Folyt.

Visszatérve Szingapúrba egyik csodát követte a másik, hiszen miután kijelentkeztünk a hajóról, a Marina Bay Sands recepcióján találtuk magunkat, amint éppen bejelentkezünk, mint leendő szállóvendégek a világ egyik legjobb szállodájába! Az egyik legnagyobb álmom vált valóra, de ez sem akárhogy, pedig esküszöm, meg sem szólaltam. A nem kis szálloda fő recepcióján kígyózó check-in sorban egyszer csak mellénk lépett egy szállodai alkalmazott és megkért, hogy kövessük (hozzáteszem, a fehér bőrszínünk a tömegben eléggé világított). Bevezetett a VIP check-in szobába, ahol azonnal csak velünk foglalkoztak, mi több körbe rajongtak, sőt kiválasztották nekünk az ár-érték arányban legjobb szobákat a 2-es toronyban. Arra, ahogy a lift száguldott fel velünk és amit a szobákba lépve meg azokból kinézve éreztünk, túlzás nélkül nincsenek szavak. Példának okáért csak egy apróság (a többit szívből kívánom, hogy majd megtapasztald magad): a szobába lépve a függönyök maguktól széthúzódtak, hogy Szingapúr ott heverhessen a lábunk előtt (ez „csak” annyira tetszett, hogy többször is újra játszottuk és videóra vettük a megérkezésünket).   

Marina Bay SandsJó, hogy vannak fotóink, mert így elhiszem, hogy nem csak álmodtam
Bakancslista PIPAMindenkinek jár 5 perc hírnév! :)PAPArazzi megörökítette a VIP Check-intLiftkezelés szigorúan csak szobakártyávalTádááááám! Egyik szobánk......kilátás az öbölre nappal...kilátás az öbölre éjjel
Másik szobánk......kilátás a városra nappal...kilátás a városra éjjel
Fürdőszoba

Az álomszálloda mellett persze Szingapúr is hívogatott minket, hiszen nem egy szállodában kuksolni utazik az ember a világ másik felére, akármilyen szuper is az. Nyakunkba vettük hát a várost egy újabb felfedezésre, annál is inkább, mert végre százágra sütött a Nap, ami ott nagyjából olyan ritka, mint felénk a piros hó... Egy jó héten belül immáron harmadszor tértünk vissza a szálloda melletti Gardens by the Baybe, ahol ez alkalommal a Szuperfa-ligetbe (Supertree Grove) mentünk (f)el. Összesen 18 ilyen 25-50 méter magas mesterséges fa van, melyek napenergiát és esővizet gyűjtenek, hűtik a park üvegházait és állványzatként szolgálnak a futónövények számára. Az OCBC Skywaynek köszönhetően lélegzetelállító sétát tehettünk a szuperfák lombkoronái között (természetesen lift vitt fel-le, külön belépőjegy ellenében), fantasztikus élmény volt.   

Egyszer lent......egyszer fent 
SkywayA fotósomnak új modellje akadt :)Anyukám az unokáival

A Marina Bay Waterfront Promenade Szingapúrban járva szerintem szintén egy kihagyhatatlan program.  Ez tulajdonképpen egy mesterséges sétány az öböl másik, belső oldalán, ahol a Merlion, vagyis „az oroszlán városának” (Szinga Púra) a szimbóluma, a vizet köpő oroszlánsellőszobor áll. Szépen kialakított rész, remek rálátással többek közt a Marina Bay Sands hotel, vagyis a szállodánk (:)) három tornyára, az Art Science múzeum modern, virág alakú épületére és a Formula-1 szingapúri nagydíjának városi pályájára. A környéken sétálva gyönyörű régi épületek is várnak ránk a brit gyarmati időket idéző Clarke Quay és Fullerton Heritage övezetben, melyek közül talán a patinás, gyarmati stílusú Raffles Hotel a leghíresebb, amely hírnevét a teljesség igénye nélkül Ernest Hemingwaynek, Rudyard Kiplingnek, Somerset Maughamnak is köszönheti. Az árnyékot itt is a régi házikók köré épült felhőkarcolók adják, hiszen ez a város üzleti központja is egyben, s meg kell mondanom, hogy a régi és az új remekül állnak ám egymásnak.

Metróra várvaValahogy csak el fogunk férni :)))IdőutazásRégi idők szobraiHiába, csak jól nevelt :) Az egyik kedvenc szobromMerlion jégkrémWaterfront Promenade SzingAPUr
MerlionStílusos pihi
Bizonyos szögekből Szingapúr tiszta Amerika...
Keresd a régit, keresd az újat

Természetesen, ha az ember egy igencsak menő szállodában lakik, akkor az azért mágnesként vonzza, hiszen az ott tartózkodást és annak árát mégiscsak érdemes minél jobban kihasználni. Sentosáról és a szingapúri állatkert minden bizonnyal izgalmas éjszakai szafarijáról így lemondtunk, a Singapore Flyer pedig önhibánkon kívül maradt ki a programból, hiszen ott jártunkkor már egy ideje nem működött. Mit is mondhatnék a Marina Bay Sands Hotelről… Amióta először megláttam, azóta vágytam oda. A távolkeleti útra készülve a repülőjegyek megvásárlása volt az első, a szobafoglalás a Marina Bay Sandsbe pedig a második, amit tettünk, hiszen egyetértettünk benne, hogy Szingapúr csak ezzel a szállodával lehet kerek egész, ellenkező esetben örökké bánnánk, hogy ott jártunk és mégse… A valaha megépített legdrágább hotel címet is elnyerő, 2010-ben nyílt luxushotel három 55 emeletes tornyában összesen 2561 szoba van. A számtalan vendégkényeztető szolgáltatás és létesítmény közül egyértelműen a tornyok tetején, egészen pontosan az 57. emeleten megépített 150 méter hosszú, végtelenített medence a legkülönlegesebb – gondoljunk csak bele: három darab szabvány úszómedence egymás mögé illesztve nagyjából a pécsi Tv-torony, vagy ha úgy tetszik az egymásra helyezett Országház és Szent István Bazilika tetején. S ha ez nem lenne elég elképesztő, gondoljunk csak bele a feltöltéséhez szükséges 1 438 456 liternyi víz mennyiségébe és számlájába – máris érthetőbbek a szobaárak… :) Ugyanakkor rossz hírrel is szolgálhatok, hogy mégse vágyj annyira nagyon oda: azon túl, hogy a medence és a környéke zsúfolásig van a 2561 szoba nagyjából 5000 lakójával, a vize borzalmasan hideg, úgyhogy az igazán jó képekhez nem kevés türelem és tűrőképesség, vagy legalábbis komoly színészi alakítás szükséges. Mert ugyebár, ha nincs róla kép, meg sem történt...

Internet...
...valóságSoha senki nem veheti el ezeket az élményeket tőlü(n)k Ki lehetett bírni :)

A képek elkészülte és persze a napozóágyakon átélt életérzés után megindult a csapat vacsorázni, de ez azért korántsem volt egy könnyű küldetés. Egyik luxusétterem követte a másikat, a gyorsétteremnek látszó helyeken pedig nem akadt egyetlen európai, vagy legalább arra hasonlító, bizalomgerjesztő falat sem (de hát nyilván nem azonos a Marina Bay Sands és a Meki célközönsége, no meg minek jön Ázsiába, akinek nem kenyere az ázsiai konyha…). Fáradtak is voltunk meg a szüleim sem voltak jól. Anyu lába olyan szinten lett allergiás és kiütéses, hogy már Magyarországra küldtük róla a képeket, hogy legalább hatóanyagot mondjanak, ami alapján megindulhatunk nyomozni a helyi patikákba, mert semmilyen addig ránk sózott krém meg gyógyszer nem segített, apu meg a párás melegtől gyengélkedett egyre többször és egyre jobban. A Marina Bay Sands elegáns vendégei végül a szállodával egybeépült metrómegálló kisboltjában találtak a fogukra való vacsorát (=szendvicseket és nassolni valókat), amit fakultatív medencézés követett az éj leple alatt...
Jót vacsoráztunk - csak nem itt :)Szépen ránk esteledett
Mondom, hogy szépenÉjszakai fürdőFélreértés ne essék, természetesen heringfürdő

Hajnalban, amikor a család még az igazak álmát aludta, én a szálloda tetejéről néztem végig a napfelkeltét, majd kipróbáltam a szálloda edzőtermét és wellness részlegét. Nem vagyok egy pacsirtaalkat, de ez a reggel maga volt a csoda – a mai napig igen gyakran töltődöm a napfelkeltét megörökítő videóm nézegetésével, amit, ha nem én magam készítek, el sem hiszem, hogy ez valaha valahol a valóság volt maga. A hatalmas szálloda konditerme nem nagy, s nem is különösebben jól felszerelt, de a Banyan Tree hálózat azért garancia a minőségre, az 55. emelet pedig a felejthetetlen futópados kilátásra. Köszönhetően a korai órának a szaunában és a pihenőmedencében szinte végig egyedül voltam, s ezt a nyugalmat Ázsiában különösen nagyra értékeltem és nagyon élveztem. Fantasztikusan jól esett ez a reggel a testemnek és a lelkemnek, s azon túl, hogy jól megérdemelten ettem magam degeszre életem eddigi legnagyobb svédasztalos reggelijénél, fel is töltődtem az előttünk álló nem gyenge megpróbáltatásokra, amiket ekkor persze még nem sejtettem…

Jó reggelt, Szingapúr!Irány edzeni!Futás8 km Szingapúr felettÉs egy kis lubickolás a boldogságban Úgy tűnik, semmiről nem maradtam le :)))Életünk eddigi legnagyobb svédasztalos reggelijeVisszafogott kis reggeli...
Az utolsó boldog pillanatok egyike

Folyt. köv. 

PhD