1. Kezdjük a legelején: nekem még születni sem volt nehéz… :) Egy szép vasárnapi napon anyukám ebédre jól beszilvásgombócozott, majd érezte, hogy szülni fog, így taxit hívott. A taxis nem akarta elvinni mondván, hogy szülő nőt nem szállít, de anyu bevitette magát látogatóba a belklinikán ügyelő apuhoz, majd gyorsan átsétált a női klinikára és 13:30-kor világra hozott (52 centivel és 4080 grammal!).
2. Pár száz évvel előtt minden bizonnyal sámánnak/táltosnak/boszorkánynak titulálnak lévén, hogy néggyel több foggal, a jobb karomon egy szép nagy anyajeggyel és a jobb halántékomon egy jókora kopasz folttal megáldva születtem (a fogaktól és az anyajegytől műtéti úton megszabadultam, a kopasz folt azonban hajhagymák híján örökre megmarad).
3. A legelső szavam a roppant egyszerű „papucs” volt.
4. Világ életemben sokat beszéltem; a nagypapám mindig azt mondta, hogy betűt reggeliztem.
5. 1 éves koromtól „főállású” bölcsődés voltam.
6. Az óvodai jelemre senki nem emlékszik. (Biztos, ami biztos, inkább gyorsan dokumentálok: Nándika – hajó, Milán - fa.)
7. Miután apu hosszú éveken át egy focicsapat (Tápé) orvosa volt, kislánykoromban focimeccseken és -öltözőkben szocializálódtam.
8. Mindig rövid, fiús hajam volt, nemegyszer fiúnak is néztek. Fodrász nagymamám a gimnázium előtti nyáron festette be barnáról szőkére a hajamat mondván, hogy így nem lesz gond, hisz az új iskolában mindenki szőkének fog megismerni és hinni. Erről az akcióról egyébként a szüleim sem tudtak mindaddig, amíg meg nem láttak.     
9. Közel 10 évig jazz balettoztam és hálás vagyok, mert igazi táncművészektől tanulhattam, illetve évről-évre a színház színpadját is koptathattam.
10. Tipikus 80-as évekbeli kulcsos panelgyerek voltam, aki minden tanítási szünetet falun töltött a nagyszülőknél. Nagyon boldog nyaraim voltak Kondoroson, sok baráttal, kalanddal és zsiványsággal…
11. A kedvenc tantárgyaim a magyar nyelvtan, a matematika és az angol nyelv voltak, bár az angol tanáraim úgy adták egymásnak a kilincset, mint turisták a Szent Péter Bazilikában.
12. Sokáig kalauz szerettem volna lenni. Pont. :)
13. 2 diplomám van és az angol és német nyelvek ismerete mellett a kínai a legújabb hóbortom.
14. Életemben először mozgó újságárusként dolgoztam, mint nyári diákmunka. Az első diplomám megszerzését követően a Tesco munkaügyese voltam, majd a második diplomámmal beálltam a nemzet napszámosának. A tanári pályáról egy divatszalon kiépítése és vezetése miatt csábítottak el, ahol a csúcson maradtam állás és fizetés nélkül máról holnapra. Miután az emberekben akkorát csalódtam és egyébként sikeresen kipróbáltam magam, gyakorlatilag egyenes út vezetett vissza az őszinte gyerekekhez a katedrára.
15. A média világa sosem volt idegen a számomra. Diákéveim alatt diákújságírtam, majd évekig voltam egy diákoknak szóló, élő televíziós műsor műsorvezetője. Tanárként iskolaújságot szerkesztettem, illetve a falunk havilapjába is bedolgozok ezer éve. 2015 óta saját blogom van – csak időm nincs rá annyi, amennyit szeretnék írással tölteni.
16. Grafomán vagyok. A szó szoros értelmében szeretek kézzel írni, jegyzetelni, listákat készíteni, határidőnaplót vezetni és mindent felírni. Nagyon apró, egyesek szerint szabad szemmel nem is látható betűkkel írok, úgyhogy túl sok fa miattam azért nem kell, hogy szomorkodjon.
17. 15 és fél éves koromban ismerkedtünk meg és kezdtünk el járni a későbbi férjemmel.
18. 20 éves koromban mentem férjhez, majd a 15. házassági évfordulónkon ismételten – egy Las Vegas-i kápolnában erősítettük meg a házassági eskünket.
19. Nem voltam még 25, amikor édesanya lettem.
20. Szerettem terhes lenni és szülni, mondjuk ez utóbbi nem is csoda, hisz a gyermekeink olyan ügyesen születtek, hogy Nándika születésekor Nándinak nem volt ideje elmenni enni, Milánnál pedig már inni se (kevesebb, mint 1 órát voltunk a szülőszobában cakk und pakk). Mindketten korábban érkeztek hála Istennek: Nándika 36 hetesen 2980 grammal és 49 centivel, Milán 38 hetesen 3600 grammal és 51 centiméteresen. Sima klinikai szülés volt mindkettő mindenféle érzéstelenítés vagy alternatív hókuszpók nélkül, de ami a legfontosabb, Nándi mindvégig velem volt. Nándika eredetileg Kevin, Milán pedig Benjámin lett volna, de a szülőszobában meggondoltuk magunkat.
21. Mindkét gyerekemet 13 hónapos koráig (6 hónapos koráig pedig kizárólag) szoptattam.
22. 19 hónap alatt szültem 2 gyereket, akiket sokáig ikreknek néztek, s mi mindig azt mondtuk, hogy nem ikrek, csak hirtelen jöttek.
23. 15-én kötöttünk házasságot és mindkét gyermekünk 15-én született. Milán az egyik legszebb állami ünnepen, március 15-én, Nándika pedig az egyik legszebb egyházi ünnepen, Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én. A névnapja mindkét gyermeknek a születését követő második hónap 19. napján van: Milán május 19., Nándika október 19. Éljen az igazságosság és a számmisztika!
24. Általános iskolás korom óta síelek – terhesen és 6 hónapos gyerekkel a hátamon is síeltem.
25. 2015 nyarán húztam először futócipőt a lábamra, s kb. 100 méter futást bírtam, aztán inkább bekanyarodtam vásárolgatni a sarki boltba (komolyan!). Azóta sokat fejlődtem, számtalan kilométert és sok versenyen futottam, sőt amire a legbüszkébb vagyok, 3 félmaraton is van a lábaimban, amiből a legkülönlegesebb az, amit az egész család együtt futott le idén nyáron Szabadkígyóson (Nándika 15, Milán 13 évesen a 21 kilométert!).
26. 2017 őszén spontán kilyukadt a tüdőm, amit miután nem igazán vettem észre, csak kb. 1 hónappal később diagnosztizáltak. A tüdőműtétem napja a második születésnapom, s amilyen borzasztó volt mindaz, amin keresztül mentünk, legalább annyit adott, tanított.
27. 2 tetoválásom van. A random tény ennyi, de azt azért elárulom, hogy nem szeretem a tetoválásokat. De! Szerettem volna a megismerkedésünk 20. évfordulóján Nándit valami ütős ajándékkal meglepni és így tetováltattam a csuklómra titokban a saját kézírásommal írt NNM betűket, majd nyújtottam át ajándékként a masnis csuklómat. A vállamon lévő tetoválás később készült (egy tetoválás után nem lehet megállni…) és az egybefonódó nagyobb és kisebb szív az én szívemet hivatott szimbolizálni azzal, aki benne van.
28. Nem vagyok finnyás, válogatós viszont annál inkább. Nem eszek meg semmilyen vízi dolgot és nem szeretem többek közt a gombát, a mazsolát, az uborkát, a nyers paradicsomot, semelyik fajta dinnyét és barackot, valamint ki nem állom, ha valami erősen fűszeres vagy zsíros. Ugyanakkor nagy gourmet sem vagyok - a kedvenc ételem a teavajas kifli kakaóval. Szeretem viszont a tésztákat nyersen no meg a hagyományos túró rudit minden mennyiségben. Nincs semmilyen ételallergiám vagy intoleranciám, sem speciális étrendem, viszont van életem. :)  
29. Nem iszom alkoholt, még az esküvőnkön is almalével koccintottam. Soha, de soha nem voltam részeg és ezáltal másnapos. Nem szeretem az energiaitalokat és a kávét sem – ez utóbbit még csak meg sem kóstoltam soha életemben. Kólát sem iszom, mert az íze bűnrossz!
30. Nem szeretem (utálom), ha Dórának szólítanak. Amikor megszülettem a nagymamám is csak annyit mondott: szebb nevet nem találtatok? A Dórit szeretem, sokkal szebben csilingel és sokkal inkább én vagyok.
31. Van egy nővérem, akivel sajnos évek óta nem tartjuk a kapcsolatot akárhogy is próbáltam ezen változtatni. A testvérek kapcsán további szomorú tény, hogy anyukámnak és apukámnak is egy-egy öccse volt, akiket egy és ugyanazon a napon veszítettek, veszítettünk el (egymástól függetlenül).
32. Állítólag Zimány Lindára hasonlítok. Az biztos, hogy amikor a gyerekek kicsik voltak és Zimány Lindát a maga természetességében mutatták a tévében (még a műsorra is emlékszem: Celeb vagyok ments ki innen), rendre azt hitték és mondták, hogy az én vagyok.
33. Nagyon szeretek olvasni és sokat is olvasok, de nem tudok egy kedvenc könyvet megnevezni és Isten igazából nem is szeretek másoknak könyvet ajánlani. Nem jó és rossz könyvek vannak, hanem ízlések és pofonok - szerintem.
34. A legkedvesebb bók, amit valaha kaptam, kaptunk: az emberiség elleni vétek az ilyen embereknek nem vállalni több gyereket.
35. Hiszek Istenben, önszántamból keresztelkedtem meg és ministráltam végig számtalan misét gyerekkoromban, sőt egy egyházi kórusban is énekeltem. Ugyanaz a pap keresztelt meg, elsőáldoztatott és esketett, neki köszönhetem a hitemet. A mai napig rendszeresen járok, járunk templomba és nem kérdés, hogy a gyerekeink is meg vannak keresztelve és már elsőáldoztak.
36. Tudom, hogy most lesznek, akikben egy világ fog összeomlani, de őszinteség nélkül mi értelme lenne ennek az irománynak: nem igazán szeretem a klasszikus művészetet (pedig sok esélyt adtam már neki) és a szó szoros értelmében az állatokat sem. Sajnálom, mármint nem magam miatt, hanem inkább azt, hogyha most csalódást okoztam. De hogy mentsem a menthetőt, a pókoktól egyáltalán nem félek (sőt sokakkal ellentétben a spenótot is nagyon szeretem)! :)
37. Nagyon szeretek utazni, az utazásainkat saját magam megtervezni-szervezni és a világot mind jobban és jobban megismerni, ugyanakkor utálok az utazások előtt becsomagolni. 40 évesen elmondhatom, hogy 4 földrész 32 országában és az USÁ-n belül 15 tagállamban jártam. (Európa: Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Vatikán, San Marino, Svájc, Liechtenstein, Németország, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Ukrajna, Oroszország, Románia, Szlovénia, Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, Görögország. Ázsia: Törökország, Jordánia, Egyesült Arab Emirátusok. Afrika: Egyiptom, Tunézia. Amerika: Kanada, Bahama-szigetek, Amerikai Egyesült Államok, melyen belül Minnesota, Wisconsin, Illinois, Dél-Dakota, Kalifornia, Arizona, Colorado, Utah, Nevada, New York, Pennsylvania, Washington, Connecticut, New Jersey, Florida). A bakancslistámon 50 éves koromra 50 ország van…
38. Sosem szoktam újévi fogadalmakat tenni, mert változtatni és változni fogadalmak és jeles dátumok nélkül is lehet, sokkal inkább bevált az ilyen-olyan kihívások megfogalmazása vagy ha úgy tetszik, célok kitűzése az új esztendőre. 2019-ben például: legalább 52 könyv és 1000 lefutott kilométer.
39. Nem mintha lenne a boldogságnak bármiféle receptje, de mi egy dolgot megtanultunk, illetve kifejlesztettünk a mögöttünk álló hosszú és nekünk sem mindig könnyű évek alatt, aminek még nevet is adtam: sündisznópolitika. Szeretünk magunkban lenni, s a külvilágot amennyire csak lehet kirekeszteni az életünkből. Remekül működik!
40. A könyvben, amit legutóbb olvastam, feltették azt a kérdést, hogy mi az, ami igazán boldoggá tesz. Becsuktam a szemem és az első gondolatom az volt, hogy a hanyatt fekvő férjem mellkasához odabújva megpihenni. Ennyi.

PhD