(Előző rész: http://phdazeletrol.blog.hu/2017/08/23/amerikai_vakacio_ujratoltve_782)
A hétfő délutáni érkezéshez képest picit fájó szívvel állapítottuk meg pénteken reggel, hogy bizony az utolsó teljes egészében New Yorki napra ébredtünk. Bár az Atlanti-óceánban fürdeni nem (pontosabban nem itt) terveztünk, a Central Parkhoz viszonylag közeli szállásunktól körülbelül egy órányi metróútra lévő Coney Island meglátogatását azért napirendre tűztük. Ez tulajdonképpen egy híres üdülőhely Brooklyn déli csücskében igazi homokos beach-csel (hű, de hülyén néz ki ez, pedig így helyes – legalábbis nyelvtanilag), vidámparkkal, szórakozóhelyekkel, boltokkal, ahol a New Yorkiak minden bizonnyal az év egyéb 364 napján pihennek. Ott jártunkkor ugyanis az történt, hogy néhány hozzánk hasonlóan felkészült turistán kívül ott bizony nem volt senki. Elnézve az ütött-kopott környéket nekem nagyon úgy tűnt, hogy Coney Island szebb napokat is megélt, s miután a vidámpark is csupán délben nyitott, az sem kapott az elvarázslásunkra esélyt. Különleges hangulatú hely, de amiben nincs élet (legalábbis 2017. június 23-dikán délelőtt nem volt), abból viszonylag gyorsan elég.
Coney Island
Vidámpark - annyira nem bánom, hogy zárva volt...
Óceánpart - akadtak üres helyek a törölközőnek :P
Elég kihalt, de legalább nem jöttek bele a képbe!
Mondom én, hogy kihalt...
A metróról, mely nem kevésbé volt kihalt, mint a vidék (ennek köszönhetem életem első sikeres húzódzkodó élményét - hiszen az üres metrószerelvényben nem csak a gyerek szaladgál és játszik…) Chinatownban szálltunk le, ahol viszont akkora tömeg volt, hogy rögtön tudtuk, hogy aznap Coney Island helyett idejött mindenki. Érdekesek ezek a világ nagyvárosaiban fellelhető kínai városrészek – nem jártam még Kínában, de ilyenkor hajlamos vagyok azt hinni, hogy mégis. Elképesztő, hogy minden, de minden mennyire kínai, s naná, hogy az aranyártól olcsóbban itt sikerült végre a „kötelező” hűtőmágneseket is beszerezni!
Welcome to Chinatown
Ki szavaz arra, hogy ez New York?
Kici occó :)))
Azért sokat segít az "M"!
Továbbmetrózva megnéztük a Grand Central Stationt, ami a világ legforgalmasabb és legnagyobb vasúti pályaudvara (48 peron, 75 vágány, amelyek a hely szűke miatt a föld alatt vannak), bár az egész inkább egy nagy vásárcsarnokra emlékeztet, ami ráadásul a számtalan itt játszódó filmjelenetnek, illetve a flashmob őrületnek köszönhetően abszolút és jogosan ismerős lehet. Érdemes felsétálni a galériára és hagyni, hogy a hangyaként áramló emberek látványa és energiája magával ragadjon egy kicsit – állítólag ez az állomás négyszer annyi utast mozgat meg naponta, mint a Kennedy repülőtér (!), sőt rendkívül gyakori a szellemészlelés is (ezek szerint ők is vonattal járnak...). Mivel az információs pult feletti kb. 20 millió dollárt érő gyönyörű antik óra mindössze 1 másodpercet késik 1,4 millió évente, igazán érdemes itt beállítani a saját karóránkat (de aki magánál hordja a falit vagy a láncos tornyost, annak persze azt is). Az üvegek, lámpák, festmények, mennyezeti csillagképek végigbogarászása után érdemes kipróbálni a valóban működő Suttogó Csarnokot is, de az állomásnak van sok egyéb érdekes része is, például – és most tessék kapaszkodni – a teniszpálya, aminek a kiépítése ráadásul egy magyar nevéhez fűződik (Gazdag Géza), akitől aztán maga Donald Trump vette meg. Hogy mik vannak?! Órákig gépelhetném az épülethez kapcsolódó érdekesebbnél érdekesebb adatokat és történeteket, melyekre én is zömmel a neten bukkantam, de mivel az elmélyülés bárki előtt nyitott terep, inkább visszatérek a személyes kalandjaink mesélésére.
Grand Central Station - tuti ismerős!
A híres és pontos és drága óra
A központi pályaudvarból teljesen véletlenül a csodaszép Chrysler Buildingen keresztül jutottunk ki az utcára, ami egyébként a szó klasszikus értelmében nem látogatható. Sokan megállapították már, hogy szerintük ez a legszebb felhőkarcoló New Yorkban- bevallom, én is közéjük tartozom. Innen a Rockefeller Center környékére mentünk tovább, ahova előre megvett, adott időpontra szóló jegyünk volt, így jobbnak láttuk, ha arrafelé vagyunk, mintha rohanni kellene valahonnan, ne adj Isten ne érnénk oda ebben a hatalmas, nyüzsgő városban. A környék és kétségkívül New York egyik legszebb épülete a Szent Patrik Székesegyház – már meg sem lepődünk, hogy a maga nemében megint a legnagyobb és legismertebb. Gyorsan megjegyeztem, hogy akkor nyitotta meg a kapuit, amikor Szegeden a nagy árvíz pusztított, amit meg onnan tudok, hogy pont 100 évre rá születtem, no de nem matekozok tovább (1879). A katedrális épülete kívül-belül szemet gyönyörködtető. Kívülről alapvetően a hatalmas környező épületek közé ékelődése döbbenetes, belülről pedig önmaga hatalmassága és az embert magával ragadó érzések. Persze mosolyt csalni Amerika még itt is tudott az arcunkra: a digitális vendégkönyv még elfogadható haladás a korral, no de a szenteltvíz automata??
A lenyűgöző Szent Patrik Székesegyház
Szent Patrik Székesegyház - a kisfiam, Nándika tolmácsolásában!
<3
Digitális vendégkönyv
Két kisfiú Magyarországról <3
Tessék, lássék: sz-e-n-t-e-l-t-v-í-z a-u-t-o-m-a-t-a!
No és az milyen, hogy a templommal szinte szemben egy hatalmas, szexi fehérneműbolt (=Victoria’s Secret) van? Járkálhat szegény hívő asszony a két épület közt oda-vissza… Kivéve engem, mert bár engedtem a csábításnak és bementem, mégsem vettem semmit (kivételesen) mégis most hoztam a legtöbbet magammal (tiszta magyar népmese – galamb ajándékba, megvan?). Történt ugyanis, hogy a legfelső szinten a Victoria’s Secret híres divatbemutatóiról volt egy kiállítás berendezve – történet, eredeti ruhák, szárnyak, minden!
Ahhhhhhhh...
Fantasztikus volt ezeket látni, tanulmányozni, lopva megérinteni...
VS <3
Az őr volt annyira cuki, hogy megmutatta azt a szobát is, ahol a lányok a kifutóra lépés előtti perceket töltik, illetve kinyitotta nekünk a VIP toalettet (nem vagyok wc mániás még mindig!), ami… hát… keresem a szavakat… de… nem találom… mutatom:
Ez egy toalett / mosdó / WC!!!
Lehet, hogy az otthoni egy "kis" felújításra szorul...
Szóval a magyar falusi pottyantóshoz képest van némi különbség. Szégyen, nem szégyen, még wc papírt is téptem emlékbe… Azt hiszem, az olvasónak nincs több kérdése… Anyuka örömködése után a közeli, többemeletes LEGO boltba mentünk ami, már rezzenéstelen arccal fogadja mindenki, hogy megint a világ egyik legnagyobbja. Vásárolni nem akartunk (gyakran elkeserít, hogy milyen gyorsan felnőnek a gyerekeink – na de van, amikor nem!), de körbenéztük a mindenféle LEGO építményeket, többek közt a LEGO-ból felépített Rockefeller Centert, aminek tulajdonképpen már az ominózus LEGO bolt is a része. Ez nekem csak ott esett le, hogy a Rockefeller Center nem csak egy felhőkarcoló, hanem több épület együttese (hisz végül is nem Rockefeller Building, hanem Center, jó reggelt…), méghozzá mint megtudtuk, (nem fogod elhinni…) a világ legnagyobb magánkézben lévő üzleti és szórakoztató komplexuma. New Yorkban ez a belváros központja, itt szokott állni a város híres karácsonyfája, de itt van az NBC tévéstúdiója is (naná, hogy forgatásba is csöppentünk). Az épület előtti téren áll Prometheus aranyszínű szobra, ami ott jártunkkor egész eltörpült, hisz fölé magasodott a Seated Ballerina, ami egy elképesztően nagy lufinak tűnt és utólag utána olvasva tudtuk meg, hogy valóban az is - Jeff Koons különleges „szobra” a nyár végéig ücsörgött ott méghozzá a kiváló fotótémán (értsd: selfie, selfie, selfie) túl alapvetően jótékony céllal.
Rockefeller Center
Amerikában egy lufi is lehet műalkotás!
Radio City Hall
NBC
Shooting
A Rockefeller Centerbe késő délután mentünk fel a már meg sem kottyanó biztonsági ellenőrzést követően gyakorlatilag gördülékenyen. Szerettük volna a várost nappali és éjszakai pompájában is látni, hiszen az utolsó esténk lévén méltó módon akartunk tőle elbúcsúzni. Nem tudom nem felidézni, hogy míg az eső a New Yorkba érkezésünkkor is esett, most egyfajta búcsúkönnyekként ismét eleredt. Emiatt hatalmas tömeg alakult ki az épület tetejének zárt részében, úgyhogy biztonsági okokból folyamatosan tereltek el mindenkit. Illetve majdnem mindenkit egyetlen magyar család kivételével – ezúton is köszönjük, hogy ennyire szimpatikusak voltunk nekik!
A világhírű kép, amely a Rockefeller Center épülésekor készült
A kevésbé világhírű, de kedvenc kép :)
A Rockefeller Center tetején
Íme a bizonyíték
A túloldalon a Central Park
Alkonyat, eső, vadregény...
Viszlát, de hogy te is értsd: See you later, New York!
Az eső kitartóan esett, így az utolsó reggelre tervezett bakancslistás programot, miszerint búcsúzóul futok egyet a Central Parkban, nem sikerült megvalósítanom (szóval muszáj lesz visszatérnem!). A 12 bőröndös banda így a szállodából való kijelentkezés után egyenesen egy Broadway menti autókölcsönzőbe zsonglőrködte el magát (elég szürreális élmény volt a híres színházak közt így), ahol átvettük az előzetesen lefoglalt autóinkat. A mi autónk pontosan az elképzeléseink szerinti volt (Dodge Grand Caravan), de muszáj elmesélnem, hogy a szüleim számára bérelt legkisebb kategóriás és méretű, gyakorlatilag a 7 személyes mellé bérelt pótautó egy méretes Ford Edge Titanium személyében érkezett. Hát ilyen ez az amerikai lépték - Trabant meg különben sem volt készleten… A rácsodálkozás és az ismerkedés az autók működésével elnevezésű gyorstalpaló tanfolyam után délre vettük az irányt, de ez már egy másik történet...
Folyt.köv.
PhD
