtettem fényképezni)

     A Waweltől a Grodzka utcán végigsétálva a főtérre érkeztünk. A Rynek Glowny nappali fényben is gyönyörű, ráadásul most tüzetesebben is felfedeztük. A tér délkeleti végében, azaz a Wawel felől érkezve elsőként a csöpp Szent Adalbert templom tárul elénk, amit mindösszesen négyszer próbáltam belülről is megcsodálni, de csak bekukucskálva nyílt alkalmam, hiszen minden egyes alkalommal éppen misét tartottak (szóval a lelki szemeim előtt ebben a kis kuckóban 0-24 órában non-stop misét tartanak). Ez a kis, fehér, kocka alakú, kupolás templom egyébként a 12. század elején épült, s érdekessége azon túl, hogy alig néhány pad fér csak el benne, hogy kissé a mai járdaszint alatt áll.

A főtérre érveA Szent Adalbert templom(ka)

     A térre érkezve egyből szemet szúr a Posztócsarnok szépséges épülete, hiszen pontosan a főtér közepén áll. Az üzleteknek és vásári standoknak otthont adó vásárcsarnokot a 13. században emelték, ám miután az eredeti épület majdnem teljesen leégett, mai reneszánsz homlokzatát az 1500-as évek közepén nyerte el, bár az azóta esedékes újabb és újabb felújítások is mindig alakítottak rajta. Ha vásárolunk, ha nem, egyszer mindenképpen érdemes végigsétálni rajta, hiszen láthatjuk Lengyelország, illetve Krakkó olyan jellegzetes portékáit, mint például a borostyánékszerek, de mi például az elmaradhatatlan hűtőmágnesünket is itt szereztük be.  

A Posztócsarnok impozáns épületeMás szemszögbőlÉs megint egy másikból (egy másik napról)Bazárrészlet

     A téren továbbhaladva vagy a posztócsarnok árkádsora alól kikukucskálva egyetlen épület vonzza mágnesként a tekintetet, a Mária-templom (ami egyébként az egész családot prágai Tyn-templomra emlékeztette). Isten kettős tornyú, meseszerű háza a 14. század végére érte el mai, végleges formáját, s itt térnék ki arra, hogy Krakkó egy rendkívül szerencsés város, hiszen nem esett áldozatul egyetlen nagy emberi pusztításnak és természeti katasztrófának sem az elmúlt jónéhány évszázadban, így maradhatott meg az épületek nagy része teljesen eredeti pompájában (szinte egyedülálló módon Európában). A templomnak két bejárata van, s köszönhetően egy éppen zajló forgatásnak, mi a térről nyíló ajtón léptünk be véletlenül, pedig nem az van fenntartva a turistáknak, hanem a hátsó, ahol még egy kis belépő díjnyi súlytól is meg lehet szabadulni (de az imént elmondottaknak köszönhetően fogalmam sincs, hogy ez mennyi). OK, onnan érkezve a templom sokkal jobban, vagyis tulajdonképpen teljesen körbejárható, sőt még az egyik tornyába is lehetőség van felmenni, de nekünk tökéletesen megfelelt a padsorokba leülni és onnan gyönyörködni. A tornyok kapcsán van egy érdekesség, amit Krakkó óvárosában járva óránként mindenki hallhat, hiszen a magasabbik toronyból éjjel-nappal minden egész órakor szól egy rövid harsonaszó, a hejnal. Ezt mind a négy égtáj felé eljátssza a harsonás, ami a legenda szerint egy tatárjáráskori történetet idéz meg: a város felé közeledő tatárokat meglátva kürtszóval riasztotta a városlakókat a városi őr, akinek a torkát a tatárok nyílzápora átlőtte, s ezért elhalt és a mai napig is elhal a dallam.

Mária-templomFotózni tilosMajd meggyónom......nagyon!

     Európa egyik legnagyobb területű középkori terén még egy érdekes épület áll, a Városháza tornya. Ebbe a szép, 70 méter magas toronyba fel is lehet menni, amit sajnos aznap már lekéstünk, mivel hétfőnként az összes többi napi 18 órával ellentétben már 15 órakor becsukja a kapuit, de néhány nappal később pótoltuk a felejthetetlen élményt. Megnéztük viszont a torony tövében fekvő hatalmas modern fejszobrot (mondjuk nem mintha különösebb tudatosság nélkül ne lehetne észrevenni), majd kerestünk egy szimpatikus teraszt, hogy elfogyasszuk a jól megérdemelt estebédet. A hosszas és jóleső ücsörgés során ránk esteledett, így az élményekkel teli nap után picit korábban, de annál fáradtabban tértünk vissza a szállodába.

A Városháza tornyávalNem mondom, hogy ezt értem, de a modern művészet számomra már csak ilyenEstebéd kilátással

     Másnap, kedden reggel ismét a Planty parkban sétálva indult a nap, csak most nem a Wawel felé indultunk el, hanem a másik irányba, konkrétan a nemrég felújított Czartoryski Múzeumba. A gazdag gyűjtemény, melynek legértékesebb darabja kétségkívül Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című képe, keddenként ingyenesen látogatható. Érdemes 10 órára, a nyitásra érkezni, mert utána egyre nagyobb és nagyobb a tömeg, s hiába az ingyenjegy, a pénztárnál a belépésre jogosító ingyenjegyért ugyanúgy sorba kell állni, illetve azért a műalkotásokat is szerencsésebb csendben, nyugalomban, adott esetben egyedül előtte állva megcsodálni.

Czartoryski MúzeumMúzeumlátogatás vírushelyzetbenElképesztően szép ez a hely
Van itt minden, mi szem-szájnak ingereTöbb száz éves gyönyörűségekEz a tányér például lassan 500 évesCeremóniasátor a török időkbőlFantasztikus megvilágításAmikor még nem az IKEA látta el a háztartásokat (1600-as évek eleje)3D 1605-1615-ből - micsoda térábrázolás és térhatásRiadt néni indexel (azt hittem, kizavarnak minket, úgy nevettünk rajta - meg azon, hogy valószínűleg a Peppa malacot is ugyanez a művész rajzolta)Egy eredeti RembrandtA fő attrakció: Hölgy hermelinnel (a legdurvább, hogy Hitler magángyűjteményének volt a darabja)Hölgy hermelines hölggyelHerrek melin nélkülSzerintem életemben először fotózok és mutogatok ruhatári szekrényt, de ez arra érdemes 

     A múzeum után a szomszédos Flórián-kaput és Barbakánt néztük meg. A Flórián-kapu volt egykor a város északi részének főbejárata, s mára ez a város körüli védőfal egyetlen megmaradt kapuja. A kapu alatt, konkrétan az átjáróban egy kis oltár lepi meg az áthaladót, a kapu környékén pedig mindkét oldalon látható az egykori városfal egy-egy darabja. Maga a városfal egyébként a tatárjárás után épült a város védelmére: 2 mérföld hosszú és 2,5 méter vastagságú volt és egy vizesárok is körülvette. A Flórián-kapun átsétálva meg is érkezünk a Barbakánhoz, ami Európa legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt középkori bástyája. A Barbakán látogatható, ám mi nem éltünk a lehetőséggel.

A Flórián-kapu (a főtér felől érkezve)Kapualj kis oltárral és kilátással a Mária-templomraA Flórián-kapu másik oldalaBarbakán (háttérben a Flórián-kapuval)

     A Flórián-kapun visszasétálva és a Flórián utcán végighaladva jutottunk el a főtérre, ám útközben becsábultunk a krakkói panoptikumba, mivel az ajtóban álló Mr. Bean és a féláras akció meghozta a kedvünket. Ez a hely a Madame Tussaudstól nemcsak a távolság tekintetében volt legalább olyan messze, mint Makó Jeruzsálemtől, s bár különösképpen senkit nem beszélnék rá, mi azért jól szórakoztunk. Gyorsan körbejárható és némely viaszbábú és/vagy installáció kifejezetten jól sikerült, de tényleg nem egy Madame Tussauds.

Segítek: Milán a másikPanoptikumA "jól sikerült" installációk egyike...Mi azért remekül szórakoztunkOsztottunk-szoroztunkBandáztunk Egy kis harapnivaló úton a főtérre

     A főtérről gyorsan a szálloda előtt parkoló autónkhoz értünk, hiszen a nap hátralevő részét, azaz tulajdonképpen a kedd délutánunkat a zsidó negyednek, kultúrának és történelemnek szántuk és szenteltük. Első úti célunk Oscar Schindler gyára volt, akinek a neve Spielberg 1993-as filmjének köszönhetően sokaknak ismerősen cseng. A Schindler listája az üzletember igaz történetét meséli el: 1200 zsidót foglalkoztatott a zománcedénygyárában, megmentve ezzel őket a haláltól. Az egykori gyár igazgatási épületében egy fantasztikus kiállítás került berendezésre, amely ráadásul hétfőnként ingyenesen látogatható, de egyéb napokon is bőségesen megéri a többórás program az egyébként sem borsos árát (28 Zloty a teljes ár, 24 a kedvezményes és 56 a családi jegy). Érdemes az interneten előre beregisztrálni, hiszen ennek híján azért kell sorban állásra és várakozásra számítani. Az interaktív múzeum Krakkó 1939-1945 közötti náci megszállásának a történetét mutatja be, s minden túlzás nélkül az egyik legérdekesebb kiállítás, ahol valaha jártam, jártunk. Schindler irodájában járni, valamint a zsidói által készített zománcedények ezreit látni nem mindennapi élmény, de a kiállítás számtalan érdekességet tartogat. A 45 kiállító termet végigjárva sétálhatunk macskaköves utcán, várhatunk vonatra, felszállhatunk a villamosra, beléphetünk egy lépcsőházba, otthonokba, láthatjuk a II. világháborút, a nácik hatalomra törését és a zsidóüldözést. A kiállított eredeti tárgyak, filmek, rádiófelvételek, fotók, levéltári dokumentumok elképesztően élethűen és kendőzetlenül tárják elénk a náci megszállás hátborzongató éveit. Több ponton fogytak el a szavaim, s a végén menthetetlenül megeredtek a könnyeim is...       

Oscar Schindler gyáraFelkavaró időutazás Krakkó főterének átnevezése (a padló se kutya)Korabeli lépcsőházEgy átlagosnak tűnő villamos...... de nem azVillamoson utazvaA zsidók számára kötelezően viselendő kék Dávid-csillaggal hímzett fehér karszalag
Oscar Schindler irodájaA Schindler zsidók által gyártott zománcedények ezreiGettósítás - épül a falAz akkor 8 éves Roman Polanski eredeti írása - 2003-ban Oscar-díjat kapott A zongorista című, a varsói gettóban játszódó film rendezéséértRejtekhely a zsidók bújtatásáraElhurcolás a koncentrációs táborokba 
"Aki megmenti egy ember életét, az egy egész világot ment meg"

     Schindler gyára Podgorzében található – ez az a városrész, ahol Krakkó egykori zsidó gettója volt, melyet 1941 márciusában hoztak létre a náci megszállók és ide terelték azt a 20000 zsidót, akiket nem deportáltak rögtön koncentrációs táborokba. A gettó falának egy szakasza a mai napig megtekinthető rajta az alábbi emléktáblával: „Itt éltek, szenvedtek és vesztek oda Hitler hóhérainak keze által. Innen indultak végső útjukra a haláltáborok felé.” A gettó egykori központja a Gettó hőseinek tere, ahol 70 véletlenszerűen elszórt bronzszék emlékeztet a gettó 1943-as kegyetlen likvidálására, minek után csak az elárvult bútorok maradtak itt.

Az egykori gettó ma is meglévő falszakaszaGettó hőseinek tere - elárvult bútorok

     Kazimierz Krakkó zsidó negyede számos zsinagógával, zsidó múzeummal, kulturális központtal és hangulatos vendéglátóhelyekkel. 1335-ben önálló városként jött létre s zsidó múltja egészen 1495-ig nyúlik vissza. A 18. században olvadt bele Krakkóba, s a mai napig egy különlegesen jellegzetes, hangulatos része. Mi a Régi Zsinagóga mellett leparkolva azt és annak a környékét fedeztük fel, illetve adtunk a kulináris élvezeteknek is, melynek során rengeteget nevettünk. Én a lengyel konyha egyik gyöngyszemét, a pierogit kóstoltam meg, ami olyannyira ízlett, hogy a hátralévő három estéből még további két alkalommal rendeltem vacsorára ezt. A családban viszont nem mindenki rendelt ilyen ügyesen - a kóser konyha Czulentje volt talán a legnagyobb mellényúlás, de ezen meg annyit nevettünk (és nevetünk azóta is), hogy mégiscsak megérte a választás.

KazimierzZsidó negyedA Régi ZsinagógaBelül múzeumZsidó kultúra gyorstalpalóAzért érdemes rá időt szánni, mert érdekesA zsidó ételei és a klezmer-zene miatt népszerű Ariel - állítólag maga Spielberg is itt evett  Pierogi ruskie (nem kóser, viszont lengyel)

Folyt. köv.

PHD