Évek óta tervezgettük, hogy a klasszikus tengerparti láblógatós nyaralás helyett a hegyek felé vesszük az irányt, hisz utoljára 2008-ban csináltunk ilyet (akkor a gyerekek 2,5 és 4 évesek voltak csupán). Aztán mit ad Isten, szilveszterkor jött egy baráti meghívás (amit ezúton is nagyon szépen köszönünk, Jani!), majd az újévet konkrétan repülőjegy-vásárlással kezdtük a világ egyik legszebb és legdrágább országába, Svájcba. Akkor még elképesztő messzinek tűnt július 9-dike, de az indulás reggele persze egy-kettőre eljött.

Hurrá, utazunk!Anya, feleség, nő, utazásszervező, idegenvezető és mesélő...

     Az Easyjet menetrend szerinti járatával 1,5 óra alatt Bázelben voltunk, ami bár svájci célpont, a repülőtér 3 ország (Svájc, Franciaország és Németország) repülőtere, s a repülőnk egészen pontosan Franciaországban landolt. Később nyilak mutatták, melyik ajtón kilépve melyik országba érkezünk, s a megérkezésünk tulajdonképpen ennyiben ki is merült (éljen Schengen!).

Budapest felett - aki látja az Országházat, annak nincs szüksége szemüvegre (nem, a Duna nem elég!)A fellegekben (testileg és lelkileg is)Megérkeztünk: Basel (Svájc) - Mulhouse (Franciaország) - Freiburg (Németország) Amerre mész, abban az országban vagy... Egyszerű, mint a matek lecke! :)

     Miután mi Svájcba jöttünk, egyértelműen arra mentünk, ám kisvártatva kiderült, hogy az a cég, amelyiktől előzetesen autót béreltünk, Franciaországban van, szóval átsétáltunk a folyosó másik végére, ahol felmozgólépcsőztünk Franciaországba, hogy a tervezett kellemes délutáni program helyett megkezdődjön az estig tartó kálváriánk az autóbérlést bonyolító céggel... Történt ugyanis, hogy hiába béreltük ki előre az interneten az autót a férjem bankkártyájával, amivel korábban is voltak már sikeres autóbérléseink (ráadásul ugyanennél a cégnél!), nem engedték, hogy átvegyük az autót, mivel a kártya nem „credit”, hanem csak „debit” volt (a kutyát nem érdekelte, hogy mennyi pénzzel – mint ahogy a creditnél se, hogy egyébként milyen hitelkerettel…). A szabály az szabály – akárcsak az, hogy csak az elsődleges autóvezető bankkártyájával lehet fizetni, szóval számításba sem jöhetett egy B, terv (másik kártya). Látva a kialakult helyzetet egy közel 300 Eurós összeg megfizetése mellett mégiscsak engedték volna a debit kártya használatát (a szabály hirtelen mégsem szabály…), ám miután ezek szerint mégiscsak el lehet a kártyánkat fogadni és nagyjából ennyi volt az egész kocsi kibérlése alapból, ezt a „kenőpénzt” nem voltunk hajlandóak megfizetni. Ekkor törölni akartuk az egész foglalást, hisz a kismillió másik ott lévő cégből majd lett volna, akinek mindenféle cirkusz és külön körök nélkül kell a pénzünk, de azt 48 órán belül már nem lehet (a vicc, hogy a kocsit eleve 48 órán belül, előző este foglaltuk). Kialakult tehát a patthelyzet, törölni nem lehet, de a kocsit elvinni sem, na és persze a szerződés értelmében a számlánkról le fogják emelni a bérlés összegét a semmiért – hát normális dolog ez??? Felháborodásunkat helyben nem tudták orvosolni mondván, hogy őket köti a „policy”, szóval forduljunk a központhoz. Szóval fordultunk, azaz fordultam, ergo telefonon próbálkoztam, ahol miután a francia hölggyel angolul megértettem mi a probléma, közölte, hogy csak a kocsit bérlő jogosult ügyintézni, aki viszont könyörgöm a mellettem álló férjem, de nem beszél sem franciául, sem angolul ilyen szinten. Hosszas várakozás után adott egy telefonszámot, ahol magyarul is tudják a hívást fogadni, de az a szám, hiába tárcsáztuk, még csak nem is létezett… Ekkor kikerestük interneten az elvileg 17 óráig nyitva tartó magyar ügyfélszolgálati iroda számát, ahol félóra után is csak a „kérem várjon” muzsikát hallgattuk – persze külföldről… A telefonos segítségkérés kudarcba fulladását követően mondta a pultos fiú, hogy akkor próbáljuk meg a neten intézni, de a foglalásunkat kezelő felület csak egyetlen opciót adott miután megadtuk a foglalási számot: vegye fel az autóját. Na kösz! Ekkor már kb 2 órája, étlen-szomjan és megőszülve álltunk ott a 2 gyerekkel, s láss csodát, végül csak megesett rajtunk az echte francia Abdel szíve, s intett, adjuk a kártyát. Igen ám, de a rendszer valamiért csak nem fogadta el a kártyát, de persze már az sem volt érdekes, hogy az én kártyámat is elővettünk, viszont azt is elutasította. Értetlenül álltunk ott, mire leesett a tantusz, hogy olyan összeget akar kaucióként lefoglalni, ami magasabb, mint a kártyáinkon beállított limit, szóval jött a soha, semmilyen körülmények közötti netbank nyilvános wifin. Félve nyújtottuk ismét oda az immáron elvileg minden tekintetben megfelelő bankkártyát és imára kulcsolt kézzel vártuk, majd örömujjongással nyugtáztuk a sikeres tranzakciót, mellyel letétbe helyeztük a megfelelő pénzt a kocsi átvételéhez. Azonban itt még mindig nem volt vége a történetnek… Megkérdezték ugyanis, hogy hol óhajtjuk az autót használni, s miután ugyebár Franciaországban voltunk, de mi Svájcba készültünk, közölték, hogy legombolnak még rólunk 9 Euró/nap összeget, amiért külföldön fogjuk használni (honnan tudtuk volna otthon a gép előtt ülve, hogy a Bázelben bérelt kocsi, vagyis Bázel az nem Svájcban lesz?!), illetve a szerződésben foglalt 150 km/nap tervezett túllépésére fizessünk még 60 Eurót (ez utólag megfizetve egyébként kb 1 Euró 3 kilométerenként, ha jól emlékszem!). De ekkor már nagyjából semmi sem érdekelt minket, csak hogy a kocsit magunk alatt és innen el tudhassuk – még az se, hogy a neten kiválasztott családi autó helyett egy Opel Corsával dobtak meg minket, amibe konkrétan úgy fértünk el, hogy 2 bőrönd velünk utazott az utastérben… Ja és persze a vadonatújnak és makulátlannak kikiáltott autó oldala végig volt karcolva, szóval fotóztam és rohantam vissza, hogy nehogy ránk verjék majd (viszlát kaució…), erre kaptam egy e-mailcímet, hogy oda küldjem el, ami persze nem létezett… Hát így kezdődött a várva-várt s irigyelt nyaralásunk feketén-fehéren.

Esküszöm, a szüléseim könnyebbek voltak, mint ehhez hozzájutni - a férjem tanúsíthatja (és a sajátjukat a fiaim is :))  

     Előzetesen Svájcra és Svájcból nagyon sokat készültem, rengeteget olvastam, ismerősökkel beszéltem és vég nélkül jegyzeteltem. Amikor körvonalazódott, mi az, amit mindenképpen látni szeretnénk, post-iteket gyártottam és egy kézzel rajzolt táblázatban ragasztgattam őket ide-oda az ésszerű távolságok és az egyes napokra várható időjárás függvényében – a családom már ismer, más az eszelősségem miatt körülbelül ezen a ponton utaltatott volna be gyógykezelésre… :) A svájci városok közül meglátogattuk Gruyeres-t, Luzernt, Lauterbrunnent, Stein am Rheint, Schaffhausent és Rheinfallt, Zürichet, Bázelt valamint Adelbodent. A természet csodái közül túráztunk az Alpok lankáin és az Aletsch-gleccsernél, jártunk a lélegzetelállító Blauseenél, láttuk a felduzzasztott Grimselseet, számtalan vízesést a hegyek oldalában és egyet egy hegy gyomrában, egy kis extra adrenalinért pedig sétáltunk egy függőhídon (már az, aki mert…) és raftingoltunk a Lütschine folyón. Na de lássuk ezeket szépen sorban - aztán meg majd a néhány Svájcon túli úticélt, mert az is akadt a már említett Franciaországon túl még konkrétan 3 másik országban...

     Gruyeres hangulatos középkori óvárosa és vára már önmagában látogatásra érdemes, de mi alapvetően a La Maison du Gruyere sajtgyár (https://www.lamaisondugruyere.ch/homepage-en/) és a közeli Maison Cailler csokigyár (https://cailler.ch/en/maison-cailler) miatt vettük arra az irányt. Mindkettő fantasztikus élmény volt, s ha mondhatok ilyet, akkor Svájcban járva kötelező program. A sajtgyár érdekessége azon túl, hogy a nálunk is méltán népszerű Gruyere sajt készül itt, hogy magyar nyelvű audioguide is van és egy roppant bájos, Cseresznye névre keresztelt tehén vezet végig a sajtgyártás rejtelmein, ami kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdekes, értékes. Te tudtad például, hogy a lelegelt növények befolyásolják a tej ízét? Vagy, hogy egy tehén napi 25 liter tejet ad, amihez 100 kiló füvet legel le és 85 liter vizet fogyaszt el? Nos és hogy 1 kiló sajthoz 12 liter tej kell? No de nem veszem el Cseresznye kenyerét, vagyis füvét, tessék egyszer meglátogatni! A csokigyárról három érdekességet olvastam: az egész környékén csoki illat terjeng, annyi csokit ehetsz, amennyi csak beléd fér (!) és a gyerekeknek 16 éves korig ingyenes – nos, tanúsíthatom, hogy mindhárom így igaz! Érdemes éhesen és vízzel felszerelkezve érkezni, illetve a programot - az utána fotók elkerülése végett - az utolsó napra időzíteni… :) 

La Maison du Gruyere sajtgyár Mindent megtanultunk, úgyhogy hazatérve akár tehenet is tarthatunk...Sajtgyártás élesbenTárolás-érlelés, 6/8/10 hónap múlva akár Magyarországon, ergo az asztalunkon is kiköthetnek...Cheeeeeeeese :)))Maison Cailler csokigyárA csokoládé érdekes története (pl. a kakaóbabból sokáig csak ital készült és sem gyermekek, sem nők nem ihatták!)Mindent meg lehet szagolni, ízlelni, fogdosni (mondom mindent, nem mindenkit!)Készül a csoki!Csokikóstoló - bármennyit meg lehet enni......mondom BÁRMENNYIT!Büfé - életünkben először ittunk igazi csokit! Hmmmmm...Gruyeres csodaszép főutcája Kicsi, viszont szemet gyönyörködtető minden részleteA templom A vár A kávézók Az ajtók A szegletek Az alkonyat 

     Luzern szerintem az egyik legtöbbet fotózott svájci város – legalábbis a Reuss-folyó fölött ívelő, fedett fa Kapellbrücke, vagyis Kápolna-híd a középtájt mellette álló Vízi toronnyal (Wasserturm) szerintem sokaknak ismerősen fest. Az UNESCO kulturális világörökségének részét képező híd Európa legrégebbi és második leghosszabbfedett fahídja. 1365-ben épült, s bár 1993-ban szinte teljesen leégett (valószínűleg egy eldobott cigaretta miatt), újjáépítették és körülbelül a felét sikerült restaurálni a svájci történelem fontos jeleneteit ábrázoló képeknek. Azt azért leszögezném, hogy nem ez az egyetlen és még csak nem is az egyetlen fedett fahíd képekkel, hiszen először minket is megtréfált a kistestvére, a Spreuerbrücke. A közelében parkolva vállon veregettük magunkat, hogy ennél profibb megérkezést elképzelni sem lehet, aztán kiderült a turpisság, hogy ja, ez még nem a híres Kapellbrücke… Luzern óvárosa gyönyörű! Macskaköves utcácskák, hangulatos terek, régi, percekig bogarászható homlokzatú épületek. Van megmászható városfal, látogatható tornyok, híres templomok, kastély, kezeit széttáró Krisztus-szobor, híres oroszlánszobor, gazdag kínálatú múzeumok, drága (óra)boltok, hajókázásra csábító tó és a helyi hegy, a Pilatus. Hiszem, hogy Luzern nemcsak Svájc, de az egész világ egyik legszebb, legsokoldalúbb és legnépszerűbb városa, és tudom, hogy a villámlátogatásunk után, ami a szívünk elrablására tökéletesen elég volt, még minket is visszavár!

 Luzern Tegye fel a kezét, akinek valahonnan ismerős (na nem a 3 fiatalember)!Kapellbrücke - kívül Kapellbrücke - belül Kapellbrücke - felül (a dohányzás még a hidakra is ilyen ártalmas...) Spreuerbrücke Turisták összezavarására alkalmas hidak... 
Híd kilátással Hangulat(os) Réges-régi terek, épületek Elképesztően szép homlokzatok Csak ismételni tudom magam... Gyönyörű! 

     Lauterbrunnenre Szandi barátnőm hívta fel a figyelmemet réges-régen, amikor még szó sem volt róla, hogy én valaha is eljutok Svájcba. Együtt lájkolgattuk ennek a mesébe illő kis településnek a szebbnél szebb képeit (érdemes az Instagramon rákeresni), s aztán egyszer csak elérhető közelségbe került, vagyis inkább én hozzá, így nem volt kérdés, hogy Svájcban járva meglátogatjuk. Lauterbrunnen a svájci Alpok egyik leglenyűgözőbb völgye, s az azonos nevet viselő falucska a hangulatos, tarkavirágos faházaival kecsesen kanyarog a völgyben miközben hatalmas, havas csúcsú és vízesésekkel tarkított hegyek ölelik, bármerre fordulunk. A tájat a kissé illúziórombolóan sok autó és turista mellett a Goethe-t és Lord Byront is megihlető Staubbachfall-vízesés uralja, mely közel 300 métert zuhan alá, s melynek közelébe egy kiépített úton fel is lehet mászni. A szemnek láthatatlan, bár a központtól picit távolabb is van, a Trümmelbachfalle (https://www.truemmelbachfaelle.ch/), amely egy vízeséssorozat egy hegy gyomrában – ehhez foghatót még sose láttam. Európa egyetlen, hegyen belüli, látogatható gleccservízesése ez, amit egy barlanglift segítségével és csak nyaranta lehet megközelíteni. 20 000 liter víz robog alá másodpercenként elképesztő erővel, hanggal és vízpárával a természet bámulatos különlegességét és erejét demonstrálva (talán nem véletlen, hogy 4 éves kor alatt tilos a látogatása).

Lauterbrunnen Staubbachfall Hogy lehet valami ilyen mesébe illően szép?Felmásztunk a vízesés mellé... ...ezért a látványért (jobb oldalt látszik egy leheletnyit)... ...na meg ezért!!! Mézeskalácsházak mindenhol És ilyen szép temető/sír se sok van a világon! TrümmelbachfalleBarlanglifttel a hegy gyomrában Kezdődjék a felfedezés! Ezt az elemi erőt és csodát nem képes visszaadni a fénykép A fényviszonyok és a vízpára miatt a hegyen belüli vízesések fotózásra kevésbé voltak alkalmasak - mondjuk a lényeg itt tényleg az érzés Ember és természet 

     Egy tartalmas délelőtt alatt jártuk be az egymáshoz közel fekvő Stein am Rhein és Schaffhausen városait, valamint a Rajna-vízesést, Rheinfallt. A Rajna érdekessége, hogy a Boden-tavat (Bodensee) nemcsak táplálja, hanem abba is folyik le az, vízesését pedig még a tó előtti szakaszán találjuk, ami egyben Európa legnagyobb vízesése (mennyi leg ebben a kis országban!). Miután volt szerencsénk már a Niagara-vízesést látni, gyorsan átkereszteltük MiNiagarának, de természetesen arra járva mindenképpen érdemes és élmény látni, pláne, hogy a belépő nem túl horror és a parkolásért sem kell külön fizetni (https://rheinfall.ch/en/). Stein am Rhein és Schaffhausen szintén baráti ajánlásra kerültek be a programunkba, mint Svájc legjobb állapotban fennmaradt középkori városai. Előbbi kisebb, utóbbi nagyobb területen tartogatott elképesztően régi és leírhatatlanul gyönyörű épületeket – szájtátva nézelődtem és nem bírtam a látványtól és az érzésektől szabadulni! Volt, ami Amerika felfedezése vagy épp a mi Mátyás királyunk uralkodása előtt épült - mennyi emberi sors helyszínéül szolgáltak ezek a hatalmas szakértelemmel épített-szépített és háborúk híján tökéletesen megmaradt házak… Schaffhausen jobban modernizálódott, az 5-600 éves épületek aljában sajnos Meki meg H&M virít és az utcákon nyüzsög meg mobilozik a tömeg, Stein am Rhein viszont ott jártunkkor egy valódi időutazásra hasonlított (OK, azért ott is vannak vendéglátóhelyek, szuvenírboltok meg turistacsoportok…).

Megérkeztünk Stílusos svájci pad az elfáradt és/vagy fotózkodásra hajlamos arra járóknak (egyben a helyi testalkatanalizátor: ameddig beleférsz, egyértelmű, ki kicsoda... :)))  
RheinfallRheinfall - velünk Rheinfall - széllel :)Rheinfall - nélkülünk Stein am Rhein - talán a legszebb ékszerdoboz Ezek a homlokzatok! Nincsenek szavak!Bele lehet egy városkába szeretni???Gyönyörű!
Ez is! Ahhh, csodagyönyörű! 1448-ban épült!!! Egyszerűen imádom ezt a kisvárost! SchaffhausenMűvészet volt ám ennyire nyugodt képeket készíteni!
Szó se róla, Schaffhausen is szépséges!Micsoda épületek itt is! Arról nem is beszélve, hogy gondolnak a könyvmolyokra is!
Egy kis tradícionális uzsi (egy komplett magyar ebéd árán...)

     Zürich Svájc legnagyobb városa. Svájc hallatán általában elsőnek vagy akár egyetlenként jut az emberek eszébe, sőt sokan, akárcsak Ausztrália esetében Sydney-t, egyenesen a fővárosnak hiszik, ami azonban Bern (Ausztrália esetében pedig Canberra). Miután Zürich hatalmas, nyilvánvalóan látnivaló is akad több napra a több száz múzeumtól és művészeti galériától az állatkertig. Ha az ember kimondottan a központra kíváncsi, a városnézést a Hauptbahnhoftól, azaz a főpályaudvartól induló Bahnhofstrassén érdemes kezdeni. Ez tulajdonképpen a város híres bevásárlóutcája, ami kivezet a Zürichi-tóig és ahol nem mellékesen a legdrágább ingatlanok találhatók egész Európában (egy újabb leg!). Nagyjából félúton érdemes a régi, labirintusszerű utcácskákon, ami tulajdonképpen már az Altstadt, azaz Óváros, felkanyarogni a Lindenhof dombra, ahonnan szép rálátás nyílik a városra, illetve kisétálni a Limat folyó partjára, ahol az egymással szemben álló Fraumünster templom és Grossmünster katedrális csalogatja a híveken túl a turistákat. A Fraumünster, vagyis az Asszonyok Katedrálisa néven ismert templom egyes források szerint 853-ban (a mi Honfoglalásunk előtt!) épült, majd 700 évig zárda volt. A gótikus épületben napjainkban szertartásokat meg orgonakoncerteket tartanak, s jó pénzért mutogatják a szentélyt díszítő 3 darab közel 10 méter magas, színes üvegablakot, melyeket a híres Marc Chagall készített. Miután a gyerekek ingyen mehettek be, őket betereltük, mi viszont beértük a bekukucskálás és a kívülről megcsodálás ingyen élményével. A folyó túlpartján álló Grossmünstert, vagyis Nagykatedrálist állítólag maga Nagy Károly alapította. A román stílusú, kéttornyú katedrális a reformációig kolostorként szolgált, azóta református templom, s mint ilyen meglehetősen egyszerű, leszámítva Augusto Giacommetti ólomüvegeit és Otto Munch faragott bronzajtóit. Fő jelentősége, hogy az 1500-as évek vallásújítója, Ulrich Zwingli, akinek a hatalmas szobra egyébként a templom mögött áll, itt hirdette a reformáció tanait. A templomba lépés ingyenes, a toronyba viszont pénz ellenében (ott jártunkkor 5 CHF/fő) lehet felmenni – tapasztalatból nem tudom, de állítólag a pazar kilátás miatt mindenképpen megéri. Na majd legközelebb! Az óváros régi épületei közt csámborogva még egy templom mindenképpen említésre méltó egy újabb leg miatt: Szent Péter templomán látható 6,64, más források szerint 8,7 méteres átmérőjű számlapjával Európa legnagyobb órája (sajnos nem sikerült lemérnem…). A Zürichi-tó partja gyönyörű. Ráérősen sétáló, hattyúkat etető családok, vízibiciklizők, csónakázók, sétahajózók, napozók, fürdőzők, na meg akiket igazán irigykedve néztem: futók és olvasók. (Itt jegyzem meg, hogy egyik hobbimnak sem éltem a kint létünk alatt, hiszen még szerintem is főben járó bűn lett volna a minket körülvevő pazar látvány helyett egy könyv lapjait bújni, nem úgy ilyen helyeken futni, a bőröndkorlát miatt azonban a sportcuccaimnak ez alkalommal otthon kellett maradni – mondjuk nem biztos, hogy reggel 6-nál korábban tudtam volna kelni vagy éjfélnél-hajnal egynél később feküdni…) Svájcban minden valamire való városnak van hegye, ami alól természetesen Zürich sem kivétel. Magaslati levegőért és az igazán nagyszerű panorámáért irány az Uetliberg, ahová fel lehet túrázni ingyen vagy vonatozni kb. egy repülőjegy árért – lehet választani vagy esetleg úgy cselekedni, mint mi: kihagyni. :)

Hauptbahnhof (HB), Zürich Bahnhofstrasse Mondom én! Guten Morgen, Zürich! - Lindenhof Lindenhof - kilátás a másik oldalra elnézve Az óváros utcáin Óvárosi utcácska talán Svájcban :) Fraumünster és egy Ungarische Frau A híres Chagall-ablakok - belülről drága volt... Gyerekeknek ingyenes, szóval őket betereltük és a nyíló ajtónál ennyi azért sikerült... GrossmünsterHatalmas és gyönyörű faragott bronzajtók, melyek egyébként 10-kor nyitnak Grossmünster pipa :) Szent Péter templomán látható Európa legnagyobb óralapja Egy másik, megtekintésre mindenképpen javasolt óra a Bahnhofstrassén található Kurz óra- és ékszerüzlet zenélő-táncoló csodája  Zürichi-tó - az ősökkelZürichi-tó - az utódokkal Zürichi-tó - ohne Pölös

     Bázel városát eredetileg a megérkezésünk napján terveztük felfedezni, de helyette, mint tudjuk, csak a reptere jutott, illetve gyorsan megnéztük az egy éltre megjegyzett hármas határ szobrát a Rajnán, amit Wilhelm Münger készített három karcsú, fényes idomból. Miután haza is Bázelból utaztunk, a városnézést praktikusan az este hazainduló repülőgép előtti órákban pótoltuk. A Storchen nevű parkolóház az árát leszámítva ideális választásnak tűnt, hiszen gyakorlatilag az autómentes Óváros kapujában parkoltunk és minden nagyon közel volt. Elsőként (na jó, miután egy fagyi vásárlásával hozzájutottunk a McDonald’s-ban a titkos kódhoz és ezáltal a WC-hez) a Marktplatzon álló Városházát (Rathaus) csodáltuk meg ami, ahogy azt tartják, valóban eltéveszthetetlen látványosság. A 16. századi, vörös homokkőből épült, díszes falú épület mind az utcafrontról, mind az udvarát körbenézve gyönyörű (és ingyenes!). Következő úti célunk a szintén vörös homokkőből épült és szintén ingyenesen látogatható Basler Münster székesegyház volt, amit egész Svájc egyik legszebb épületének tartanak. A dombra épült, egészen a 9. századig visszanyúló múltú, gótikus stílusú protestáns templom csipkés hatású ikertornyokkal és színes cseréptetővel büszkélkedhet, no meg számtalan méltóság kriptájával – a 16. századi, a róla elnevezett ösztöndíjak miatt nálunk is jól ismert holland tudós, Erasmus is itt van állítólag eltemetve (mondjuk mi nem találtuk). A templom érdekessége, hogy altemplomában megtekinthetőek az eredeti, több mint 1000 éves épületrészek, mögüle pedig szép kilátás tárul elénk. A környéken sétálva persze ismét számtalan, ha nem is ezer, de jó párszáz éves épületek közt találjuk magunkat, s itt van Svájc legrégebbi egyeteme is (1460 óta). A régi városfal egyes részei, illetve három megmaradt városkapu is megtekinthető, valamint méltóságteljesen várja többek közt Napóleon, II. Erzsébet, Charles Dickens, Picasso utáni vendégeit a környék legelegánsabb szállodája a Grand Hotel Les Trois Rois. Megszállni mi nem akartunk, viszont egy másik nagy múltú helyre betértünk: a kiindulópontul szolgáló Marktplatzon 1870 óta megtalálható Schiesser kávézóban zártuk a városnézést, ahol a maradék aprópénzünkön az arany grammjával vetekedő áron vettünk a gyerekeknek csokoládét.

 Hármashatár - három ország barátsága emlékmű Nándika Milán McDonald's - fagyi (és WC) kilátással Az eltéveszthetetlen és gyönyörű Városháza Egy vörös, egy szőke A Városháza belső udvara Basler Münster Beálltunk a csöpp épület csöpp kapujába És besétáltunk, ha már egyszer ingyen van! Lenyűgözően régi és szép állapotú templom Hihetetlen rég(i) halottakkal Altemplom több, mint 1000 éves eredeti épületdarabokkal Kilátás a Basler Münster mögül a Rajnára és a városra Szeretem ezt a pillanatképet. Vajon mire gondolhat a kis 13 éves feje? Óváros naná, hogy itt is van Meg irtó régi épületek
Meg szép hidak  Les Trois Rois - híres, nagy múltú szálloda Schiesser - kávézó (és pénzrablás) 1870 óta Kicsire nem adunk, avagy nagy csoki nagy mosoly... :)

  Adelboden önmagában is egy hangulatos kis hely, de mi a The Cambrian (https://www.thecambrianadelboden.com/en?gclid=EAIaIQobChMIkJnkyYPJ4wIVFODtCh1m8wb8EAAYAiAAEgKoyvD_BwE ) miatt utaztunk oda, mert mindenképpen szerettünk volna olyan helyen lenni, ahol a nyár közepén a hegyek közt is lehet strandolni (na jó, és fancy fotókat készíteni, posztolni… :) ). Ez az a hely, amiről tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, s megsúgom, hogy a wellness részlegre napi helyet is lehet előzetesen leegyeztetve foglalni. Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű, s leszámítva az időnként fotózkodni felbukkanó húzott szemű embertársainkat, az egész hely kellemesen nyugis (ezért kell előre foglalni, mert a minőség biztosítása érdekében néhány fős a wellnessben a limit). Bár itt, a városok leltárba szedése során utoljára írtam róla, abszolút első helyen vágyom, vágyunk ide vissza! Talán visszaadják a képek, hogy nem hiába...

Adelboden - van még kérdés? <3 The Cambrian Nagy igazság! Hát élet az ilyen??? És az ilyen??? Minden egyes téli vagy épp nehéz napon, ezek az emlékek fognak fűteni... Köszönjük, The Cambrian, Adelboden, Svájc! DANKE SEHR!!! <3  

Folyt. köv.

PhD