(Előző rész: http://phdazeletrol.blog.hu/2018/01/21/amerikai_vakacio_ujratoltve_227)
Utazásunk kilencedik napján a pennsylvaniai Harrisburgben ébredtünk, ahonnan a reggeli és a kocsik megreggeliztetése után északra vettük az irányt, de olyannyira, hogy az este már Kanadában ért minket. Több száz kilométert, de még mérföldben is több százat autóztunk aznap, s bár előre kinéztem, milyen nemzeti parkbéli sétával fogjuk pihenésképpen megszakítani a hosszú utat, az előzetes terveket „sajnos” felülírták az út menti Rossok (amik valójában nagyon is jó boltok). Hiába került estére Földünk leghíresebb vízesése, pontosabban mi hozzá szinte testközelbe, az utazástól (és vásárlástól) fáradtan jobban esett a szállás elfoglalása után egy finom vacsora és egy nyugodt éjszaka mindannyiunknak.
Nándi tankol...
És tankol...
És feltankoltunk!
Úton Kanadába
Hello, Kanada!
Ahogy előző este az ágyak, úgy vonzott mágnesként másnap reggel a Niagara. Huh, nem is tudom, miket kellene most leírnom róla, hisz nyilvánvalóan kapcsolódik hozzá rengeteg érdekes tény, de azon túl, hogy ez pillanatok alatt kiguglizható, azt hiszem, illetve határozottan állítom, hogy amikor az ember ott áll, teljesen lényegtelenné válik minden adat. Mert a libabőrös, titokban magamat megcsipkedős érzésre, a Mennydörgő víz hangjára, a szálló-áztató vízpára izgalmára vagy épp az esti fényjáték előcsalogatta könnyekre nemhogy nem térnek ki a lexikonok, nincsenek is rá szavak… A délelőttöt a vízesés melletti sétával (és fotózással), majd a nem kicsi, de tempósan haladó sorban állást követően a vízesés lábához hajózással (és fotózással) töltöttük – felejthetetlen élmény! De tényleg!!! Itt jegyezném meg, hogy a vízesés tulajdonképpen vízesések, földrajzilag egészen pontosan vízesés-együttes, hiszen az Erie-tóból eredő Niagara-folyót mielőtt az Ontario-tóba zuhanna kettéválasztja egy sziget (becses nevén Kecske) és így lesz az Egyesült Államoknak is és Kanadának is saját Niagarája, melyek közül jelentem, valóban a kanadai Patkó-zuhatag a nagyobb, a szebb, a niagarásabb (az élményért tehát irány Kanada, amihez a mende-mondákkal ellentétben az USÁ-ból autóval/gyalog érkezve nem szükséges semmilyen vízum vagy külön irat!). Amiért minderre kitértem és itt tértem ki az az, hogy a Niagarához közel bátorkodó hajókon ez a kettőség tök jól, akarom mondani, remekül látszik: az amerikai oldalról induló hajókon minden utason kék, míg rajtunk, azaz a kanadai oldal turistáin piros esőkabát virított s gyanítom, virít még most is (nem rajtunk, a turistákon).
Niagara Falls, azaz vízesések
Az Amerikai-zuhatag, USA
A Patkó-zuhatag, Kanada
A Pölös fiúk, Kanada
Elnézést, hogy eltakarjuk...
Félreálltunk!
Ők meg rá... Kik is?
Irány oda!
Egy amerikai oldalról induló hajó
A kanadai oldal turistái
Az 51 méter mélyből 110km/órával zuhanó víz tövében
Egy nagyon szép teraszon ebédeltünk, amit azonban két okból mégsem ajánlanék: 1, a számla végösszegébe tuti, hogy a kilátást is beleszámolták 2, fogalmam sincs, mi volt a hely neve vagy hogyan definiálhatnám. Mindenesetre tény, hogy nagyon hangulatos és felemelő érzés volt a Niagara panorámáját csodálva – ahogy apukám szokta mondani- fagocitálni.
Hát itt ebédeltünk (a többiek is, csak ők nem lettek megörökítve)
A délutánt Niagara Falls városában, azaz a vízesésnek hátat fordítva töltöttük, ami azért összességében meglehetősen elgondolkodtató. Persze kell a turistáknak a panem et circes (hát még nekik a turista…), de a természet önnön szépsége helyett a köré épített gyakorlatilag lüktető mini Vegas azért erősen illúzióromboló. Gyerekes család lévén, no meg a ha már itt járunk elv mentén a beszippantás természetesen esetünkben is könnyen ment, s kitartva bár az előbbi véleményem mellett, azért tulajdonképpen elég jól éreztük magunkat. A körbeséta és a fakultatív sör/fagyi elfogyasztása után a gyerekek minigolfoztak egy dinóparkban, majd Niagara Eye-oztunk egyet, azaz óriáskerékre ülve is megcsodáltuk a Niagarát. A hasonló rálátást biztosító Skylon Tower nekünk kimaradt, de egyrészt nincs hiányérzetünk miatta, másrészt valami legalább legközelebbre is maradt…
Szóval az ott a Niagara - ezt bátorkodtam kritizálni...
Ez meg a mini Vegas - szerintem
Van itt (is) minden, mi szem-szájnak ingere
Fagyi
Sör
Minden
Dinoszaurusz/minigolf park
A magyar válogatott
Madártávlatból
Mielőtt beesteledett felfedeztünk még néhány boltot, hiszen kíváncsiak voltunk az ottani árakra – legyen elég annyi, hogy elég sok kanadai cuccunk van… (sportdolgokat és akciókban legalábbis mindenképpen érdemes náluk vásárolni). A Niagarához már sötétben, és ami nagyon fontos, vastagon (és nem elég vastagon!) felöltözve tértünk vissza, hogy megcsodáljuk az esti tűzi- és fényjátékot. Amíg élek nem felejtem el azt a képet, ahogy az amerikai oldalon lévő vízesés az USA zászlójának színeiben, a kanadai oldalon lévő pedig a kanadai zászló színeiben megvilágítva pompázik és a kettő közé fellőtt tűzijátékkal a két ország és a sok-sok turista képében az egész világ együtt ünnepel. És nem csak ez a kép égett belém, hanem az érzés is. Az érzés, hogy élni és együtt élni bizony így is lehet. Így kell(ene). Így érdemes!
Egy kép & much more...
Másnap reggel az USÁ-ba visszavezető hídról még vetettünk néhány búcsúpillantást a Niagarára, majd megtettünk egy újabb igen hosszú utat. A tovább(sz)álló repülőjegyünk ugyan másnap estére szólt, de az volt a koncepció, hogy inkább legyünk a közelben (legalábbis az USA léptékével mérve), minthogy egy hosszú útban rejlő megannyi kockázat valamelyike miatt esetleg lekéssük a gépünket (előrebocsátom ez a közelből is majdnem meglett…). New Havenre esett a választásunk a lehetséges, repülőtérhez „közeli” helyek közül, mert egy igazi amerikai egyetemet mindenképpen szerettünk volna megnézni (és nem mellesleg Connecticut államban játszódik az egyik kedvenc sorozatom, a Szívek szállodája is). Kanadából természetesen estére érkeztünk meg, így a YALE felfedezése másnapra maradt. Ha rangsorolni szeretném ennek az utazásnak, de akár az összes eddigi utazásunknak az élményeit (amit persze nem lehet), a YALE egész biztos vagyok benne, hogy toplistás helyre kerülne - rendkívül különleges élmény. A látogatást mi a látogatóközpontban kezdtük, ami nem feltétlenül egyértelmű, hiszen az egyetemi városrészben barangolni e nélkül is lehet, illetve majdnem, viszont egyértelműen kevésbé érdemes. A látogatóközpontból ugyanis ott tanuló diákok által vezetett csoportok indulnak gyakran és ingyen és ők olyan információkkal szolgálnak és olyan helyekre is bevisznek, amik az utca embere számára gyakorlatilag elérhetetlenek. A több mint 300 éves épületek és emlékek között, a Morse, Meryl Streep, George H. W. Bush, George W. Bush, Bill Clinton amerikai elnökök és Hillary Clinton majdnem elnök koptatta utakon járva nem lehet nem átszellemülni, amihez nagyban hozzájárultak az asztronómia szakon végzős kísérőnk, Isabell történetei is. Elsőként az egyetem alapításáról, illetve történetéről mesélt, majd körbemutatta az egyetemi élet főbb színtereit, az évfolyamonként elkülönülő kollégiumi épületeket, az étkezőket, egy híres báltermet és mesélt a különböző szokásokról és babonákról, melyek közül egyet mi sem hagytunk ki: Theodore Dwight Woolsey csizmájának fényesre simogatott orrát egy kis szerencséért megérintettük mi is.
Welcome drink helyett welcome board
Gyönyörűséges YALE
Kollégiumi épületek
Ezen ne múljon a jó szerencsénk!
Kétségkívül a könyvtárak voltak a legámulatbaejtőbb részei a túrának, pláne hogy a több mint 12 millió (!) könyvet őrző 22 YALE könyvtárból kettő igazán különlegesbe alkalmunk volt bemenni is. A Sterling Memorial Library kívülről egy az egyben templomnak tűnik, minthogy a tervezője annak idején székesegyházra készített terveket, mivel azonban azokat visszadobták azzal, hogy köszönjük, van már templomunk, módosított néhány vonalat és ismét beadta a rajzokat azzal, hogy könyvtárat tervezett (zseniális, nem?) – ez a 15 emeletes templom-könyvtár ma 5 millió könyv méltó helye.
Sterling Memorial Library
Bejárat a könyvtárba
Nem sokat variáltak a templomterveken :)
Itt olvasgatni ahhhhh...
A másik könyvtár, amihez volt szerencsénk a világhírű Beinecke Rare Book and Manuscript Library, a világ egyik legnagyobb könyvritkaság- és kéziratgyűjteménye, mely többek közt 180 000 különleges első kiadás otthona – a mai napig nem akarom elhinni, hogy én már jártam ott! Saját szemünkkel láthattuk például az 1455 körül (tehát a föld, amin álltunk, konkrétan még fel sem volt fedezve…) nyomtatott eredeti Gutenberg Bibliát és a Függetlenségi nyilatkozat 1776-ban kinyomtatott, gyönyörű másolatát. A márványfalú épületen belül egy speciális üvegfal veszi körül a régibbnél régibb könyveket – azontúl hogy fantasztikus látvány, ezt a hatalmas üvegkalitkát tűz esetén azonnal légteleníteni tudják, hogy ezek az értékes ritkaságok megmaradjanak az utókornak is.
Beinecke Library kívülről
...belülről
Kincsek, ameddig a szem ellát
Polcrészlet
Eredeti Gutenberg Biblia (~1455)
A Függetlenségi nyilatkozat (1776)
Sajnos bemenni és kipróbálni nem tudtuk, de nagyon tetszett még a YALE konditermének épülete, és naná, hogy a hivatalos és hatalmas (és irtó drága) YALE shop is, ahol azonban már nem sok időt tudtunk eltölteni, mert ideje volt megindulni Newark repülőterére.
Hát kérem szépen, az ott bizony egy konditerem
Egy teljes nap is kevés lett volna csak itt!
YALE hűtőmágnes & PhD ars poetica
Annak ellenére, hogy a mintegy 150 kilométeres távolságra bő másfél órát írt az útvonaltervező és mi rászántunk biztos, ami biztos 5 órahosszát, majdnem nem értünk oda a repülőtérre. Elképesztő dugókban álltunk, araszoltunk, lerágtuk az összes körmünket és bőrt a szánkról kívül-belül és öregedtünk jó néhány évet – na a szép utazások ezen részeit nem említi és nem is irigyli senki. Ha a péntek délutáni csúcs nem lett volna elég, a kölcsönautókat is tele kellett még tankolni, sőt gépre szállás előtt - bármily meglepő – azokat le is kellett adni. A történetnek volt még egy ”szépsége”: hiába voltak megvéve a repülőjegyeink, nem tudtunk előzetesen on-line becsekkolni, ugyanis állítólag nem volt több szabad hely a gépen, szóval még ezt is kellett intézni. A csodával határos módon végül odaértünk, elértük és bár hatan a gép négy részére lettünk szétszórva, mégiscsak úton voltunk Miamiba nagy duzzogva. :)
Viszlát, északkelet! Délnyugat, jövünk!
Folyt. köv.
PhD
