„Ha meg tudod álmodni, meg is tudod valósítani” – rögtön ez az idézet jut az eszembe, ahogy visszagondolok a következő Izlandon töltött napunkra, ugyanis közel 800 kilométert autózni a kétszer egy sávos úton, zömmel hóesésben-hóviharban azért nem mindennapi. Én a magam részéről már az utazás tervezésekor lemondtam arról, hogy mi a délkeleti részt, vagyis Európa legnagyobb gleccsermezőjét, a Vatnajökullt, a Jökulsárlón gleccserlagúnát és a különleges Diamond Beachet fogjuk látni, ám Milán emiatt lógó orrát meglátva azonnal rávágta Edit, hogy egyszer élünk és nem gyakran járunk itt, úgyhogy nincs mese, meg kell próbálnunk eljutni. Tudtuk, hogy emiatt igencsak korán kell kelni és megindulni, de sajnos volt egy korlátunk, aminek a neve Covid. Nem, nem lett beteg egyikünk sem (hála Istennek), viszont a világjárvány alatti hazautazáshoz, azaz az USÁ-ba való belépéshez Editnek szüksége volt egy 72 órán belüli és időben meg is érkező, negatív PCR-teszteredményre, így a reggelünket mindenképpen a tesztállomáson kellett kezdeni. 8:30 volt a legkorábbi időpont, amikorra sikerült előzetesen beregisztrálni (enélkül egy brutális hosszú, az épületen kívül és belül egyaránt kanyargó sort kellett volna végigállni), s csak ezt követően tudtunk Reykjavíkból elindulni. Természetesen ekkor még bőven korom sötét volt, úgyhogy a hosszú autóút során lehetőségünk nyílt végigcsodálni a méltóságteljesen felkelő (majd később persze a lemenő) Napot is, ami esküszöm, már önmagában egy fantasztikusan gyönyörű program volt.

Jó reggelt, Izland!Apu, kezdődik!Izlandon a Nap lassan, méltóságteljesen készülődik a felkeléshezÉs aztán egyszer csak megjelenik...Megunhatatlan égi játék

A sziget délnyugati csücskéből a délkeletibe vezető autóúton az első megállóhelyünk a Seljalandsfoss-vízesés volt Reykjavíktól nagyjából 2 órányi távolságra. Ennek a 66 méter magas, gyönyörű vízesésnek két különlegessége is van. Az egyik, hogy a 2010-es kitöréséről elhíresült és számunkra kimondhatatlan nevű Eyjafjallajökull vulkán nyugati lábánál van. A másik, hogy be lehet sétálni mögé is, ám ottjártunkkor a mögé vezető út sajnos le volt zárva (gondolom az életveszélyesen jegessé fagyott feljáró miatt).         

Seljalandsfoss - parkolóZÁRVA (a vízesés párája életveszélyesen ráfagyott az útra)Fotózásra persze nyitvaMutatom Milán nélkül isÉs egy másik szögbőlŐszinte mosoly, pedig félelmetesen csúszottNa még egy szög (vagyis hát vízesés... mármint az nem még egy, csak a szög...)Foss shop :)

A következő megállónk szintén egy vízesésnél volt szűk félóra múlva, ami Izland legnagyobbika, a 60 méter magas és 25 méter széles Skogafoss. A fekete homokmedencébe zuhanó vízesést semmilyen korlát nem védi, így ki-ki a vérmérséklete (és a ruhája vízállósága) szerint tud a közelébe menni. Elképesztő, hogy micsoda vízpárája van – egész távolról képes egész komolyan eláztatni (mondjuk napsütéses időben a legendásan szép szivárványokat is ennek a hatalmas vízpárának köszönheti). A vízesés tetejéhez is fel lehet lépcsőzni, de a még mindig nagyon távoli úti célunk miatt mi erre már nem mertünk időt áldozni.

Skogafoss, Milán és a sétabotÚgy döntött kipróbál egy új sportotSkogafossLenyűgöző voltEdittel a vízpárában (a kabátom rendesen el is ázott)Lebilincselően szép

Egy újabb félóra után ismét megálltunk, ezúttal a híres Black Sand Beachen, bár a Google Maps nem egészen ahhoz a partszakaszhoz vitt, amit a korábban látott fényképekről ismertem, de a tengerpart homokja kétségkívül itt is fekete volt és a hullámok is a hatalmas turistafalók. Nagyon különleges látvány a fekete homok, hoztam is belőle haza mutogatni, mert tényleg nem mindennapi. Ami még különleges volt, azok a fekete hullámok, hiszen a parthoz közeledve a víz magával sodorja-görgeti a fekete homokot is.

Black Sand Beach - a Google Maps ehhez a partszakaszhoz vezetettTényleg fekete a homokHíres sziklák, hatalmas hullámokA fekete homok miatt feketék a hullámok is

Innen még 200 kilométer és alaphangon 2,5 óra volt hátra a végső úti célunkig, s a kezdődő, de brutálisan intenzív hóesésben egy pillanatra elbizonytalanodtunk, hogy meg tudjuk-e csinálni, világosban fogunk-e még egyáltalán a délkeleti partokig érni (arról nem is beszélve, hogy vissza is kell majd valahogy jutni Reykjavíkig). Láttuk, hogy az előttünk álló hegy leküzdéséhez kötelező a hólánc is, ami nekünk bizony nincs, de hiába volt még sok hátra, mégsem akartuk feladni, visszafordulni és meg se próbálni…

Kezdődő hóesésCsak esett, esett és esett...Mondjuk a táj varázslatos volt, csak ne kellett volna vezetni (meg majd még valahogy vissza is jönni)

Istennek hála, végül sikeresen elaraszoltunk a Vatnajökull gleccserig. Ahogy azt már korábban is írtam, ez Európa legnagyobb összefüggő gleccsermezője, ami az UNESCO Világörökség része és már a repülőgépből is jól látszik. Izland területének több, mint a 8%-át foglalja el és a jég vastagsága többszáz, de helyenként több, mint ezer méter (azaz több, mint 1 kilométer!). A globális felmelegedés és az éghajlatváltozás a Föld ezen gyöngyszemét sem kíméli, így sajnos folyamatosan olvad (érdekes adat, hogy ha elolvadna, a tengerszint 1 centiméterrel emelkedne meg az egész világon). A bejárására, illetve bizonyos részeinek a bejárására számtalan szervezett túra van a speciális eszközökkel és vezetővel történő néhány órás gyalogtúrától az akár egész napos off-roadozásig. Nekünk időnk természetesen egyikre sem volt, s akármennyire is próbáltunk a lelógó gleccsernyelvekhez közel menni, az autóparkolóktól a gleccser mindenhol még egy hosszabb sétára volt, úgyhogy kénytelenek voltunk a rajta álldogálás helyett a távolabbról csodálással beérni, még ha a havazás és a hó a látási viszonyokon sokat rontott is.

A navigáció először ehhez a gleccsernyelvhez vezetettVatnajökull gleccserhegyHosszasan autóztunk a gleccser mellettMilán felfedezKicsi kocsi újra száguld

A Vatnajökull olvadékvize hozta létre a Jökullsárlón gleccserlagúnát, ami Izland legmélyebb (248 m) és szerintem a világ egyik legkülönlegesebb és legszebb tava. A hatalmas gleccserhegy lábánál elterülő kristálytiszta víz és a benne úszó és tükröződő kisebb-nagyobb jégdarabok és jéghegyek látványa elképesztően gyönyörű és lenyűgöző – ez volt az a hely, ahonnan gondolkodás nélkül hívtuk fel videótelefonon az otthon maradt családtagokat, mert ezt látni kell, erre nincsenek méltó szavak. 

GleccserlagúnaVarázslatos helyBakancslistára vele!A világ egyik legszebb helyeNincsenek szavakEzt látni kell!

Miután a Jökulsárlón egy kis részen utat talált magának, a Vatnajökull gleccserről letörő jégtömbök szép lassan átúsznak a végtelen Atlanti-óceánba. Túlzás nélkül mondom, hogy ez, a híres Diamond Beach a világ legámulatbaejtőbb tengerpartja, ahol a sós víztől megtöredezett jégdarabokat az erős hullámzás a fekete homokos partra sodorja, s azokat a távolban jéghegyeket ringató óceán hullámzása csillogtatja. Lélegzetelállító csoda; ha csak egyetlen helyre juthatsz el Izlandon, a Jökulsárlón és a Diamond Beach legyen az (ezek tulajdonképpen egy helyen, egymástól néhány percre vannak)!

Itt tört magának utat a tó az óceánba (a híd túl oldalán a Jökulsárlón, mögöttem pedig már az Atlanti-óceán van)A gleccserről leváló kisebb-nagyobb jégdarabok, jéghegyek átúsznak a végtelen óceánbaMilán demonstrálHát ezért ICElandFantasztikus látványJégcsodákÉrdemes megjegyezni: Diamond Beach, IzlandÉletem legkülönlegesebb tenger-/óceánpartja

Itt a szó szoros értelmében belénk ütött a hideg és ránk is esteledett, úgyhogy muszáj volt beszállnunk az autóba és magunk mögött hagyni ezt az elképesztően gyönyörű helyet. Előtte még használtuk a mosdót (ingyen) és ittunk egy-egy meleg italt (nagyon nem ingyen) a jól kiépített parkolóban, hiszen várt még ránk 376 kilométer, amit aztán több, mint 7 óra alatt tettünk meg a hóviharokkal tarkított szakadó hóesésben (két nő és egy gyerek). Az út nagy részén teljesen egyedül mentünk a szűz hóban a semmi közepén, olyan látási viszonyok mellett, amit már látásinak is erős túlzás nevezni. Volt egy pár másodperc, amikor konkrétan annyira nem láttunk semmit, hogy én már elkezdtem meghalni (és ez nem vicc)… Ekkor jött el az a pont, hogy elkezdtünk valami útszéli szállodát lesni, hogy megszálljunk éjszakára, mert életveszélyes volt ilyen időjárási- és útviszonyok mellett közlekedni, de még csak civilizációnak se volt nyoma hosszú kilométerekig. Aztán elkezdett a benzinünk is fogyni, úgyhogy méterenként számoltuk a távolságot a navigáció szerinti következő településig, ahol aztán legalább az üzemanyagkérdés megoldódott; vettünk egy nagy levegőt és ismét gázt adtunk neki. A csodával határos módon aztán szépen lassan valahogy eljutottunk a reggeli első megállónkig, a Seljalandsfosshoz, ami lévén, hogy ki volt világítva, megállásra és egy kis pihenőre csábított. Természetesen egy lélek sem volt az ítéletidőben rajunk kívül sehol, de mi azért megmozgattuk magukat, majd elfogyasztottuk a vacsoránkat a lenyűgöző panorámát nyújtó 4 kerekes Dacia Restaurantban (még jó, hogy minden eshetőségre felkészülve volt nálunk néhány szelet kenyér meg konzervmájas). Innen már „csak” 126 kilométer volt hátra, ami bár nagyon nehezen akart fogyni, de végül valamivel éjfél előtt csak begördültünk a szállodánk parkolójába és hálát adtunk a magasságosnak.        

Elindultunk vissza (=376 km)   Ilyen útviszonyok voltak végig, akarom mondani rosszabbak...Sokkal rosszabbak!Brutális havazás, szél, hóviharokHa azt hinnéd, hogy az előző képeken csak optikai csalódás volt...Aztán valahogy csak megérkeztünk a kivilágított SeljalandsfosshozNem életünk képe, de nekünk sokat mondEsti séta az ítéletidőbenVacsora a panorámaétterembenSosem örültem még ennyire a civilizációnak...

Az előző napi izgalmak után jól esett magunkat kialudni, majd gyalogosan indultunk meg a behavazott Reykjavíkot nappali pompájában is felfedezni – mondjuk, ami azt illeti, magát a szállodát meg a szobánkból való kilátást is csak ez egyszer volt szerencsénk világosban látni. Lesétáltunk a tenger-, vagyis óceánpartra, ahol először megnéztük a Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov 1986-os csúcstalálkozójának helyszínt adó, elegáns Höfdi palotát, majd megindultunk a parton a belváros irányába. A mindenféle havas mókával fűszerezett séta során megnéztük még az egyesek szerint bálnacsontot, mások és az alkotó művész, Jón Gunnar Árnason szerint viszont vikinghajót ábrázoló Sun Voyager szobrot, aminek a felkeresését mindenképpen ajánlom azok figyelmébe, akik nem szeretnek feleslegesen költeni, hiszen a havas márványtalapzat olyan életveszélyesen csúszik, hogy nagy eséllyel lesz szükség az utasbiztosításra (sorra esett el mindenki - sajnos a mi Editünk is).

Izlandon így néz ki, ha az ember úton van a tengerpartraHavas mókaAz ötletgazdaMegérkeztünk Ronald Reagan és Gorbacsov hűlt helyére, avagy mögöttem a Höfdi palotaGuberáltunk egy karácsonyfát is - ez az Edit mindenre gondolÓceánpart, világítótoronyParti sétány - egy csöppet zord idő voltVendégmunkás :)))Ti is így építettek anno hóembert?A különleges és jellegzetes (és kegyetlenül csúszós talapzatú) Sun Voyager

Innen már nincs messze a Harpa koncertterem és rendezvényközpont jellegzetes üvegépülete, valamint a régi kikötő a hangulatos kávézóival és éttermeivel, de könnyen meg lehet indulni toronyiránt a város fölé magasodó híres templom, a Hallgrimskirkja felé is – mi ez utóbbit választottuk most. Más nagyvárosokkal ellentétben Reykjavík belvárosában nincs egyetlen nagy, híres sétálóutca, hanem a központot több kis hangulatos utca alkotja. Jellegzetes skandináv házak közt sétálva értünk el a nappal is lenyűgöző Hallgrímskirkjához, amit mindenképpen szerettük volna belülről és a tornyának köszönhetően Reykjavíkot felülről is megcsodálni. Bár magát az épületet állítólag az izlandi táj hegyei, vulkánjai, bazaltoszlopai ihlették, a különleges betonépület láttán könnyen asszociálhatunk egy amerikai űrrepülőgépre is, ami 74 méteres magasságával egész Izland legmagasabb épülete. Érdekesség, hogy a tervei még a II. világháború előtt, 1937-ben készültek, ám a templom csak azt követően, 1945-1986 között (azaz 41 év alatt) épült fel. Nevének jelentése Hallgrímur temploma – a névadó Hallgrímur evangélikus lelkész volt és az egyik legkiemelkedőbb és legkedveltebb izlandi költő, ám a templom előtt nem az ő, hanem Leif Eriksson, viking felfedező szobra áll. A Hallgrímskirkja a világ egyik legkülönlegesebb helye az istentiszteletre, hiszen szinte mindig szerepel a világ legfurcsább épületeinek az ilyen-olyan listáján, amit én csak akkor értek meg, ha ez elismerést jelent, hiszen ez a modern, letisztult evangélikus templom szerintem kívül-belül gyönyörű. Magas, feltűnő és egyesek szerint egy kitörő gejzírre hasonlító tornya egész Reykjavíkból látható, a torony tetejéből pedig a világ legészakibb fővárosa hever a lábunk alatt a maga teljes valójában. A behavazott makettváros látványa egyszerűen imádnivaló volt.    

Mindegy, hogy régi vagy modern, nagyon tetszik a skandináv építészetAnnyira jók, ezek a színekMintha egy temperakészletHát helló, te cuki!A Hallgrímskirkjához vezető út éjjel-nappal szépAnnyira ReykjavíkNagyon tetszik ez a képKözkinccsé teszem Milán nélkül isHallgrímskirkja és Leif Eriksson szobraKülönlegesen szép templomFor Your InformationNem olyan rossz dolog turistaszezonon kívül utazniAdvent időszaka - túl az 1. vasárnaponMonumentális orgonaVégig szólt a gyönyörű orgonamuzsikaDrága EditGyertyák megnyújtvaA templom tornyaÍgy lehet kikukucskálni ReykjavíkraSzemet gyönyörködtető csodaA templom egy másik, kevésbé ismert szögből fotózvaA környék a szélálló skandináv betonházakkalApukám tanította, hogy hátrafelé is nézelődjek mindig - ezt ennek köszönhetően láttuk meg (köszi, Apu!)

Izland néhány napos felfedezéséből egyetlen programunk maradt még hátra: 13:00 órára volt foglalásunk a Blue Lagoonba, vagyis a híres Kék Lagúnába. Egyik ámulatból estünk a másikba ebben az igazán különleges országban, s határozottan állíthatom, hogy a Reykjavíktól nagyjából háromnegyed órányira lévő geotermikus fürdőben töltött délután volt maga a tökéletes záróprogram. A 800 éves lávamező közepén kialakult/kialakított, páratlan látványú és jótékony hatású hely annyira különleges, hogy vannak, akik csak ezért repülnek egyetlen napra a világ különböző pontjairól Izlandra (rendszeres buszjárat közlekedik Keflavík mindössze 15 percre lévő nemzetközi repülőtere és a Kék Lagnúna közt). A szabadtéri fürdő valószínűtlenül kék vize 1981 méter mélyből érkezik – ott és ekkor még 240⁰C-os, ám mire a felszínre ér, 38-39⁰C-osra hűl és szilíciumdioxiddal és egyéb ásványokkal dúsul. A 9 millió liter víz 40 óránként teljesen kicserélődik, úgyhogy egyrészt ez, másrészt a vízbelépés előtti, kötelező, fürdőruha nélküli, szappanos zuhanyzás biztosítja a tiszta vízminőséget, aminek így a jótékony hatását sem gyengítik semmilyen mesterséges tisztító/fertőtlenítő vegyszerek. A fürdő nem olcsó (de hát Izlandon mi az?) és előre kell a nekünk tetsző jegykonstrukciót az interneten megvásárolni. A komfort, prémium vagy luxus kategóriákból mi a középső csomagot választottuk, ami a belépő mellett törölköző- és fürdőköpeny-használatot, papucsot, háromféle arcmaszkot és két italt foglalt magában (egyet a fürdőben, egyet a Lava Restaurantban).

Viszlát Reykjavík!ÚtonA kedvenc sofőröm, útitársam, barátnőmLávamező - érkezés a Blue LagoonhozKék Lagúna, IzlandBejárat

A parkolóból a lávamező egy hangulatos ösvényén értünk el a fogadóépületig, ahol megkaptuk a karóra formájú proxy beléptetőinket, majd elvonultunk az öltözőbe lepakolni, levetkőzni és hát bemosakodni, sőt, nekünk hölgyeknek a hajunkat sem árt jó alaposan bebalzsamozni (a hajat a vízben található kén, illetve kovasav rendezetlenné, bozontossá teheti). A lagúna megpillantása és a téli hidegben a forrónak ható vízbe való nyakig merülés egyaránt fantasztikus élmény volt, amit aztán tovább lehetett fokozni a hely körbeúszkálgatásával, a vízi bár ajándékitalának a szürcsölgetésével és a maszkbárban kikért és magunkra kent maszkok látványa okozta jóleső viháncolással. A fürdőzésen túl ettünk a már említett Láva étteremben, illetve Edit karácsonyi ajándékának köszönhetően életünk legkülönlegesebb masszázsát élvezhettük a vízen lebegve az eleredő hóesésben (és legdrágábbat is – szerintem a 42 életévem alatt összesen nem költöttem annyit masszázsra, mint most Edit erre az egy, de kétségkívül életre szóló az élményre). Izlandon egyébiránt itt találkoztunk először és utoljára magyarokkal, egy rendkívül helyes masszőr párral. Elmesélték, hogy mennyire szeretnek Izlandon élni és dolgozni, hiszen amellett, hogy nem kell túl sokat dolgozni és jól lehet keresni, a munkahely irigylésre méltóan szereti és megbecsüli őket, például minden nap megköszönik nekik már azt is, hogy bejöttek dolgozni. Sokáig áztattuk magunkat önfeledten az ekkor már szakadó hóesésben és csak nem sokkal záróra előtt hagytuk el ezt a csodahelyet (természetesen át a saját márkás termékeket árusító üzleten).

Kellenek ide szavak?Boldogság vanAnya & fiaHihetetlen szép, tejszerűen kék vízCheers!Mindenki egészségére!Mielőtt bárkinek illúziói lennének...Érkezés a Láva étterembe
Mondjuk itt nem tolongtak
Odavarázsoltuk a másik gyereket isJó étvágyat!Az ételeink egy része (welcome falatok, csirke, bárány és steak - az előételről és desszertről sajnos nem készült kép)Ezután jött a legviccesebb részRengeteget nevettünk ezeken a maszkokonImádom ezt a képet EditrőlAzon is nevettünk, hogy a fiatalítóhatás miatt a végén majd még Milánt pelenkáznunk kellCsoportképMasszázs után - elmesélhetetlen élmény volt a vízben lebegve relaxálniA nap végén "csak" ennyire esett 

December 1-én, szerdán ránk köszöntött az Izlandtól és az egymástól való búcsú reggele. Megreggeliztünk utoljára a vak sötétben, illetve becsomagoltunk és átadtuk egymásnak a küldeményeinket, hiszen Edit Magyarországra szánt ajándékokat, mi pedig Nándikának és a fogadócsaládjának karácsonyi meglepetéseket (Edit is Nándika a téli szünetben találkoznak). Együtt hagytuk el a szállodát Reykjavíkban, majd Keflavík határában még megálltunk egy kis vásárlásra egy Krónanban (a Bónus mellett ez Izland leg”olcsó”bb élelmiszerüzletlánca). Innen kivitt minket a repülőtérre Edit, de ő csinált még magának egy-két programot a környéken, mert az ő gépe csak estefelé ment. Mi nem sokkal napkelte után szálltunk fel – meg ne tévesszen senkit, ez ott és akkor 11:40-et jelentett. Először Londonig repültünk el, majd nagyjából 6 órahossza várakozást követően folytattuk az utunkat Budapestre, ahova már másnap érkeztünk meg.

Kifotóztam az időjárást az utolsó Izlandi reggelen - hőérzet -11⁰CMiután csonttá fagyott a csomagtartó, a bepakolást így oldottuk megElső és utolsó vásárlásunk IzlandonAjándék lónak ne nézd a fogát, de a legolcsóbbnak tartott boltban majd 6000.- forint egy 200 grammos bonbonEljött a búcsú ideje - ez az utolsó, közös izlandi fotónkBúcsú IzlandtólKarácsonyi hangulatEgy kis utolsó szuvenírvadászatHelyi szappanKönyv (és könyvárak)Mennyi??? (Segítek, 3000.- forint!)Gépre szállásViszlát, repülőtér!Viszlát, Izland!Ameddig mi repültünk, Edit még Keflavíkban programozottÉs máris nagyon-nagyon hiányoztunk egymásnak!Megérkeztünk átszállni az Egyesült KirályságbaAhol 1 nappal korábban az országba lépési szabályok ismét szigorodtakHelló, London!FotópontMondjuk ezt látni döbbenetes volt2021. december 1-én délután egyedül a LutononNagyjából 6 órát kellett várnunk, de sikerült jól elütnünk az időtPersze gondoltunk az otthon maradtakra isAztán végül megindultunk BudapestreUtolsó kép - The End

Izland gyönyörű ország és kétségkívül az egyik legkülönlegesebb, ahol valaha jártam. Imádtam, imádtuk és mindenképpen szeretnénk még visszatérni. Hiszen nem volt ott az egész család. Hiszen az állandó havazás miatt felhős volt az ég és nem láttuk az aurora borealist, azaz a zölden táncoló északi fényt (a Föld sarkánál a légkörbe hatoló töltött részecskék tiszta és mesterséges fénytől mentes égbolton megfigyelhetőek). Hiszen nem volt időnk a múzeumokra, pedig például a tengerészeti-, a bálna- vagy épp a péniszmúzeum érdekelt volna – igen, ez utóbbi is van Reykjavíkban. Hiszen nem mentünk el bálnalesre, pedig az is érdekes élmény lehet. Hiszen a híres lundákat/puffinokat sem láttuk, bár ahhoz nyáron kellene érkeznünk, mivel télen elköltöznek innen. Hiszen nem is ettünk hot-dogot pedig az a „must have” (itt még Bill Clinton is azt evett). Hiszen a rothasztott cápahúst sem kóstoltuk meg – ja mondjuk, azt nem is szeretném… De akárhogy is, Izland mindig jó ötlet!

Mielőtt a mesélést végleg befejezném, egy-két praktikus dolgot még lejegyeznék a majd újra odautazó önmagamnak és minden Izlandra készülő kalandornak. A legfontosabb, ahogy azt a gyerekeinknek is tanítottuk, az iratok és a pénz. Előbbi esetében közvetlen járattal utazva elég lehet az új típusú személyigazolvány az országba lépéshez, átszállás esetén azonban oda kell figyelni az érintett ország előírásaira (így volt nekünk szükségünk az útleveleinkre az Egyesült Királyságban). A pénz tekintetében annyit mondanék, hogy nincs szükség pénzre (még csak azt sem tudom, hogy néz ki egyáltalán az izlandi korona, pedig megjártuk Izlandot, mint a mellékelt ábra mutatja), mármint a maga testi értelmében – egy jóltáplált bankkártyára viszont mindenképpen (tökéletesen működik a Revolut is). Biztosítást természetesen érdemes kötni, bár azzal azért jó tisztában lenni, hogy a Kormányablakokban ingyenesen kiváltható Európai Egészségbiztosítási Kártya ugyanolyan alapellátásra jogosít, mint itthon a TB kártya. Konnektor, wifi, hálózati lefedettség tekintetében nincs az itthonihoz képest semmi, de semmi eltérés (=magyar SIM kártyával külön roaming díj sincs), s ahogy arról már írtam, a csapvíz bátran fogyasztható, sőt kiváló. Amit viszont kiemelnék, az egysávos hidak (felváltva szokás 3-3 autót elengedni) és az önkiszolgáló benzinkutak, no meg hogy egyéni utazóként alapból autóbérléssel kell kezdeni. Az is érdekes az autózás kapcsán, hogy nincs leállósáv, valamint, hogy ha jól hallottam, akkor nemcsak a gyors-, de a lassúhajtást is szankcionálják. A drónozás kényes téma, hiszen a lakott helyeken és minden nemzeti parkban, természetvédelmi területen, tehát nagyjából szinte a legtöbb látványos turistahelyen, ahol kedvet éreznél rá, tilos (ezt tábla is jelzi), no meg az izlandi erős szelet nem is annyira bírják a hobbidrónok. Időeltolódás van: Magyarországhoz képest télen 1, nyáron 2 óra. Ami a ruházatot illeti, nem kell túlspilázni, hiszen a kabát alatt úgysem látszik. Érdemes az időjáráselőrejelzést lesni és annak megfelelően csomagolni, illetve ahogy azt tanultuk, rétegesen kell öltözni. A kényelmes, meleg és vízhatlan cipő, valamint a sapka, sál, kesztyű télen alapdarabok (bár Izlandon nyáron sincs meleg), valamint a hosszú napfelkelték és naplementék miatt jó szolgálatot tud tenni ilyenkor is a napszemüveg. A vízesések vízpárája ellen egy olcsó Decathlonos poncsó tökéletes lehet, illetve akármilyen hideg is van, a fürdőruha az ne maradjon otthon, ha az úti cél a tűz és jég országa, vagyis Izland. Ez a szépség. Ez a csoda. Kívánom, hogy legalább egyszer az életben mindenki jusson el oda!

Phd