Folyt.

Bár ugyanabba a folyóba nem léphetünk kétszer, a történelem viszont ismétli önmagát – már amennyire 5 nap történelemnek számít… Miután a Bangkok Airways járatával Koh Samuiról Bangkokba érkeztünk, az 5 nappal korábban szívinfarktust kapott apukámmal természetesen azonnal a szállodába siettünk. Akárcsak Koh Samuin, itt is épp a bejelentkezést intéztem a recepción, amikor anyukám őrjöngve közeledett: „Meg fog halni! Meg fog halni!” Rohantam anyu után és a képtől, ami fogadott, azóta sem tudok szabadulni: apukám a mosdó kövén összeesve és a férjem a szívét pumpálva felette. Immáron én kiabáltam: „Heeeelp! Doctor! Ambulance! Pleeeeeeeeease!” Aztán újabb szirénázó mentő, újabb kórház, újabb intenzív és újabb életmentő beavatkozás… Ismét késő este volt. Ismét hazaküldtek minket, ám most azzal, hogy aput másnap reggel meg kell és meg fogják katéterezni, méghozzá egy másik kórházban, úgyhogy reggel 6-ra jöjjünk vissza, hogy mellette lehessünk. A világunkat nem tudva taxiztunk vissza a Mission Hospitalból a Prince Palace Hotelbe és foglaltuk el a hatunknak lefoglalt lakosztálybéli szobánkat a férjemmel, ahol anyu és a gyerekek természetesen tövig lerágott körmökkel és kisírt szemekkel vártak bennünket. 

Intenzív osztály, Mission Hospital, Bangkok - apu odabent :(
Prince Palace Hotel - csak testben voltam ott...

Néhány óra (nem)alvás után ismét egy taxiban találtuk magunkat az ébredező, illetve sok turista számára éppen, hogy nyugovóra térő Bangkok útjain, majd újra szirénázva száguldott apuval és velünk a mentő. A Ramathibodi Kórház a Koh Samuiban tapasztaltak szöges ellentéte volt, gyakorlatilag mintha nem is a Távol-Keleten, hanem a tengerentúl lettünk volna valamelyik Mount Sinai Kórházban. Patyolattisztaság, hipermodern felszereltség, tökéletes szakmaiság és szinte Walt Disney rajzfilmbeillő megjelenésű egészségügyi dolgozók. Ami itt várt ránk, azt el sem hiszem, ha nem velünk történik meg. Aput előkészítették a műtőben a katéterezésre, majd kinyílt a műtő ajtaja és egy felmatricázott úton betereltek minket, hogy az orvos elmagyarázhassa nekünk a tervezett beavatkozást. Ezalatt apu ott feküdt előttünk becsövezve és hatalmas tv-ken belülről kivetítve. Szürreális élmény volt. Nagyjából félóra után újra kinyílt az ajtó, s az orvos immáron a sikeres sztentbeültetést magyarázta és végigmutogatta az új állapotot az eredeti, 96-97%-osra (!) összeszűkült érszakaszokhoz képest. Apukám újraszületett – másodszorra néhány nap alatt!

Hiába mesélem el a történteket, annyi mindenre nincsenek szavak..  

A kötelező megfigyelési idő után visszaszirénáztunk a Mission Kórházba, ahol előbb az intenzíven, majd egy privát szobában lábadozott apu. Azt viszonylag hamar megtudtuk, hogy egy ideig egészen biztosan nem repülhet, így az utazásunk további részét töröltük és Bangkokban maradtunk, ragadtunk. Bár a Prince Palace szálloda általunk lakott lakosztálya csillagászati összegért lett volna hosszabbítható a szilveszteri időszakra, a menedzserrel személyesen egyeztetve egész baráti áron sikerült végül hosszabbítanom, sőt a történtekre tekintettel a hosszabbított időszakra a svédasztalos reggelinket a szállodától kaptuk ajándékba.     

Szállodai koszt és kilátás

Kórházi koszt...

...és kilátás

Summa summarum Bangkokra bőven volt időnk, már amikor nem apu betegágyánál (vagy épp valahol magunkba roskadva) ültünk - nyilván minél jobban volt, annál inkább küldött el minket. Thaiföld fővárosa a világ egyik leglátogatottabb városa, egy fantasztikusan színes és izgalmas metropolisz annyi látnivalóval, mint égen a csillag. Nagy területe (és a hőség) miatt gyakorlatilag esélytelen gyalogosan bebarangolni - bárki bármit mond, igenis jó és érdemes tuk-tukkal közlekedni, de nem rossz választás az a taxi sem, amelyiknek a sofőrje hajlandó a taxiórát bekapcsolni. Miután metró és magasvasút is van a városban, akár a tömegközlekedés is opció lehet, bár mi e tekintetben csak a szintén megszervezett vízi közlekedést próbáltuk ki. Nem olcsó, de érdemes szervezett városnéző túrákban vagy környékbeli kirándulásokban gondolkodni, ha az ember biztosra akar menni és szomjazza egy idegenvezető szuperinformatív szavait – esetünkben köszi, Bangkok Charlie. Aki a kultúra mellett/helyett az olyan tipikus thai dolgokra vágyik, mint a kulináris élvezetek vagy az ilyen-olyan masszázs, Bangkokban az is jó helyen jár! A december végi – január eleji harmincpár fokos meleg és szikrázó napsütés pedig esetünkben maga volt a hab a tortán! No, de lássunk csak mindent szépen sorban, amit sikerült nekünk látnunk és átélnünk Bangkokban.

Ottlétünk első napjaiban óvatosak voltunk, inkább csak a szálloda és a kórház között, illetve a szálloda környékén járkáltunk. Tuk-tukoztunk, piacoztunk, ettünk-ittunk és ámultunk-bámultunk.  

Sok jó kis helyen is elfér, avagy tuk-tukozik a család

Anya, apa

Gyerekek

Utcarészlet

Piac - igen, az ott mind ananász

Elképesztő mennyiségű áru...

...és elképesztő minőség! 100% original copy! :)))

Mi barnulni vágyunk, a távol-keletiek meg fehéredni... 

Helyi pékáru

Ebéd ~200.- forint/főért 

Vacsora ínyenceknek :)

Bangkok legfontosabb és leghíresebb látnivalóit Bangkok Charlie-val fedeztük fel, akit a Thaifölddel valaha is kapcsolatba került magyarok nagy része számára nem kell bemutatni (érdemes őt a Facebookon követni, mert amilyen hiteles, olyan érdekes). Az egész napos Bangkok túra során rengeteg szép helyen jártunk és csak úgy szívtuk magunkba a thai történelem és kultúra érdekességeit. A napot a Wat Traimit kolostorban kezdtük, ahol a világ legnagyobb, 5,5 tonnás tömör arany Buddha szobrát néztük volna meg (amiről egyébként véletlenül derült ki, hogy tömör arany, amikor 1955-ben leejtették), azonban a Márvány Templomban éppen szerzetesavatás zajlott, így kiszorultunk. A márvány királyi templom egyébként kívülről is gyönyörű és különleges, hiszen az egyetlen thai buddhista templom ólomüvegekkel és európai stílusjegyekkel. Számtalan Buddha-ábrázolást is láthatunk annak ellenére, hogy Buddha természetesen csak egy van/volt (a történelmi Buddha egy herceg volt, aki 21 évesen kiszökött a palotából és 4 jelenést látott, amikből leesett neki (=megvilágosodott), hogy a király mégsem mindenható, ezért inkább beállt szerzetesnek). Körbesétálva a kolostort meglestük egy kicsit a szerzetesi életet és persze meg is tudtunk sok-sok érdekességet. Thaiföldön bármelyik férfi beállhat szerzetesnek - akár néhány hétre is. A szerzetesi lét alatt 237 szabálynak kell megfelelni, melyek közül a legszigorúbb talán az (azontúl, hogy nőt természetesen nem lehet érinteni), hogy egy nap mindössze kétszer, reggelit és ebédet lehet enni. Reggelente a szerzetesek körbejárnak ételadományt gyűjteni és azt eszik, amit az emberek adnak nekik. A Királyi Palota templomát kivéve minden templomban élnek szerzetesek, s a sáfrányszínű egy vég, köréjük tekert anyagról őket a világon mindenhol könnyen meg lehet ismerni, azt viszont kevesen tudják, hogy a ruha alatt elvileg nincsen semmi...  

Márvány Templom - Wat Traimit

Szerzetesavatás - belépni tilos

Turista from Hungary

Buddha-ábrázolások

Gutik, avagy a szerzetesek lakhelyei

Szerzetesek alsógatya nélkül...

Wat Phra Chetuphon Wimon Mangkhalaram Rajwaramahawihan, közismertebb és talán egyszerűbb nevén Wat Pho volt a következő állomásunk, ami Bangkok legnagyobb és legrégibb templomkomplexuma és ahova az itt található hatalmas fekvő Buddha miatt igyekszik elzarándokolni a világ.  A híres, 46 méter hosszú és 15 méter magas, arannyal borított szobornak számtalan érdekessége van, például hogy hamarabb megvolt, mint az 1782-ben alapított Bangkok és az épületet építették utólag köré. A fekvő szobor azt a pillanatot ragadja meg és ábrázolja, amikor Buddha meghal és eléri a Nirvánát. Lélegzetelállító látni, mellette állni, sétálni - nem is lehet ezt igazán szavakkal visszaadni... A program méltó folytatása volt a szerzetesi áldás, amelyben a kilépést követően részesültünk, még akkor is, ha igencsak bőkezűen, akarom mondani bővizűen bánnak arrafelé a turistákkal... Megnéztük a Wat Pho területén található  99 chedit, más néven sztúpát is, melyek tulajdonképpen temetkezési helyek, hiszen a buddhisták hamvasztanak és ezen építményekben őrzik az elhunytak, itt például többek közt a Ráma-dinasztia első 4 uralkodójának a földi hamvait. Bangkok alapítása óta egyébként egyetlen dinasztia, tehát a mai napig a Ráma-dinasztia uralkodik, akik közül nekünk IV. Ráma lehet ismerős a már korábban is emlegetett Anna és a király című filmből - napjainkban egyébiránt X. Ráma uralkodik, de korábban már ezt is megírtam. A templomkomplexum ad otthont Thaiföld legnagyobb Buddha-szobor gyűjteményének is, illetve itt működött Thaiföld első egyeteme és született meg a hagyományos thai masszázs, valamint a világ első masszázsiskolája, ahol a mai napig végezhetőek kurzusok. 

Az olimpiai úszómedence méretű fekvő Buddha (ő viszont nem tömör arany - a belseje tégla)

Fekvő Buddha - részlet

A többé-kevésbé teljes Fekvő Buddha - a hatalmas és gyönyörű gyöngyház-berakásos talpa Buddha 108 megtestesülését ábrázoljaAdomány-hegyek, bocsánat -fák

Aki annak rendje és módja szerint pénzt dob mind a 108 bronzedénybe, szerintem meg is érdemli, hogy valóban szerencsés legyen

Bőséges áldásban részesültünk - ránk fért

A királyi család hamvai között

Spontán fotó :)

Buddha-szobrok, ameddig a szem ellát

Kisebb, nagyobb, fekvő, ülő, álló, egykezes (a családi viharokat lecsendesítő), kétkezes (az óceánt lecsendesítő), mindenféle anyagból - tiszta Gombóc Artúr

A bot, azaz a gyönyörű főtemplom a hatalmas meditáló bronz Buddha-szoborral

A világ első masszázsiskolája

Anatómia - megjelölve a tradicionális thai masszázs közben nyomkodandó pontok

A következő program a közeli, nagy fehér fallal körülvett Királyi Palota meglátogatása volt, amin gyakorlatilag csak végigrohanni volt időnk. Miután I. Ráma 1782-ben megalapította Bangkokban a fővárost, két évvel később megépíttette a Nagy Palotát is a királyi család számára. V. Ráma király óta azonban az uralkodó már nem itt lakik, így a bámulatosan szép épületegyüttes mára már csak ceremóniák helyszíne és persze remekül jövedelmező turistalátványosság. A szigorú beléptetés után gyakorlatilag egy filmbeillő, csodás minivárosszerű helyszínen találtuk magunkat - ha csak egy helyre lenne lehetőséged eljutni Bangkokban, ez legyen az, de velünk ellentétben szánj rá bőven időt! Amit mindenképpen jó tudni, hogy a bebocsátáshoz elengedhetetlen az útlevél és a kifogástalan megjelenés (vállat takaró felső, nőknél a térd, férfiaknál a boka alá logó alsó, de nem elegendő a kendő és nem elfogadott a szaggatott vagy épp a cicanadrág). Az épületeket tulajdonképpen csak kívülről tudtuk megnézni, kivéve a Smaragd Buddha arany templomát (Wat Phra Kaew), ahova bementünk, viszont ott nem lehet fotózni. 

Grand Palace, vagyis a Királyi Palota - megérkeztünk

Beérkeztünk!

Meglehetősen sokan kíváncsiak rá

Én is

Ő is

Minden részletében izgalmas és gyönyörű - érdemes rá jó sok időt szánni

Nem csak felénk vannak ám olyan fura szokások, mint például a dőlő pisai ferde torony tartása :)

Chakri Maha Prasat, ha pontosan akarod tudni - hát nem gyönyörű???

Fantasztikusan szép hely! 

Az egész napos Bangkok túra a mesés Királyi Palota után egy jó órás csónakázással folytatódott a  Chao Phraya folyón és a Thonburi csatornákon. A jellegzetes hegyesorrú thai csónakokról nem árt tudni, hogy azokat kiszuperált teherautómotor hajtja, ami talán mondanom sem kell, hogy rendkívül büdös, főleg ha a zsilip előtt várva pöfögtetik hosszasan és tömegesen az ehhez nem igazán szokott, messziről jött turistára... Érdekes mindenesetre Bangkokot ebből a szögből látni és felfedezni például a különböző társadalmi rétegek lakóházait (már amennyire a palota vagy épp a putri annak nevezhető) és elénk táruló életképeit, illetve ezt a jellegzetes közlekedési eszközt és vele járó életérzést egyáltalán kipróbálni.  

Csónakkal a Chao Phrayán

Dugó, várakozás és bűz a zsilipeknél

Utca-, vagyis csatornarészlet

Jelzőtáblák

Minden kulipintyón klímák...

...parabolaantennák

Elképesztő otthonok

Kontrasztok

Rejtett csodák

És naná, hogy egy kikandikáló hatalmas Buddha-szobor

Wat Arun, azaz a Hajnal Temploma volt a csónakázásunk végállomása a Chao Phraya folyó túloldalán. A nagyjából a mi Petőfinkkel egy időben épült, khmer piramisáról könnyen felismerhető templom lett az én személyes kedvencem Bangkokban, mert bár gyönyörű, valahogy mégis olyan könnyen megemészthető volt az egész - talán a töménytelen arany helyetti elegáns porcelán miatt lopta be magát ennyire az én európai szívembe. A templom egyébiránt Arunáról, a hajnal hindu istenéről kapta a nevét, mivel a burmaiakat később sikeresen kiűző Taksin tábornok 1767-ben napfelkeltekor érkezett ide, hogy megalapítsa Thonburit, Sziám új fővárosát Ayutthaya bukása után.

Úton a Hajnal Templomához

Az ámulatba ejtő Wat Arun

A 81 méter magas központi prang

Az igencsak tartalmas Bangkok Charlies napot mi más is zárta volna, mint még egy érdekes wat, azaz buddhista kolostortemplom, szóval templom. A Wat Prayurawongsawat Worawiharn (röviden Wat Prayun), vagyis a Teknősbéka Templom több minden miatt különleges és látogatásra méltó. Gyönyörű sziklakertjében és kis vízesésekkel tarkított kerti tavában szép számmal vannak teknősbékák (ki hitte volna?), amik etetése természetesen igen jó biznisz, de mindenképpen jó móka is, pláne, hogy a teknősbéka ugyebár a bölcsesség, a kitartás és a hosszú élet szimbóluma, ezért igazán megéri táplálni. A templom a szép, nagy, fehér chedijéről könnyen megismerhető, ami azért kivételes és egyedi, mert belül üreges és látogatható. Először egy kis múzeumon kell áthaladni, ami zömmel a templom építésekor feltárt Buddha-ábrázolásokat mutatja be, majd bebocsátást nyerünk a különleges hangulatú sztúpába, ahol többek közt tájékozódhatunk a születésünk által predesztinált legfőbb tulajdonságainkról Buddha tolmácsolásában. A hívők által aranylemezkékkel teleragasztgatott falat látni, teknősbéka módjára a szabadba araszolni vagy épp a pazar kilátásban gyönyörködni nem mindennapi élmény, szóval ezt a helyet is szívből ajánlom.  

A Teknősbéka Templom 

Belépve

Felérve - itt aztán minden arany, ami fénylik!

Buddha és tanításai iránti tiszteletből szokás aranylemezkéket felragasztani

Buddha-én

Buddha-férj

Kilátás, mondhatnám thai táj

Templomkert

Mint a mesében...

És a valóság maga: teknős büfé (eledel nekik, nem belőlük!) 

Teknősbéka-etetés - nagyon hosszú életűek és bölcsek leszünk

A szállodánk ablakából jól látható Wat Saket, azaz az Aranyhegy Temploma Bangkokba érkezésünk óta csalogatott minket, így egy nap, egészen pontosan a 2019-es év utolsó napján fogtuk magunkat és ellátogattunk oda. A 78 méter magas arany Chedi, ahova spirális alakban épített 344 lépcsőfokon és megannyit harangozva lehet feljutni, egykor Bangkok legmagasabb pontja volt és a mai napig fontos tájékozódási pont, no meg remek kilátó a városra. A hegy lábánál lévő templomkomplexum Bangkok egyik legrégebbi temploma, az arany Chedi pedig Buddha-relikviák otthona. Rendkívül hangulatos hely, nincs mese, ide is menni kell...

Tömegközlekedés Bangkokban

Az Aranyhegy Temploma

Nemcsak Buddha, de az uralkodó, X. Ráma is mindenhol ott van

2019 búcsúztatása

Hát a boldog 2020 azért hagy némi kivetnivalót maga után...

Különlegesen szép, csilingelő, felemelő

A hegy lábánál

344 lépcsőfok & harmincpár Celsius fok

Vadregényes út

Jól tartott, bájos szobrok

Kongatnivalók

Itt nem lehet csak úgy (f)elmenni

Bangkok felett

Nehéz elhinnem, hogy ez a csodahely valaha átlagemberek krematóriuma volt

Nem tudom, hányadik kedvenc hely

Talán nem mondok újat: Buddha

Buddha lábnyoma

Buddha selfie

Ez Bangkok egyik legrégibb temploma - sziklába vájva

Visszaút

Érkezés a Prince Palace-ba   

Bangkokban sok mindent vétek kihagyni és én mindenképpen idesorolnám a vásárlást is, ami Bangkokban túlzás nélkül minden igényt bőségesen kielégít. A számtalan kisbolt, piac és éjszakai piac mellett vannak hatalmas bevásárlóközpontok is és Bangkokban tényleg mindent, de mindent meg lehet kapni. Icipici pénzért lehet például rendkívül gyönyörű és különleges ruhákat venni, de vég nélkül tudnám sorolni, amit kifejezetten érdemes ott beszerezni, és hát a luxusmárkák rajongóinak sem kell egyetlen percet sem szomorkodni. A kedvencünk az azóta is sokat emlegetett MBK plaza volt, ahol "csak" annyit vásároltunk, hogy venni kellett hozzá egy szép nagy bőröndöt, de a 2018-ban nyílt, rendkívül elegáns Icon Siamra is érdemes időt szánni. A Patpong éjszakai piac már egy picit más világ, hiszen a sok replika meg tücsök és bogár mellett a pillangókat se nagyon kell keresni. Egymást érik az ilyen-olyan bárok és show műsorok, no meg az utcán várakozó lányok, bár ez utóbbit persze sosem lehet biztosan tudni... Legyen elég annyi, hogy érdekes volt a férjemmel és a kamasz fiaimmal egy piros lámpás negyedben sétálgatni még akkor is, ha az egyetlen hely, ahova betértünk, a Burger King volt! 

Egyszerűen imádtuk-tuk

MBK plaza - a kedvenc

Könyvesbolt

Icon Siam

10 emeletnyi kánaán

Minden igényt kielégít - igen, még Porschét is lehet venni

Esti fényekben

Zenélő, táncoló szökőkút

Ismét úton

Egy újabb bevásárlóközpont, a Central World és Milan DiCaprio

Bangkok by night

Éjszakai piac

Minden(ki) kapható...

Csak ide, a gyerekek kedvenc thai éttermébe tértünk be Patpongban :)

Van egy hely Bangkokban, ahova végképp kötelező elmenni, mert maga a nagybetűs legenda: a Khao San Road. Nem egyértelmű a hátizsákos turisták gettójaként elhíresült hely megítélése a trendi 21. században, de mi imádtuk, sőt többször visszatértünk enni, masszíroztatni, nézelődni. Mutatom és mindenki döntse el maga, hogy elviselné-e nagy duzzogva...

Már az odaút is elvarázsol

Bulijárat - itt épp szilveszter este volt

I love Khao San Road

"Házirend"

Masszázs

Vacsoraopció

A nagy kedvenc változatlanul: mangó ragacsos rizzsel

Thai palacsinta - mondjuk ezt is imádtuk

Őrületből nincs hiány

De jó is volt!

Fotó nekünk...

Fotó neki :))) - nehezen szoktam meg, hogy én is látványosság vagyok

Mint az az imént kiderült, a szilvesztert is Bangkokban töltöttük (az eredeti útiterv szerint egyébként Chiang Maiban lampionoztunk volna). Hála Istennek, ekkor már apu is újra velünk volt, így az óév elbúcsúztatását és az új esztendőbe való átlépést vele együtt, a szállodai szobában ünnepeltük. Bár anyuék hozni szerettek volna meglepetésként egy kölyökpezsgőt, azt időközben elkobozták tőlük, mert a repülőn a feladott poggyászban ugyan nem jelentett gondot, az óceánjárón viszont, ahol minden bőrönd az emberrel van, elvették mondván, hogy nem lehet italt felvinni. Szóval koccintottunk valami thai löttyel és megnéztük az ablakokból Bangkok tűzijátékait, majd miután apu lepihent, azért lementünk a szálloda saját rendezvényére egy kicsit bulizni. 

Rengeteg tűzijáték volt, csak a végén kaptam észbe, hogy fotóóó

Szállodai buli

BÚÉK!

És BÚÉK így, egy felhőkarcoló oldaláról kivetítve is! 

2020 első napja aztán meglehetősen vicces volt, hisz az aznapi újságon ott virított az aktuális évszám: 2563. Nem a szilveszteri buli sikerült túl jól vagy nyúlt túl hosszúra, csupán az általunk használt Gergely-naptár és az általuk használt buddhista naptár nem egyezik. Az újévet az Erawan szentélyhez mentünk el megünnepelni, ahol az ember elsuttoghatja a vágyait és amikor a könyörgés meghallgatásra talál, a szemet gyönyörködtető thai táncosok énekelnek és tradicionális táncot mutatnak be. A bevásárlóközpontokkal szegélyezett spirituális sziget a város legfontosabb szent helye - egyfolytában hömpölyögnek a hívők és szerintem az űrig felsárgállik a rengeteg odahordott virág. 

Boldog újévet, 2563!

Erawan szentély

Egyfolytában érkeznek a hívek és a sárga körömvirágok

2563 biztos nagyon boldog lesz...

Folyt.köv.

PhD