A vasárnapi érkezéshez képest pikk-pakk szerdát írtunk, ami ráadásul Halloween napja volt (bár ezt rajtunk kívül Isztambulban nem sok mindenki tudta, de legalábbis a jelét senki semmilyen módon nem adta – nem úgy, mint anno Londonban, ahol például egy koporsó várt mellettünk a buszra…). A szokásos, korai és bőséges reggeli közben apu elmesélte, hogy ameddig mi előző este mit sem sejtve hammamoztunk, ők lövéseket hallottak. Milán (aki ekkor még nem zuhant abba az álmába, amiből aztán felköltötték miattam) kinyitotta az ablakot, hogy kinézzen kíváncsian, de lévén, hogy a lövések egészen közelinek hangzottak, papa azonnal visszaparancsolta az ágyba. Reggelizni már a teljes történettel és kész tényekkel érkezett apu, hisz mutatták a híradóban: lövöldözés volt a Topkapi palotánál amivel „csak” annyi gondunk volt, hogy mi épp oda készültünk aznap…

Nem tudom, a sirályok biológiailag képesek-e egyáltalán rá, de ott csurgatták a nyálukat minden reggelinél

     A villamosról az előző napról ismerős Sultanahmet megállónál leszállva, majd a Hagia Szophia előtti Sultanahmet téren keresztülsétálva és balra bekanyarodva várta kalandvágyó családunkat a Topkapi Palota (Topkapi Sarayi). A keddet kivéve 9:00-16:45/18:45 (téli: nov.-ápr. / nyári: ápr.-nov.) közt nyitva tartó, négy udvarból és számtalan épület(rész)ből, no meg kincsből álló Topkapi maga a csoda - szerintem egy Szulejmán sorozatrajongó gondolkodás nélkül a fél karját adná érte oda (hozzáteszem jómagam egyetlenegy részt sem láttam még soha!). Nem is tudom, hogy egy filmdíszlethez vagy egy időgép-megállóhoz hasonlít-e jobban, de az biztos, hogy az 1455-től 400 éven át épült-szépült gyakorlatilag miniatűr városban, amely annak idején közel 4000 (bár bizonyos forrásokban ennél sokkal több!) embernek volt az otthona, kézzel foghatóvá válik az Oszmán Birodalom fénykora. Mielőtt teljesen elvarázsolódnánk, a 21. századi biztonsági ellenőrzés, no meg a belépődíj gyorsan visszaránt a valóságba: a fizetendő (12 éves kor felett) fejenként 60, illetve a Hárem-látogatás további 35 török líra (sokat spórolhatnak azonban a rokkantak, akik az igazolványuk bemutatásával ingyen mehetnek be, sőt a velük érkező egy kísérő is – de azért lesz még ebből móka, no de haladjunk csak szépen sorban…).

     A Császár kapun át megérkezve a Topkapi első udvara (Alay Meydani) még ingyenesen látogatható, a jegypénztár tulajdonképpen ennek a belső végében, a második udvarba vezető kapu előtt jobbról van. Ez gyakorlatilag egy szép, gondozott park, repkedő papagájokkal meg strázsáló fegyveres őrök sokaságával (fogalmam sincs, hogy a tegnap esti események vagy a Pölös-Hudák család látogatása miatt vagy esetleg ez itt mindig így van). Ezt az udvart a Janicsárok udvarának is nevezik, hiszen ezt a területet a szultán testőreiként szolgáló janicsárok használták gyülekezőhelyül. Az udvar nevezetessége a Hóhérok szökőkútja, ahol dolga végeztével a hóhér annak idején a kezét és az eszközeit mosta. Bevallom töredelmesen, hogy ott azt hittük, hogy hatunk tizenkét szeme nem találja ezt a kutat, aztán utólag azonosítottuk be, hogy mégis láttuk („ja, ’az’ volt az”).

Az Első udvar baloldalán a Hagia Irene bizánci templom fogad

Az Első udvar

A Hóhér szökőkútja

Az Első udvar vége - bejárat a Második udvarba 

     A második udvarba, a Diván udvarába (Divan Meydani) az Üdvözlés kapuja vezet, melyen kizárólag a szultán haladhatott át lóháton, mindenki másnak le kellett szállni és meg kellett hajolni (kész szerencse, hogy ló helyett kivételesen villamossal érkeztünk). A diván, azaz az államtanács innen irányította az Oszmán Birodalmat: bal (földrajzilag északi) oldalon található a Birodalmi Tanács terme a hátsó falán a magasban azzal a sűrű rácsokkal elfedett ablakkal, amelyen át a szultán titokban figyelhette a diván munkáját, amikor ahhoz kedve szottyant (azaz muszáj volt a munkájukat úgy végezniük, hogy sosem tudhatták, a szultán éppen jelen van-e). Itt található a Belső kincstár, a több magyar vonatkozású kiállítási tárgyat felvonultató Fegyverraktár és az Igazság tornya is, ami úgy és azért épült, hogy a palota és a város minden szegletéből jól látható legyen a szultáni igazságszolgáltatás. Végül, de nem utolsósorban ennek az udvarnak ezen részén van a Hárem bejárata is, ahova keep calm, egy kis kitérő után mindjárt visszatérünk.

Az Igazság tornya, tövében a Tanácsterem bejáratával

Az Igazság tornya és a világ legcukibb trollja :)

Tanácsterem-részlet - a szultáni ablak a bal felső sarokban

Aranyozott szultáni ablakrács 

14. századi magyar gigakardok a Fegyverraktárban  

A Hárem bejárata

     Az udvar másik, tehát jobb (déli) oldalán kapott helyet a palotai konyha, ahol ma a világ harmadik legnagyobb porcelángyűjteménye található, köztük azokkal a nagy becsben tartott szeladonporcelánokkal, amikről azt tartották, hogy megváltozik a színük, ha a beletett étel/ ital mérgezett. A kínai porcelánok mellett szép számmal láthatunk itt oszmán tálalóedényeket és konyhai eszközöket, valamint európai kristályokat is. Ezekben a termekben tilos felvételeket készíteni, de az élet megoldotta, hogy mégiscsak legyenek idecsatolható, „saját” képeim, ugyanis miután feltöltöttem egy képet a Topkapiból az egyik közösségi oldalra, rám írt egy illető (illetve több lelkes török is, de ezt most hagyjuk), hogy ő személyesen is látott, ami roppant hízelgő volt lévén, hogy ott azért nem kevés ember fordul meg egy nap. Megírta, hogy a Topkapiban dolgozik, amit bizonyítandó küldött néhány fotót - szóval innen a porcelános képeim -, de aztán gyakorlatilag azonnal rátért a fő érdeklődési körére, én pedig gyorsan letiltottam, mielőtt jöttek volna az olyan témájú saját fotói is… Ezt a konyharészt egyébként mi már kifelé jövet néztük meg, mert a hatalmas épületkomplexum bejárását könnyebbnek tartottuk úgy, hogy a baloldali (tehát északi) részeket néztük végig befelé menet és a jobboldali (déli) részeket kifelé jövet (ami kifelé jövet nézve természetesen ismét a mi bal oldalunkat jelentette).

Porcelánfotók legálisan

Szerintem az egyik fogantyú árából eléldegélnék életem végig... 

     A második udvar kétségkívül legvonzóbb része a Hárem bejárata, ami az Igazság tornya közelében, tehát az első udvar felől a másodikba érkezve, hogy úgy mondjam, annak a bal felső sarkában található. Na itt jött az ingyen rokkantjegy vicces része, ugyanis a rokkantaknak kiadott „free” jegyre nem fordul át a beléptető kapu, azaz a rokkantnak konkrétan át kell másznia a szerkezeten – ez nem csalás, nem ámítás, maga az ott álló őr mondta, sőt mutatta meg nekünk! Szóval az én 68 éves, gerincműtött és fél lábára sánta apukám, na meg a 3 hónapig fekvő, csavarozott csípőjű anyukám nekiláttak a török gyógytornának – azóta is cukkoljuk aput, hogy milyen kis fürge volt a hárem kapujában!

Beugrált a család, indulhatunk!

    Az egzotikusan hangzó (és az emberek fantáziájában elevenen élő) Hárem tulajdonképpen a szultán, az édesanyja, a feleségei, az ágyasai és a gyermekei lakosztálya. A hárem szó jelentése tiltott, hiszen a hárembe tilos volt belépni, sőt még az őrzését is fekete eunuchok végezték (felnőtt „férfiak” közül kizárólag ők léphettek be a hárembe). Nagy ritkán előfordult, hogy a szulán kivételt tett például zenészekkel, de az ilyen kivételes vendégeknek mindvégig bekötött szemmel kellett lenni, zenészek esetén zenélni. A háremben körülbelül 300 (!) szoba van, melyek közül természetesen a Szultán lakosztálya és a szultán édesanyjának, azaz Válide szultánnak a lakosztálya a legfényűzőbbek (itt említeném meg azt az érdekes tényt, hogy az iszlám világban sok nőnek, különösen az édesanyának és a feleségnek hatalma volt a férfiak felett!), de a Hárem az első négyzetméterétől az utolsóig gyönyörű: színes csempék-mozaikok, rengeteg márvány, arany, festett üveg ablakok, nagy pamlagok, baldachinok, csillárok, vázák…

Hát nem gyönyörű?!

Kukucskálás a hálóterembe

Hálótermi kandalló

Mennyezet

Abszolút eredeti állapot

Török kávé az uraknak

     Az abszolút kedvenc és egyébként felvételeken is a legtöbbet látható a Császár terem. Ott áll a szultán trónja, onnan nézte és élvezte kényelmesen ücsörögve az ágyasai táncát – esküszöm, annyira eleven ez a hely, hogy lelki szemeink látják is a megelevenedő történelmet. Az ágyasok nagy részének azonban „csak” a tánc jutott egész életében (sőt sok háremhölgy még csak nem is találkozott a szultánnal soha személyesen!), hiszen amikor a szultán kiválasztotta valamelyiküket az együttlétre, azt órákig fürdették-kenegették-cicomázták, így mire elkészült, a szultánnak gyakran már tovaszállt a kedve (meg az ébrenléte). Pedig a szebbnél-szebb, tökéletes testű és a Háremben folyamatosan tanított szűzlányok mindent megtettek a szultán kegyeiért, hiszen az ágyasból a gyermekszülés jelenthetett előrelépést, sőt fiúgyermek esetén önálló lakrészt, bár azért ehhez a szultán is kellett – és nem csak testben. A szultán döntötte el ugyanis, hogy kitől szeretne gyermeket, s ha olyan nő esett teherbe, aki nem a kegyeltje, az nem tarthatta meg a gyereket, rajta a korabeli módszerekkel abortuszt végeztek. S ha a szultán szabad utat adott is a gyermeknek, ettől még nem volt egyértelmű a happy end. Ha kislánya született, az a Háremben nevelkedett fel, majd diplomáciai céllal kiválasztott, idegen férfihoz adták férjhez. A fiú trónörökös nagy öröm volt, néhány éves korától külön nevelők foglalkoztak vele, ám ha a szultánnak több fiúgyermeke is született, a trónt a legrátermettebb örökölte, ő pedig a trónt féltve a többi testvérét általában megölette vagy legalábbis élete végigéig börtönbe vetette. S ha egy szűzlánynak nem adatott meg semmilyen légyott, akkor maradt a vénlányság, esetleg a saját neme, no meg az intrikák tömkelege. Amelyik háremhölgyről kiderült, hogy szabályt szegett, az bizony az életével fizetett – bevett szokás volt, hogy a kegyvesztett háremhölgyet zsákba tették és bevetették a tengerbe. Na hölgyeim, vágyik valaki ide? És uraim, ha belegondolnak, mennyibe kerülhet ennyi nőt eltartani, azt hiszem, gyorsan alábbhagy mindenki lelkesedése…

A kedves mama, Válide szultán lakosztálya

Ez is

A lélegzetelállítóan gyönyörű Császár terem - középen, a szultán trónja (nem az a vasöntvény az előtérben, hanem a két váza közti kanapészerűség)

A bizonyíték, hogy itt jártunk :)

A szultán hálóterme 

Belső szökőkút és "italhűtők" (kétoldalt) a szultán hálótermében

     A Hárem túlsó végén kiérkezve már a Harmadik udvarban (Enderun Avlusu) találtuk magunkat, ahova hivatalosan egyébként a Boldogság/Fehér eunuchok Kapuja vezet át. Erre a napra is jutott felújítás, hisz a palota egyik legérdekesebb része, a Harmadik udvar jobboldalán található Kincstár és Apródterem ott jártunkkor ezen okból nem volt látogatható, pedig ott őrzik a világszerte híres gyémántokat, ékszereket, köztük a nevezetes, arany és hatalmas smaragdokkal díszített Topkapi-tőrt – na majd legközelebb! Láthattuk viszont más érdekességeket ebben az udvarban, mely a palota szíve tele gyönyörű növényekkel. Közép tájt található a Trónterem és III. Ahmed könyvtára, baloldalon pedig többek közt a Szultán portréterme, ahol hangosan nevettünk Berki Krisztián portréja előtt, és a Szent palást pavilonja, amely felfoghatatlan és hivatalosan lefotózhatatlan kincseket vonultat fel, úgy mint a Kábához tartozó tárgyak, Mohamed próféta köpenye, kardja, íja, lábnyoma (!), szakálla (!), foga (!), Mózes botja vagy épp Keresztelő János relikviái. Rengeteg zarándok látogat el ide, hihetetlen érzés ezeket a dolgokat így testközelből látni, főleg hogy még a szultán és a családja is csupán egy évben egyszer léphetett be ide! Képmellékletem azért persze ide is lett – nem, azért nem jöttem be minden teremőrnek, viszont az útikönyvemhez fogva úgy tartottam a telefonomat, hogy közben titokban végig ment a videófelvétel, amiből aztán ki tudtam fotózni egy-két használható képet. Szemesnek áll a világ…

A Harmadik udvar

A Trónterem

A Könyvtár

Pár száz éve olvasgat...

Búcsúgondolat a Könyvtárajtóban 

II. Abdul-Hamid, akarom mondani Berki szultán :)))

Egy titkos fotót bevállalok: Mózes botja

Napóra a Harmadik udvarban

     A Negyedik Udvarba (Sofa-i Hümayun) két átjáró vezet – ez a palota utolsó udvara. Itt található a szultán magán sétálókertje, több szép kis pavilon, kerti ház, terasz és a jobboldalán egy, az ott jártunkkor teltházas étterem és kávézó, így nem tudok beszámolni a kínálatról és az árakról, az viszont tény, hogy remek kilátása van a Boszporuszra. Az udvar baloldalán fel lehet menni az Aranyszarv-teraszra, ahonnan az Aranyszarv-öbölre lehet rálátni és két kínai közé befurakodva remek képeket csinálni. A közelben van a palota számomra legbizarrabb helye, a Körülmetélés terme, de nem kell félni, mert az emlékeket őrző falakon kívül nem nagyon van ott semmi, a falak meg ugyebár (s ez esetben hál’ Isten) nem tudnak beszélni.

A Negyedik udvar jobb (déli) oldalán kilátás a Boszporuszra

Bal (északi) oldali kilátás az Aranyszarv-öbölre

Aranyos gyerekek az Aranyszarv-teraszon

Egy hangulatos kis pavilon

Jöjjön, aminek jönnie kell...

A körülmetélés terme

A Negyedik udvar

     A palota együttes 400 évig volt az Oszmán Birodalom adminisztratív központja; 1853-ban költözött át az akkori szultán a teljes udvartartásával az újonnan épült, modern Dolmabache palotába, aminek a meglátogatása nekünk most nem fért bele ebbe a pár napba, de hát úgyis készülünk még vissza Isztambulba... Egy biztos, a Topkapi szerelem lett, s bár Szulejmánt azóta sem láttam, a könyvespolcomon egyre több olyan történet vár rám, amik itt játszódnak, hogy fizikai távollétem idején legalább a gondolataimban továbbra is e különleges falak közt kalandozhassak.

     Méltó búcsúképpen a Topkapi Első udvarában található büfé teraszán fogyasztottuk el a kései szendvicsebédünket miközben néztük a szűnni nem akaró, hömpölygő tömeget (reggel érdemes érkezni és a Háremmel kezdeni!), majd hátrahagytuk ezt a csodahelyet.

Folyt. köv.

PhD