Lefkada, Görögország (2016)

I. Bevezetés

2016. július 23. - PHD

Utazni a szomszéd falutól Karinthy koponyája körülig igencsak sokfelé és sokféleképpen lehet. Nekem, nekünk ez az egyik, illetve tulajdonképpen a kedvenc szenvedélyünk s abban is egyetértünk, hogy ameddig tehetjük, mindig új irányt célzunk meg, új helyeket fedezünk fel és új dolgokra csodálkozunk rá ezen a különleges, Föld nevű bolygón, de persze kivétel erősíti a szabályt. Sőt!

Idén nyáron negyedszer látogattunk el Görögországba, a demokrácia, az olimpia, a mitológia és a falovak (OK, csak egy volt…) gyönyörű hazájába, amely iránti rajongás sokak porcikáiba beleivódik szerte a világon az általános iskolai történelem órák meséit hallgatva. Görögország nagy és változatos ország, így akad benne felfedeznivaló is bőven a sok hangulatos ismert vagy kevésbé ismert szigettől a Meteorákon át a fővárosig, Athénig. És itt jön egy újabb „de”: mi idén nyáron, életünkben először egészen pontosan ugyanoda, Lefkada szigetére vágytunk és látogattunk vissza. Nyilván nem véletlen…

Lefkada neve kevésbé, bár talán egyre inkább ismert Magyarországon, de ha úgy mondom, hogy Sissi Korfuja alatt (értsd tőle délre) és a hajóroncsos Zakynthos felett (északra) található, máris mindenki tudja, hol van (Görögország északnyugati részén). 3 éve jártunk itt először, akkor rajtunk kívül mindössze egy busznyi magyar tartózkodott a szigeten (na meg a szembeszomszédaink – vicces volt pont velük találkozni), de most nyáron már sok magyar rendszámot láttunk és magyar szót is viszonylag gyakran hallottunk. Lefkada egy apró sziget a maga 335,8 km²-es területével (kisebb, mint Budapest!), melynek érdekessége, hogy a szárazföldtől tulajdonképpen csak egy keskeny tengeri csatorna választja el, s így egy különleges megoldással, egy, a szárazföld és a sziget közt parkoló kompon átgurulva lehet a kettő közt közlekedni. Miután azonban ez a „híd” lezárja a csatornát, időnként félreáll, hogy a várakozó hajók is elhaladhassanak (addig az autósok számára a szigetre be- és onnan kilépés átmenetileg szünetel). Ehhez a „kompozáshoz” viszont előbb autózni kell 1200 kilométert Magyarországról, legalábbis annak déli részéről, Szegedről, ami alaphangon 14-15 óra, de mesélem.

„Rutinos” Lefkadára utazókként és praktikus okokból mi odafele éjjel, visszafele nappal utaztunk. Az indulást este 8 órára időzítettük, hogy semmi esetre se kelljen tűző napon állni a híresen vendégszerető magyar-szerb határon, majd az éj leple alatt suhanva reggelre már a görög határon, görög idő szerint (+1 óra) délre pedig már Lefkadán legyünk, azaz a délutánt már a tenger habjaiban tölthessük. Visszafele kényelmes ébredést követően 11 körül indultunk, végigautóztuk a napot és éjfél körül értünk a magyar határra, ahol a szunyókálásából felriadó és intő göröggel ellentétben megint csak megszenvedtük, hogy a saját hazánkba léphessünk (értsd 1 óra várakozási idő). Az út legfontosabb tudnivalói a következők. 2 országon áthaladva érjük el Görögországot. A szerb rész nagyjából 7 óra, a macedón 2, a görög a határtól Lefkadáig 5 – persze ez nem biztos, hogy etalon, hiszen annak ellenére, hogy a tempomatnak köszönhetően mindig az éppen megengedett sebességgel haladtunk (ha tudtunk), mi nem dohányzunk, nem kávézunk, de én például az egész út alatt még wc-re se mentem... Az út szinte végig autópálya (E75, majd A2) és nagy általánosságban nézve alapvetően jó minőségű (legrosszabb a macedón szakasz) és jól táblázott (de manapság a GPS vagy az okos telefon Google Maps-je nyilvánvalóan már mindenkinél ott csipog). Fizetni Szerbiában 10, Macedóniában 4,5 és Görögországban 6 eurót, tehát összesen 20,5 fél, vagyis oda-vissza 41 eurót kell az úthasználatért – mindenhol fizetőkapuk vannak, világosan ki van írva, hogy mennyi az annyi és a helyi pénz mellett eurót, sőt bankkártyát is elfogadnak. Van még egy 3 eurós, azaz oda-vissza 6 eurós kiadás, ami egy tenger alatt átvezető útszakasz díja nyilván Görögországban (Prevezánál). Az üzemanyag Macedóniában a legolcsóbb, így az Evzoni határátkelőn érdemes teletankolni Görögországba lépés előtt, illetve hazafele is ugyanitt, miután beléptünk Macedóniába. Ez a legolcsóbb átszámítva nagyjából 250 forintos literárat jelent (persze nem szükséges helyi pénz, lehet euróval és bankkártyával is fizetni), míg Lefkadán a gázolaj kb. 1,1 euró/liter, a benzin pedig kb. 1,5. A macedón határon készüljünk fel arra, hogy a határőr kéri a kocsi zöldkártyáját méghozzá ékes magyarsággal: „zöldkártya?”. Ja és a legfontosabb információ: nem, nincsenek migránsok sehol sem!

Akinek nem fűlik a foga ennyi autózáshoz és meg tudja oldani, hogy a gyerekek szörfdeszkáitól a hűtőtáskáig mindent berak az engedélyezett egy bőröndbe (és persze van fölöslegesen elköltendő pénze az egy család esetén minimum négyszeres útiköltségre), az természetesen repülővel is érkezhet Lefkadára, mert bár saját repülőtere nincsen, athéni átszállással a közeli Preveza repülőteréről az utasokat transzfer szállítja a szigetre. Szervezett út keretében, utazási irodával busszal is érkezhetünk Magyarországról, de erről bővebb tájékoztatással nyilvánvalóan nem én, hanem ők szolgálhatnak. A szállások árai változóak, de egy 2 szobás, 4 fős mindennel felszerelt, jó helyen lévő, tengerre néző apartman (ágyneművel, törölközőkkel, klímával, adóval, takarítással, parkolóval… együtt) 50 euró körültől bérelhető a főszezonban éjszakánként (olcsóbb, mint a Balatonon!), de persze árak tekintetében a határ a csillagos ég.

Mielőtt végre igazán a lefkadai kalandjainkról mesélnék hadd írjak le még néhány hasznos közlekedési érdekességet. Nappal például tilos az autókon használni a fényszórót (nyilván nem nagyon tudnak mit kezdeni azokkal, akiknek az autóján ez automata – pl. velünk). A körforgalom pont fordítva működik, mint nálunk: mindig annak van elsőbbsége, aki belehajt, tehát a már benne haladónak kell elsőbbséget adnia. A villantással is nagyon vigyázzunk, hiszen nálunk azt jelenti, hogy „gyere, elengedlek”, Görögországban viszont éppen az ellenkezőjét: „vigyázz, jövök”. Imádják használni a vészvillogót, például a megállási szándék előrejelzéséhez is, amivel az az egyetlen probléma, hogy fogalmad sincs, mit akar csinálni, s miután a két index ilyenkor egyszerre villog, az sem derül ki, merre fog lehúzódni, kanyarodni. Hasonló az információs értéke a régebbi útjelző tábláknak, hiszen a görög kriksz krakszokkal írt településnevek nekünk nem sokat segítenek. A nagyon újak viszont a diszlexiások rémei, hiszen görögül és angolul is tartalmazzák a jobbra, balra, szemben található helyeket, bár lehet, hogy ideje elgondolkoznom, mert volt olyan tábla, aminek a végére a mellette való elhaladás ideje alatt nekem sem sikerült elérnem…

Nem közlekedési dolog, de nem árt tudni azt sem, hogy a tenyér kifele mutatása (pl. integetés vagy „adj egy ötöst”) erős tiszteletlenség, sértés, szóval ne tegyük, vagy görög módra legyen fordítva, magunk felé a tenyerünk. A görögök fordított bekötöttségének újabb ékes bizonyítéka, hogy az igen úgy hangzik görögül, hogy „ne”, sőt mi több a velejáró fejbiccentés is inkább hasonlít a mi helyeslésünkhöz. Ha a görög azt mondja, nem, a fejét hátracsapva, a szemeit felakasztva csettint egyet a nyelvével. Megint más terület, illetve tulajdonképpen csak az emésztőrendszerünk másik vége, hogy a wc papírt nem dobják bele a wc-be, szóval ott létünk alatt használjuk mi is a kukát erre a célra (persze félreértés ne essék, csak a papír tekintetében).

S a kisokos végére még egy kis gyors nyelvlecke: Kálimérá – jó napot, Káliszpérá – jó estét, Efárisztó – köszönöm, Párákálló – kérek, kérem, szívesen, Szágápó – szeretlek (ezt minden nyelven szeretem tudni). Minimális szókincs, de arra elég (főleg, ha gyerek mondja), hogy levedd őket a lábukról. De persze ők is igyekeznek ám, s ha más nem is, a „köszönöm” sokszor elhangzik. Az étlapok nem túl bonyolultak, hiszen a gyrost, a souvlakit vagy épp a coca-colát mindenki megérti, de egyre több helyen találkozhatunk az angol mellett magyar fordítással is, bár előfordulnak olyan bakik, mint például a "dessert" sivatagra guglifordítózása. Hogy a férfi olvasóim 100%-ig megnyugodjanak, biztos, ami biztos tanuljunk meg még egy szót: bírá – sör.

Folyt. köv. (hamarosan)

PhD