Egyet bizton állíthatok: nekünk minden utazásunk különleges. Tudom, hogy valójában minden utazás (sőt annak, aki igazán nyitott szemmel-lélekkel él, minden nap) különleges, de a mieink túlontúl azok. Nem véletlen, hogy közel egy évig tervezzük és szervezem őket, s hát az sem, hogy igazán jól és alaposan elmesélni a jelenkornak és lerögzíteni az utókor számára sem kis feladat. Legutóbb Kelet-Ázsiában jártunk, s szándékosan vártam ezen beszámolómmal sokat. Azontúl, hogy egy főállás, egy részmunkaidős állás és egy megbízási szerződéssel ellátott munka, azaz 3 munkahely és egy gimi elsős és egy élsportoló, felvételiző nyolcadikos mellett nem sok időm és erőm marad mesélni, az emlékeinknek is ülepedni kellett. Sokat. Nagyon sokat…  

A történetünk valamikor 2018 november-decemberében kezdődött, amikor a család felnőtt tagjaival ismét álmodtunk egy nagyot, hiszen az akkor még előttünk, s azóta már mögöttünk álló 2019-es év több szempontból különleges volt. Az elsőszülött fiunk, Nándika általános iskolai ballagásán egy utazást rejtő tortán fedtük fel a nagy titkot, hogy 2019 decemberében Távol-Keletre utazunk, ami akkor a nevén és egyben helyén túl, időben is meglehetősen távolinak tűnt, de persze gyorsan eljött és hihetetlen, hogy már bő két hónapja itthon vagyunk.

A meglepetés pillanata - szem nem maradt szárazon... 

A nagy nap, amikor a férjem, a gyermekeim és a szüleim alkotta csapat megindult 2019. december 11. volt. Az Air China éjszakai járatával utazva és Pekingben átszállva Szingapúr volt az első desztináció. Ez azontúl, hogy nekem volt egy nagy álmom, az innen induló óceánjárónk kikötője is volt, mellyel 6 nap alatt körbejártuk egy picit a környéket, majd átrepültünk Thaiföldre. A karácsonyt Koh Samui szigetén töltöttük, az új esztendő pedig Bangkokban ért minket, ahonnan immáron 2020. január 3-án a kínai Nagy Fal meglátogatása után jöttünk haza. Nagyvonalakban ennyi történt velünk, de persze nagyon nem - aki nem csak a jéghegy csúcsára kíváncsi, annak most elmesélem az egész jéghegyet…

A világ legjobb hatosfogata <3

Az legelső gépünk (a hétből)... 

Induláááááás!

A kiutazás teljesen rendben volt, az evéseket, no meg az átszállást leszámítva gyakorlatilag végigaludtuk az utat. A 20:10-es budapesti induláshoz képest a 7 időzónányira lévő Szingapúrban másnap 21:55-kor landoltunk. A világhírű Changi repülőtér még az éj leple alatt látott kis szeletével is rögtön elvarázsolt mindannyiunkat. Az országba lépéshez szükséges nyomtatvány kitöltése és a hatósági ellenőrzésen való átjutás, illetve a bőröndjeink megérkezése után a tömegközlekedés már nem üzemelt, így taxival mentünk a szállodába, ami bár Szingapúr alapvetően nagyon drága, egyáltalán nem került sokba. A Bookingon foglalt Furama City Centre szálloda teljesen rendben volt, bátran ajánlom a Szingapúrba látogatóknak. Gyönyörű szobákat és kilátást kaptunk, kifogástalan volt a svédasztalos reggeli, kedves és segítőkész a személyzet, van medencéje, edzőterme és ráadásul nagyon jó helyen, a központ és a kínai negyed határán, a metrómegállótól 2-3 perc sétára (konkrétan egy saroknyira) van.

Átszállás Pekingben

Mondom, hogy végigaludtuk az utat (mondjuk ők itt speciel a duty free vásárlásomat)  

Pedig vehettek volna kínai szárnyakat!

Végre Szingapúr felett

Megérkeztünk - szerintem baromi jól nézünk ki annak ellenére, hogy milyen hosszú út áll mögöttünk :)

Changi Airport, Szingapúr

Hopp, az első jóvágású robot :)

Szoba kilátással

Másnap reggel nem mindenkinek volt őszinte a mosolya, hiszen a 8 körüli reggeli azt jelentette, hogy magyar idő szerint hajnal 1-kor tereltem a csapatot reggelizni és várost nézni… Szingapúr egy csodahely – nem véletlenül szerepelt évek óta a bakancslistámon (és nem véletlenül szerettem volna minden percét kihasználni és kiélvezni). Dióhéjban, mint legfontosabb lejegyezném, hogy Szingapúr egy kb. Budapest méretű városállam kb. 6 millió lakossal; éghajlata egyenlítői, pénzneme a szingapúri dollár, hivatalos nyelve az angol, közlekedése baloldali. A világ egyik leggazdagabb, legdrágább és legagyonszabályozottabb (ha egyáltalán létezik ilyen szó) városa, melynek szemléltetésére jöjjön néhány érdekes példa: közterületen a szemetelés, a dohányzás és a köpködés mellett rágógumizni is tilos (mondjuk rágót árulni, sőt olyat is olvastam, hogy az országba bevinni sem szabad), tilos a metró teljes területén enni-inni, sőt duriánt (egy gyümölcs! – igaz büdös) utaztatni, súlyosan megbüntetik azt (is), aki nem öblíti le nyilvános helyen a WC-t, s halálbüntetés vár arra, aki kábítószerrel kereskedik. Bár Szingapúrnak szinte mindig csak a modern arcát látni, a hagyományos éppúgy létezik, s legalább olyan lélegzetelállító a régi épületek vagy épp hatalmas orchideák között barangolni, mint a Marina Bay Sands tövében állni... A város felfedezésére mi a kifogástalan metróhálózatot (MRT) vettük igénybe, ami azontúl, hogy tökéletesen megbízható és behálózza a várost, még olcsó is. Mi 2 napos EZ-LINK kártyát vettünk, ami 16 szingapúri dollárért (kb. 3500.- forintért) korlátlan tömegközlekedésre jogosított. Itt jegyzem meg, hogy ott jártunkkor 1 szingapúri dollár nagyjából 220 magyar forint volt és bankautomatából érte meg a legjobban hozzájutni.

Jó reggelt, Szingapúr!

Első napi városnézésünket Szingapúr tradicionálisabb részeinek szenteltük, ahol lévén, hogy Szingapúr csak 1965 óta független, önálló ország, bőven találni érdekességet és színeket – átvitt értelemben és szó szerint is. Little India nemcsak Szingapúr, de egyben Ázsia felfedezésének is tökéletes kiindulópontja volt: színes házak, utcák és arcok, különleges hindu templomok, virágoktól roskadozó árusok, elképesztő mennyiségű aranyat felvonultató ékszerboltok, streetart, streetfood és minden, amire azt szokták mondani, hogy kultúrsokk, de félreértés ne essék: imádtuk. A tarka színekben pompázó és rendkívül fotogén Tan Teng Niah ház (37 Kerbau Road) volt talán a legnagyobb kedvencem, ahonnan átsétáltunk a szinte kimondhatatlan nevű Sri Veeramakaliamman templomhoz (141 Serangoon Road), amire azóta sem találom a szavakat. Nem először jártam nem katolikus, illetve nem keresztény templomban, de ami itt fogadott, arra lehet, hogy nincsenek is magyar, sőt szerintem Európában se szavak. A hívek, a szobrok, a szobrok elé tonnaszám hordott ételek-italok, de úgy, hogy az innivalóba még a szívószál is bele van szúrva, hogy meg tudja inni a szobor… Elképesztő, mutatom.

Little India

Fehér nő színes házzal

Utcarészlet

A helyi Dóm, avagy nyelvtörő szingapúri/indiai módra

No ez lenne kérem a templom...

Belépés csak sterilen

Bájos templombelső - kihívás volt félmeztelen papok (vagy mik) és az adományokkal sorban álló meg fetrengő hívek nélkül fotót készíteni...

A szobrok etetése, itatása és szívószál biztosítása kötelező

Következő célpontunk a gyönyörű Masjid Abdul Gaffour mecset (41 Dunlop Street) volt, ami azonban felújítási munkálatok miatt sajnos zárva volt, így csak kívülről tudtuk megcsodálni, de túlzás nélkül mondhatom, hogy úgy is megérte.

Masjid Abdul Gaffour mecset

Na jó, kiálltunk előle! :)

Ennél többet viszont mi sem láttunk belőle

Ittunk viszont egy jót, ami a decemberi 30 fokban életmentő volt 

Felfedező utunkat a muszlim negyedként ismert Kampong Glam városrészben folytattuk, ahol egyértelműen a rőfösboltok uralták a terepet és az utcaképet (te jó ég, ismerik még ezt a szót egyáltalán a mai gyerekek? rőfös = szövet-, kelme-, ruhaanyagárus – csak meg ne kérdezze valaki, hogy mi az a kelme…). A negyed központja az Arab Street és leglátványosabb épülete az aranykupolás Masjid Sultan Mosque (3 Muscat Street), ami ott jártunkkor szintén nem fogadott látogatókat.       

Aladdin boltja az Arab utcában :)

Fehér hollók a Masjid Sultan mecsetnél

A Szingapúri Botanikus Kert (Singapore Botanic Gardens - 1 Cluny Road) a világ egyetlen olyan trópusi kertje, mely elnyerte a Unesco világörökségi rangot, ráadásul egy igazán turista- és pénztárcabarát program, hiszen ingyenesen látogatható. Szerintem ezt a buja kertet Szingapúrban járva mindenképpen látni kell, s nem szabad sajnálni a pénzt az itt található Nemzeti Orchidea Parkra sem – szerintem amilyen fajta és szín itt nincs, az nem is létezik. A néhány dolláros belépőjegy egyébként sem egy megterhelő tétel, pláne, hogy még hatunk esetében is megállt néhány dollárban, mert amellett, hogy a szüleimnek az életkoruknál fogva nem kellett belépőjegyet venni, a diákok is épp ingyen mehettek be (és elfogadták a magyar diákigazolványt is!). A parkban sétálgatva aztán megérkezett az égi áldás is, ami lévén, hogy az esős évszakban mentünk, egyáltalán nem meglepő - az már annál inkább, legalábbis nekünk, hogy kis szüneteket leszámítva aztán abba se hagyta napokig…

Szingapúri Botanikus Kert

Tesók

Tejbetök - annyira, de annyira boldog voltam!

Milliónyi gyönyörű szín

Na meg a zöld millió árnyalata

Nem mindig tudtuk, hogy épp mihez van szerencsénk...

Nemzeti Orchidea Park

Virágmennyország

Orchidea szó szerint rogyásig

Elképesztően sok orchidea

És elképesztően gyönyörűek

Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta :)

Mindent az orchideákért & a jó fotókért 

We are family <3

A szakadó esőben várakozva a jetlag gyorsan kiütött minket 

Így fair (mondjuk a horkolós videó lett volna az igazi, amiből kifotóztam...)

Felébredtünk :) - de az eső csak nem állt el...

A botanikus kerttől a kedvenc szobrommal búcsúzom

Szakadó esőben buszoztunk át az Orchard Roadra, ami a megszámlálhatatlan és zömmel elegáns üzletével a vásárlás Mekkája, de mi beértük azzal, amit a busz ablakából láttunk s a vásárlás kimerült egy Mekiben – biztosra kellett menni az éhező kamaszokkal.

Orchard Road

Szeressétek egymást! <3

Móka Milán demonstrálja :)))

Zseniális: nálunk bicajt, Szingapúrban ernyőt lehet kölcsönvenni  - hol mire van igény :)

Na és hol mekkorák az emberek, akkorák a kapaszkodók :)))

(A mozgólépcsők oldalkapaszkodója meg konkrétan a csípőnknél volt :)))

A kínai negyedben folytatódott és zárult tulajdonképpen a kultúrkörutunk, ahova ismét metróra pattanva utaztunk át (egyébként minden csak néhány megálló egymástól). A kínai negyedre ismét Szingapúr történelme szolgál magyarázattal, bár kínai negyed szerintem nagyjából minden metropoliszban van szerte a világban. A kínai negyed pontosan olyan, amilyennek elképzeled: elképesztő mennyiségű minden – ugyanazt tudom mondani, amit az orchideakertnél a virágok tekintetében mondtam: ami itt nem fellelhető, az egész egyszerűen nincsen. Én szeretem a kínai negyedeket, Szingapúrban is szerettem. Szépek az épületek, szemet gyönyörködtetőek a színek, főleg a sok piros, jókat lehet enni és nem utolsósorban pici pénzért vásárolni (Szingapúrban a szuveníreket például egyenesen kötelező itt megvenni). Egyetlen kimondott úticélunk volt a szakadó esőben a boltból ki, boltba be szaladgálás mellett, a különleges és ingyenes Buddha Foga buddhista templom és múzeum a nyüzsgő kínai negyed közepén, ahol a nevének megfelelően Buddha fogának egy darabját őrzik. Zárórához közeledve ezt már nem volt szerencsénk megnézni, de több, mint lenyűgöző volt az is, amit még láthattunk – ide is érdemes elmenni.

Chinatown

Hangulat

A kedvenc akciónk :)))

  Buddha foga templom

Nem adja vissza a kép, hogy ez milyen hatalmas

Ez is az

És ez is

Bámulatosan szép mennyezet

Imák, ameddig a szem ellát

Egy gyors szárazba átöltözés (ugyebár a kínai negyed szélén laktunk) és három metrómegálló után nehéz volt megszólalni. Ott álltunk a világhírű Marina Bay Sands Hotelnél, ami tulajdonképpen Szingapúr jelképe és esetemben a megvalósult álom, s ráadásul átölelhettük azt a barátunkat, aki a világ másik felén, Las Vegasban él és onnan repült Szingapúrba velünk találkozni és egy hetet velünk tölteni. A futurisztikus Gardens by the Bay fényjátékát már együtt néztük meg, majd kerültünk egyet a Marina Bay Sands bevásárlóközpontban (a drágábbnál drágább üzletekben azonban nem volt „kedvünk” nagybevásárlást csapni).

Itt azért megcsipkedtem magam...

Belülről a világhírű csoda

Fényjáték a Gardens by the Bayben

Csodaországban

Marina Bay Sands Shopping Centre

<3

Másnap délelőtt nappali fényben is megnéztük és alaposabban felfedeztük a Marina Bay Sands környékét és a hatalmas öböl menti kertet, a Gardens by the Bayt. A szakadó eső a két üvegházba kényszerített be minket, de egy másodpercig ne sajnáljon senki és nem sajnáltuk mi sem, mert felejthetetlen látványban volt részünk. A Flower Dome világunk növényvilágát mutatja be, a Cloud Forest pedig egy fantasztikus esőerdei konzervatórium, ami a világ legmagasabb beltéri vízesését is magában foglalja. Sétálgatni magában a Gardens by the Bay parkban teljesen ingyenes, de néhány látványosság, mint például az előbb említett kettő, fizetős, viszont szerintem kihagyhatatlan programok. Miután az eső továbbra is kitartóan szakadt, a két üvegház közti butikban mulattuk nagy duzzogva az időt (spend time & money, ahogy az angol mondja), majd egy rövid séta erejéig csak elzárta a jó Isten a csapokat. A minden szegletében gyönyörű parkból kiemelném Marc Quinn szobrát a saját kisfiáról, ami egy hatalmas, hófehér, lebegő kisbaba, valamint a Szitakötő tavat, ami azontúl, hogy a szitakötő anyukám kedvenc állata, remek fotópont – mondjuk, aki fél a varánuszféleségektől, annak nem lesz túl őszinte a mosolya.

Jó reggelt a szállodánk lépcsőjéről

"Lightos" reggeli

Újra itt és továbbra is esik

Gardens by the Bay - semmi nem szeghette a kedvünket

Flower Dome

Mindenféle huncut növény

Meg profi fotós :)))

Karácsonyfák ameddig a szem ellát (és ugyanaz a fotós)

A legszebb virágszálak, s bár nem látszik, itt mindvégig nagyon fáztunk (Sapka, sál, ha mész!)

Cloud Forest

Ez egy csoda

A fellegekben

Hát még ez a csaj mennyire...

Annyira szép!

Az Edittel kibővült csapat - apu fotóz

Elállt az eső, juhúúú!

Átlagos tizenévesek...

Minden szeglet egy csoda

Mondom én

Itt is választottam egy kedvenc szobrot

Szitakötő tó

Szitakötő tólakó 

Azt hiszem, sosem tudnék betelni Szingapúrral...

Koradélután visszatértünk a szállodába a bőröndjeinkért, majd eltaxiztunk a kikötőbe, ahol már várt ránk a Royal Caribbean hatalmas óceánjárója, a Quantum of the Seas és 6 nagyon különleges nap.

Folyt. köv.

PhD