„Hé, nincs kedvetek eljönni velem Izlandra?” – szólt Edit barátnőm csilingelő hangja egy november közepi estén Las Vegasból, miután a Himaláját megmászó nepáli útját lemondták és Izlandot választotta búfelejtő úticélnak. „Két hét múlva” – felelte a ’mikor’ kérdésemre olyan életigenlő lazasággal, ami csak a tengerentúl élők kiváltsága. Hát kérem így keveredtünk mi, mint derült égből a villámcsapás, november 27-én Izlandra…

2 év után végre újra repültünk, de erről 2 héttel előtte még fogalmunk sem volt... Ráadásul egy nem mindennapi desztinációra...

Izland egy elképesztő ország. Olyan, amit távolról mindig is csodáltam, de valahogy sosem mertem felírni a bakancslistámra, hiszen túl messze van, túl északon, túl hideg, túl szélsőséges, túl drága, túl elérhetetlen, túl ilyen, túl olyan. Sőt már önmagában a létezése is egy nagy csoda, hiszen a Földünk már nagyrészt a mai képét mutatta (kontinensek, óceánok, hegységek…), amikor Izland helyén még semmi nem volt - az óceánt leszámítva. Aztán több ezer méterrel az Atlanti-óceán felszíne alatt kitört néhány vulkán, minek következtében a láva a tengerszint fölé tornyosult és megszületett ez a különös, távoli sziget, ahol 1200 éve jelentek és telepedtek meg az első emberek, akiket a józan ész szabályai szerint már régen evakuálni kellett volna… Az ország legnagyobb része ugyanis kopár, terméketlen, lakhatatlan és lakatlan vidék, sőt nagyjából 10%-át belföldi jégtakaró borítja. „Mindennaposak” a vulkánkitörések, hiszen a szigeten lévő 140 vulkánból 26 még mindig aktív. Miután közvetlenül az északi sarkkör alatt található, nyáron gyakorlatilag nincs koromsötétség, télen viszont csak néhány órára kel fel dél körül a Nap. A Golf-áramlatnak köszönhetően ugyan nincs elviselhetetlenül hideg (bár mértek már -38⁰C-ot), ám annál komolyabb gondokat okoz a gyakran rendkívül erős szél. Az országnak egyetlenegy országútja van, a kétszer egysávos 1-es főútvonal, ami a sziget partvidékén kanyarog körbe mintegy 1500 km hosszan (vagy jobbra indulsz meg vagy balra); vasút egyáltalán nincs, a buszokkal megvalósuló tömegközlekedés pedig nagyon-nagyon drága. Akárcsak minden más az igencsak kiszolgáltatott, Isten háta mögötti szigetországban: a kiírt árak még forintban is igencsak borsosak lennének, de azokat még fel kell szoroznunk a 2,5-szeresükre, hogy megkapjuk az izlandi koronából átváltott magyar forint árat (jó tanács: ne tedd, hacsak nem vágysz szívinfarktusra).

Ezt egy szuvenírshopban fotóztam - legalább őszinték :)Izland komoly úthálózattal büszkélkedik

Vannak viszont különleges értékek is az országban, például a könnyen hozzáférhető geotermikus energia, aminek köszönhetően a fűtés és a melegvíz rendkívül olcsó. Szintén pénztárca- és nem mellékesen környezetbarát az izlandi vezetékes ivóvíz, ami az egyik legjobb minőségű az egész világon, hiszen egyenesen a természetes forrásokból indul – turistaként egyetlen kulacs töltögetésével megúszható a folyadékbevitel (már aki józanul bírja az egyéb árakat és megpróbáltatásokat). Vendégként kevésbé fontos szempont, mégis kiemelendő érték és érdekesség az izlandi nyelv nagyjából állandósága (simán működnek a többszáz éves szövegek) és a nemlétező családnevek (mindenki az apja lánya vagy fia, értsd: én = Dóra Jánosdóttir, a fiaim pedig Nándor Nándorson és Milán Nándorson). Kifejezetten bájos az országban kézzel tapintható manóimádat: van manóiskola, manótemplom, manótolmács, tündérügyi megbízott s még az utak építésekor is vigyáznak a „rejtőzködő nép” nyugalmára. Az abszolút jolly jokert természetesen az ország természeti szépségei és geológiai különlegességei jelentik, amelyeknek a turizmust, azaz a mi látogatásunkat is köszönheti.       

Egy másik gyöngyszem a szuvenírshopból :)

Izland Magyarországtól bő 3000 kilométerre van légvonalban, ami nagyjából 4,5 óra repülőn utazva, de 2021-ben egy külföldi utazás sajnos nem ezzel kezdődik, hanem egy 0. lépéssel, vagyis az utazásra jogosító negatív Covid-teszttel. Túl sokat nem szeretnék erről mesélni, hiszen az egyes országokba való belépési szabályok tömkelege napról-napra változik, ám azt mindenképpen megörökítem emlékbe és az utókornak, hogy mennyire ideges voltam a tesztelés, pontosabban a teszt eredménye miatt. Annak ellenére, hogy az orvostudomány legjobb tudomása szerint és a részben a mi Karikó Katalinunk által is kifejlesztett, az egész világban elfogadott oltóanyaggal vagyok beoltva, napjainkban egyáltalán nem éreztem (és érzem és nem is érezhetem) magam biztonságban. A közvetlen környezetemben folyamatosan sok a koronavírussal fertőzött, akiknek gyakorlatilag egy az egyben kontaktszemélye voltam, vagyok és hát létezik olyan is, hogy valaki tünetmentesen vírusos. Rettegtem attól, hogy az utazást megelőző napon esetleg kiderül, hogy hiába a repülőjegyek és a sok előkészület, mégsem utazunk, ám a beteges odafigyelésnek és/vagy az isteni gondviselésnek hála péntek hajnalban megérkezett az e-mail és benne a várva-várt szócska: negatív. Ekkor hittem el először, hogy mi másnap valóban utazunk, másodszor pedig a repülőbe szállva, hiszen manapság sajnos az is gyakran előfordul, hogy törlésre kerül egy-egy járat. (Tesztelésre egyébként csak nekem volt szükségem, mivel a kisebbik fiammal, Milánnal kettesben utaztunk, aki azonban 2005 után születetett és az Izlandra való beutazási szabályok a 16 évesnél fiatalabb gyerekekre nem vonatkoznak. Ja és ha mégiscsak belementem a szabályokba, akkor még egy fontos dolgot csak rögzítek: 72 órával az országba lépés előtt előzetes internetes regisztráció szükséges a konzulátusi felületen – legalábbis 2021-ben.)

Miután a repülőgépünk csak szombat délután indult, a lehető legegyszerűbb módon, vonattal utaztunk fel Budapestre, a Ferihegyre, akarom mondani a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Nem tudom, mi szorította jobban a torkomat odaérve, a jelenleg az USÁ-ban tanuló nagyobbik fiamtól, Nándikától való búcsúzkodás emléke vagy az a gondolat, hogy milyen lesz őt 1 év múlva újra meglátni és átölelni, de Ferihegy nagyon egyet jelentett vele, hiszen a Covid miatt hosszabb ideje nem volt már más reptéri élményünk. Érdekes érzés volt újra becsekkolni és a duty free üzletekben parfümöket szaglászni (& magunkra fújni), no meg a repülőnket meglátni, beszállni és felszállni (ami előtt a Leroyban ebédelve kezdtünk el az izlandi árakra hangolódni). Odafele közvetlen járattal utaztunk és a jegyeinket nem egymás mellé, hanem egymás elé-mögé, de így legalább mindketten ablak mellé kaptuk. Azt mindenki döntse el maga, hogy ki járt jobban: Milán a zacskóból disznótorost lakmározó, társas útra befizetett honfitársainkkal vagy én a mellettem ülő, egymást nyaló-faló, spanyol, meleg párral…

Irány Izland, avagy az utolsó közös fotó a férjemmel :)Keleti kényelem & Használati utasítás IzlandhozHurrá, utazunk!Hangolódás (az) Izland(i árak)raFerihegy 2 egy átlagos szombat délutánon 2021-ben (jobb szélen is csupán egy próbababa áll, ne tévesszen meg)Irány Reykjavík, azaz KeflavíkSorban állás a gépre szállás előttA gépünk
Szerintem ezért a képért a Wizzair igazán megdicsérhetne...Naplemente a felhők felettMagyar virtus - esküszöm, honfitársaink tarisznyájából még a kovászos uborka is előkerültSpanyol szomszédaim (hiába, délen csak melegebb van)

Keflavíkba, Izland nemzetközi repülőterére a menetrend szerint, 19:40-kor érkeztünk meg. A repülőtéren Edit várt minket, hiszen az ő gépe már reggel megérkezett, de így legalább a jetlag leküzdésére át tudta aludni az egész napot az érkezésünkig. Alig hittünk a fülünknek és persze nagyon nevettünk, amikor elmesélte, hogy konkrétan nem tudta, hogyan kell a bérautót vezetni, s miután nem voltak hajlandóak segíteni neki hátramenetbe rakni és kitolatni, beült és egy YouTube videóból tanulta meg a saját Teslájához nem sokban hasonlító Dacia Dustert vezetni. Mondanom sem kell, hogy mekkora élmény volt egymás nyakába ugrani és aztán a reptéri parkolóból megindulni...

Hello, Izland!Kétségünk sem volt, hol vagyunk és mikorA pillanat, amikor elhiszed, hogy tudsz izlandiul (vagy ők magyarul)...

Mint azt már említettem, Izlandon így november végén-december elején csupán néhány órára van világos, így teljesen mindegy, hogy reggel 9-kor, délután 5-kor vagy épp este 10-kor csinál magának az ember programot, szóval eszünkbe sem jutott a megérkezésünket követően azonnal nyugovóra térni - mondjuk az utazás izgalmától és egymás újralátásának az örömétől rendesen fel is voltunk pörögve. Nyakunkba vettük hát egy kis ismerkedés erejéig a Keflavíktól körülbelül 50 kilométerre fekvő fővárost, Reykjavíkot, amelynek belvárosában egyébiránt a szállodánk is volt. Sétánkat a különleges Hallgrímskirkja templomnál kezdtük és barangoltunk egy kicsit a környező sétálóutcákban, illetve ittunk egy-egy meleg italt és eltörögettünk egy sütit egy hangulatos kis kávézóban, ahova a távollévő családtagjainkat is odavarázsoltuk köszönhetően a FaceTimenak. A szállodába érve aztán odaadtuk egymásnak a messziről jött ajándékainkat, majd álomba beszélgettük magunkat.  

Hallgrímskirkja, ReykjavíkCsoportkép :)BelvárosMilánTökéletes rendszám és üzenet: YOLO, avagy You Only Live OnceImádnivaló skandináv házakElfogadásKarácsonyi hangulatImádtuk, hogy mindenhol félbevágott fenyőfákkal dekorálnak
Megunhatatlan cukiságok mindenfeléMondom én! Sőt, ezen a képen extra tartalom is van...Lappföld csak duma!
Boltrészlet: á la fos :)Csak egyetérteni tudok
Ide tértünk be az esti kakaóraAnya és fia, avagy így kerül minden dokumentálásra :)Ez volt a hely kívülről - jó éjt, Izland!

Az első izlandi reggelen igyekeztünk időben felkelni és hát azonnal szembesültünk vele, hogy milyen könnyű az emberi testet átverni, hiszen hiába volt 8 (magyar idő szerint pedig már 9) óra, amikor csörgött a vekker, nagyon furcsa érzés volt az éjszakai sötétségben kelni és a svédasztal körül kóvályogni. Itt jegyzem meg, hogy eredetileg egyébként egy Airbnb házban terveztünk lakni, ám az élelmiszerárak és a boltok nyitva (mondhatnám zárva) tartásai gyorsan meggyőztek minket, hogy sokkal jobban járunk egy olyan szállodai szobával, ahol az árban a reggeli (és a mi szállodánk esetében a délutáni-esti süti és korlátlan kávé/tea) is benne foglaltatik. A tél egyébként nem fő-, sokkal inkább holtszezon Izlandon, így azon túl, hogy körülbelül egyharmadába kerülnek a szállások, a mi szállodánkban például rajtunk kívül körülbelül 10 ember (de szerintem volt olyan éjszaka is, hogy rajtunk kívül senki nem) volt. Kényelmesen megvacsoráztunk, akarom mondani megreggeliztünk az izlandi éj leple alatt (Edit konkrétan pizsamában), majd összekészülődtünk és megindultunk észak-keletnek a kezdődő hóesésben, hogy bejárjuk a híres Arany Háromszöget / Körutat.

8:57: Jó reggelt, Izland! (nem, ez nem elírás)Erősen kellett koncentrálnunk, hogy melyik étkezés is vanReggeli az éj leple alattKezdődő hóesésÚton a banda - a kép készítésének ideje: 10:39YouTube Edit és a párásodó Dacia-ablak Izlandi útviszonyok...És a helyzet egyre csak romlott (mondjuk vasút nincs, ahol késéseket okozzon)

Első állomásunk a Reykjavík belvárosában található szállodánktól körülbelül 45 kilométerre és ugyanennyi percre lévő Thingvellir Nemzeti Park volt, ahol a lehető legközelebb tudtunk menni az éppen Amerikában tanuló kisfiamhoz, hiszen itt található az észak-amerikai és eurázsiai tektonikus lemezek találkozási-, pontosabban szakadópontja. Miután a két lemez egymástól folyamatosan távolodik, azaz a köztük lévő távolság folyamatosan nő, Izland területe évről-évre egyre nagyobb (egyes források szerint néhány miniméterrel, mások szerint kb. 2 centiméterrel). A két fal között sétálgatva tulajdonképpen egyik kontinensen sem vagyunk – az egyik oldalunkon Európa, a másikon Amerika, a talpunk alatt pedig a senki földje van. Lenyűgözően különleges és szép hely, főleg havasan, hóesésben, ám a látványon túl másért is érdekes. A törésvonalak mentén magasodó bazaltfalak közti akusztika miatt 930-tól 1800-ig itt ülésezett a világ első és legrégebb óta működő parlamentje. Ugyancsak itt döntötték el Izland államvallását: nagyjából velünk egyszerre, 1000-ben lett keresztény ország ám itt azzal a kikötéssel, hogy otthon, a négy fal között mindenki a saját hite és meggyőződése szerint élhet.   

Thingvellir Nemzeti Park - tökéletesen kitáblázvaTökéletesen kiépítveAlakul a táj...Kialakult! :)Az észak-amerikai és az eurázsiai kőzetlemezek szakadópontja, avagy egyik oldalamon Amerika, a másikon EurópaA senki földjénFelülről nézve is egy csodaItt ülésezett a világ első és legrégebb óta működő parlamentje 930 és 1800 közöttAz amerikai és a magyar nagykövet parlamenti látogatásaBoldog gyerekkor

Ugyanitt, a Thingvellir Nemzeti Parkban található az Öxarárfoss, ami egy foss, azaz egy vízesés, mégpedig az én személyes kedvencem. Lehet, hogy azért, mert ezt láttuk Izlandon elsőnek, lehet, hogy a tél varázsolta olyan meseszerűre, de egész egyszerűen nem tudtam betelni vele. Mondjuk Milán is itt szögezte le: Izland a világ legszebb helye!

ÖxarárfossKiálltunk a képből...Mutatom közelebbrőlÉs még közelebbrőlFosS selfie a szakadó hóban

Mielőtt továbbutaztunk volna és továbbutaznánk gondolatban, a parkolás még említésre érdemes. A fizetőparkolók egyértelműen jelölve vannak (nem mindenhol kell fizetni, de van, ahol igen – például itt), ám sehol nincs senki, de még beléptető meg kiléptető kapu sincs kiépítve, csupán egy automata van, ami tájékoztat, hogy mennyit kell fizetni. Miután a kocsi rendszámát a parkoló használatakor rögzítik, bliccelni nem érdemes, mert az autókölcsönző a fizetnivalót úgyis rád terheli, szóval rendszám bepötyög, kártya behelyez és már rendben is vagy. S ha belegondolunk, hogy a világ legtöbb helyével ellentétben Izlandon a természet összes csodája teljesen ingyenesen látogatható végig, csupán egy kis parkolási díj itt-ott egészen baráti.

Parkolás gombnyomásraMegérdemli, hogy őt is megmutassam

A Golden Circle második állomása a 60 kilométerrel és nagyjából 60 percnyi menetidővel odébb található geotermikus terület, ahova én a magam részéről a legeslegjobban vágytam Izlandon eljutni, hiszen itt gőzölög a föld és tör magasba bizonyos időközönként a gejzír. Ez valójában nem A Geysir, amiről a világ összes melegvizű szökőforrása a nevét kapta, hiszen az már nem lövell forró vízoszlopot a magasba, hanem a szomszédjában parádézó Strokkur, de a kitörést váró tömeg miatt úgysem lehet eltéveszteni. Annyira különleges a fortyogó víz mellett várakozni, aztán a felpúposodó, majd szökőkútszerűen kitörő vizet, illetve vízgőzt látni és hallani, hogy azt nem lehet elmesélni. Nem tudom, hány kilövellést vártunk és álltunk végig, de mindig meg akartunk nézni búcsúzóul még egyet. És még egyet. És még. A kitörések egyébként teljesen változó időközönként jönnek, s bár olvastam 15-20 perceket is, a mi ottjártunkkor a show nagyjából 5 percenként érkezett, de többször előfordult két egymást néhány másodpercen belül követő kilövellés is. S bár sokan orrfacsaró záptojás-szaggal jellemzik a területet, én egyáltalán nem nevezném elviselhetetlenül büdösnek még ha a kénszag természetesen érződik is. A parkoló itt ingyenes, sőt egy egész komoly látogatóközpont is van, ahol ingyenes a mosdó is, de persze fantasztikus izlandi árakon van lehetőség enni, inni és szuveníreket venni. A két ráérősen bejárt helyszín után, a szakadó hóesésben és a kézgémberítő hidegben bevallom, hogy megengedtük magunknak az a luxust, hogy beültünk elszürcsölgetni egy-egy forró kávét/csokit (még ha egy komplett ebéd árába került is – félreértés ne essék: csészénként külön-külön).    

Geysir Center - merthogy ilyen is vanA geotermikus mező egy egész nagy és bejárható terület, melyhez térkép is van a bejáratábanA gőzölgő föld mellett sétálvaTöbb helyen bugyog a forró vízKétségkívül a Strokkur kilövellése a leglátványosabbKitörésre várva (nem életünk képe, de legalább együtt vagyunk rajta és az ottjártunkat mindenképpen igazolja)A gejzír kitörésének lenyűgöző folyamataMilán megörökítve és elvarázsolvaKiolvasztó ital (az ára senkit ne tévesszen meg, nem arany!)

A Thingvellir Nemzeti Park és a geotermikus mező után került sorra az Arany Háromszög utolsó állomása a Gullfoss, vagyis az Arany vízesés, ami a Geysirtől/Strokkurtól körülbelül 10 kilométerre / 10 percre van, bár mi egy kicsit hosszabban elidőztünk, hiszen útközben végre elérhető közelségben legelésztek a híres, pici izlandi lovak (nem póni, izlandi ló!). Izlandon rengeteg ilyen mini ló van, ami egyébként a világ egyik legtisztább vérvonalú lófajtája, ugyanis gyakorlatilag az államalapítással egyidejűleg lett betiltva más lovak szigetre való behozatala, s ez a törvény a mai napig be van tartva, tehát több, mint ezer éve nem került más fajták genetikája az állományba. Érdekesség, hogy ez a szabály vonatkozik az országot elhagyó lovakra is, tehát azok soha többé nem jöhetnek vissza, például ha elutaznak egy világbajnokságra.

Nem póni, izlandi ló!Az egyik kedvenc képem Editről és Izlandról! <3

A világ 10 legszebb vízesése között számon tartott Gullfoss elképesztően hatalmas és lenyűgöző, azt mondanám, hogy ez az európai Niagara. A Hvítá folyó zuhog itt le több lépcsőfokon át, hogy végül egy 70 méter mély, szűk kanyonban folytassa az útját – lélegzetelállító mind a látványa, mind a hangja, s hát a hó és a fagy ezt is Jégvarázs díszletté varázsolta. Köszönhetően a rövid téli nappaloknak, sajnos ½ 4 körül itt már jócskán sötétedett és hát igencsak szeles, csípős hideg volt, az arcunkba vágó hóeséssel, úgyhogy innen már meg is indultunk vissza, Reykjavíkba.     

A monumentális GullfossMilán és a fosSKulisszatitokA modellfiú anyukája és fotósa

Reykjavík belvárosába visszaérve beültünk megvacsorázni egy helybéli által ajánlott, a helyiek körében is népszerű helyre, ahol többek közt alkalmunk nyílt megkóstolni egy izlandi specialitást, a rénszarvas burgert. A vacsora lemozgására és a híres, boltban élő Ofélia macska megkeresésére lötyögtünk még egyet a környéken (nem lett meg), illetve betértünk egy olyan kocsmába, ami a Covid előtt könyvtárként üzemelt, ám az csődbe ment. A hely megmentésére született meg ez az elképesztően hangulatos hely, ahol két ital között ráadásul bármelyik megtetsző kötetet megveheted. Mondanom sem kell, mennyire tetszett ez nekem (bár izlandi nyelven írt remekművekkel a túlsúlyfizetést persze nem kockáztattam meg)!   

Vacsora ReykjavíkbanItal- és étellapA jéggel nyilván nem spórolnak... :)Rénszarvas burgerA fejlődésben lévő sem halt éhenMonday Lisa - ezen nagyon nevettemEsti séta a tömött belvárosbanModern artKönyvtárból lett kocsmaCsodahangulatos helyAhhh <3I love ReykjavíkErről pedig a mai napig nem tudjuk, hogy a sarki fény volt-e (nem volt mesterséges fényforrása), úgyhogy megmaradunk abban a hitben, hogy AZ

Folyt. köv.       

PhD