Mindig mondom, hogy csodaédes gyerekeim vannak. És ezt nem csak mondom, tényleg azok. Nándika lassan 11 éves lesz, Milán 9 múlt és nagy örömünkre tegnap volt a névnapja. Szeretem annyira a családomat, hogy mezei hétköznapokon is sokat sütök, sőt akár tortát is tálalok, hiszen minden nap ünnep, amit így megélhetünk, de természetesen egy-egy hivatalos ünnep alkalmával amolyan kötelező dolog, hogy valamivel előrukkoljak. Így volt ez most is, de minél nagyobbak a fiúk, annál biztosabbra megyek, szóval előre megkérdeztem Milánt, hogy mit szeretne. A válasz úgy hangzott, hogy neki mindegy, csak együtt süssünk, mert az a lényeg. Már épp kezdtem elolvadni, amikor gyorsan észhez térített: legyen macaron!
Sokszor és sokat olvastam már róla, hogy milyen nehéz dolog a tökéletes macaron elkészítése, de Milán kedvéért természetesen belevágtunk. Névnap lévén hamar értük mentünk a suliba és a szokásos este 8 órai hazaérkezés helyett miénk volt az egész délután. Szerencsére. A hozzávalók beszerzése (és lefotózása) után a kis kezek elkezdtek dolgozni: mandulaőrlés, porcukorszitálás, vaníliamag-kaparás… Aztán jött az első baki, ahogy az lenni szokott. Mert igen, baki az nálunk is van bőven. A szakácskönyvbe illő szárazanyagfészekbe sikerült a tojásfehérje helyett a tojás sárgáját belecsurgatnunk, de sebaj, megoldottuk. A tészta második nekifutásra sikeres elkészülte után jött a kis macaronkorongok tepsire varázsolása, amihez képest a tojásbaki maga volt a mennyország. Próbáltuk mi az utasításnak megfelelően egy habzsákból kipöttyinteni őket, ha azt ők is akarták volna. Vért izzadtunk, majd végül a pálinkás pohárral a sütőpapírra rajzolt kis szabványkarikákba nemes egyszerűséggel egy kis kanállal adagoltuk ki a leendő macaronokat. Ekkor jött a macaronkészítés legjobb része: a pihentetés. Félreértés ne essék, ilyenkor nem anyuka pihen, hanem a macaronkezdemények. Anyuka ezen a ponton ledobta a kötényét és beállt a kertben kezdődő Szatymaz-Barca meccsen az előbbi csapatot erősíteni (gyengíteni). 1 óra elteltével aztán visszaavanzsáltunk focistákból cukrászokká és kisütöttük az első tepsi macaronnak nem látszó tárgyakat. Konkrétan olyan ronda, egymásba lapuló tallérok lettek, hogy még lefotózni sem mertem. Summa summárum, a harmadik adagra szedte magát össze a sütő vagy a macaronok vagy kezdtek el hatni az imáim, és ekkor már viszonylag elfogadható félmacaronok születtek. A fehércsokis-mascarponés krém kikeverésekor mondanom sem kell, hogy a gyerekek már csak a csokikunyerálásban jeleskedtek. A konyhapulton ücsörögve várták, hogy összeállítsam az első, saját használatra színezékmentes és végre ehető szemeket, majd beindult a kóstolás, pontosabban az evészet (bocs Norbi, de jóval este 6 után), szóval jelentem, a macaronok remekül sikerültek.
Későn, valamikor este 10 után mentünk aludni. Összebújva velük gyorsan átbeszéltük a napot. Őszintén elmondták, hogy anya, a mi macaronjaink nem lettek valami szépek, viszont mindenki másénál finomabbak. S tudod miért? A belesütött sok szeretet miatt. Én csak feküdtem a sötétben a macaronoknál sokkal, de sokkal édesebb és tökéletesebb gyerekeimmel. „Tudjátok mit? A macaronok valóban nem lettek valami remekművek. Ti viszont vitathatatlanul azok vagytok!”
PHD
Ha valakinek sok szabadideje, türelme és ezek után kedve van macaront készíteni, rajtam ne múljon:
35 + 150 g kristálycukor
4 db szobahőmérsékletű tojás fehérjéje
50 ml víz
150 g finomra őrölt mandula
150 g porcukor
½ vaníliarúdból kikapart vaníliavelő
A mandulát, a porcukrot és a vaníliát összekevertem egy tálban, majd 2 tojásfehérjét hozzákeverve egy tésztát kaptam, amit félretettem. Egy kis lábosban belekevertem a vízbe 150 g cukrot, s felforraltam. A maradék 2 tojásfehérjét a maradék cukorral kemény habbá vertem, majd beleöntve hozzákevertem még a robotgéppel a cukorszirupot, majd egy lapos fakanállal óvatosan a mandulás tésztát. Elvileg habzsákkal, gyakorlatilag kis kanállal egy sütőpapírral kibélelt tepsire 4 cm-es (lehet kisebb!) körökbe kiadagoljuk a tésztát és 1-2 órát pihentetjük. 160°C-os sütőben kb. 10 perc alatt kisütjük.
A macaron színezése és megtöltése mindig tetszőleges, sőt a tetejét akár vízgőz felett megolvasztott étcsokiba is megmárthatjuk. Ki hogy szereti. Én 100 g krémsajt, 100 g olvasztott fehércsoki és 2 csomag vaníliacukor keverékével töltöttem (isteni krém lett!).
Jó sütögetést és sok szép szeretetmacaront kívánok!
PHD
