Többször gondoltam már rá, hogy egy manapság oly divatos életmód bejegyzést teszek közzé, de aztán mindig elhessegettem a gondolatot azzal, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy egy ilyen kényes témában megmondjam a tutit. Szóval ez jelen esetben sem fog megtörténni, csupán a kéréseteknek eleget téve elmesélem, hogy én hogyan csinálom. Előrebocsátom, hogy ez az én saját tavaszi kínzókúrám, amelyet én állítottam össze a sok-sok mások által megmondott tutiból és a saját fejemből kipattantakból és hát azon túl, hogy nem túl tudományos, elég drasztikus is, tehát az utolsó, amit javasolnék, hogy bárki utánam csinálja. Ha azonban mégis kedvet kapnál (ez amúgy szerintem teljességgel kizárt), nagyjából üdv a pokolban…
Az életmód alapvetően két fő dolgot jelent, a táplálkozást és a testmozgást. Én az őszi-téli hónapokban hajlamos vagyok engedékenyebb lenni önmagammal, mert hát az ünnepeken túl maga a természet is úgy intézi, hogy ilyenkor a hidegre, a túlélésre készülendő, valahogy pár kiló mindig felszalad. Évekkel ezelőtt, ha egy tavaszi reggelen úgy döntöttem, hogy elég lesz a nagy pocakból, gyakorlatilag néhány nap alatt képes voltam formába lendülni, de ez az idő elmúlt (öregszem vagy mi), akárcsak a tél végi csupán 2-3 kiló plusz. Idén tavaszra sikerült 5,5 kilóval túlélnem a telet, ami bizony sehogy sem akart megválni tőlem, úgyhogy elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, ezek sürgős lefaragásáért én bizony mindent megteszek (mondom mindent!).
Ami a táplálkozást illeti, leginkább annak hiányáról számolhatok be. Minden reggelemet 3 dl langyos citromos vízzel kezdem, hiszen az állítólag beindítja az emésztést (na nem mintha erre a funkcióra esetemben olyan nagy szükség lenne), majd a délelőtt folyamán valamikor megiszok edzős napokon egy fehérjeturmixot, ha nem edzek, akkor pedig egy banánturmixot (1 banán, 3 dl tej, 1 kanál zabpehely és 1 pici fahéj). Ez utóbbi persze készülhet más gyümölcsből is, de puffaszt vagy sem én a fahéjas banánról olvastam a legjobbakat. Ilyenkor már én is dolgozom, szóval az aktuális lötyit előre elkészítem és viszem magammal. 3-4 óra körül van az egyetlen napi étkezésem, de jó hír, hogy olyankor „bármit” megeszek, igaz őrült nagy adagokra nem kell ám gondolni (pl. ma 1 kis tenyérnyi párizsi szelet krumplipürével és cseresznyebefőttel, tegnap 2 vékony szelet húsvéti sonka 1 szelet kaláccsal, 1 főtt tojással és zöldségekkel). Ilyenkor szoktam rosszalkodni is, s desszertnek általában megeszek egy túró rudit, igaz abból a kevésbé hízlaló fajtából. S nagyjából itt a vége, fuss el véle (ha bírsz…), azaz edzős napokon az edzés után még megiszok egy fehérjeturmixot. A napi 2,5-3 liter folyadékbevitel mindig megvan, zömmel természetesen szénsavmentes ásványvíz formájában, s szedek egy fajta komplex vitamint is. Időnként, például ilyen volt a húsvét is vagy mondjuk, amikor versenyre utazunk a fiúkkal, természetesen borul a szigor, de azt mondanám, hogy 10 napomból 9 az előbbieknek megfelelően alakul. Amikor főzök, gondosan megválasztom a hozzávalókat és már a család is elég jól tolerálja a natúr ízeket vagy épp a barna cuccokat, bár maradjunk annyiban, hogy nekik még mindig jóval könnyebb, mint nekem, aki a napi x étkezésüket vezényelni le, terít, majd a maradékokat pakolgatja, bevásárol, uzsonnát készít stb. úgy, hogy közben semmit sem ehet. A csúcs a mai első fagyizás volt, amikor mindhárman körülöttem ropogtattak…
Idén a mozgási szokásaimat is kénytelen voltam megreformálni, hiszen évek óta járok heti rendszerességgel speedfitnessre, de úgy éreztem, hogy a plusz kilóknak és hurkáknak most még brutálisabban neki megyek. Maradt a heti egy speedfitness, ahol 5 perc kardió és 15 perc izomépítő edzést csinálok a spéci áramhatás alatt, de a múlt héten mellé jött még miegymás. Elkezdtem vaku-stepre járni, ami egy vákumgépben való taposást jelent esetemben alkalmanként 20 percig és heti 1-2 alkalommal még egy edzőterembe is lemegyek, ahol jó 2 óráig csinálok mindenféle finomságot. Mindig kardióval kezdek (legutóbb 5 km futás futópadon és előtte-utána egy kis ráhangoló és levezető séta – ez amúgy 350 kalóriának mondott búcsút), majd láb-, kar- és hasizom gyakorlatok jönnek az arra hivatott gépeken. A vége ismét kardió: lépcsőzőgép és bicaj (10-10 perc), majd 15 perc szauna. Ha ez nem lenne elég (nekem nem az), akkor ott van még a heti 1 karcsúsító (cellulit) masszázs köpölyözéssel és heti 1 zsírégető testtekercselés. Ja és persze van két gyerekem, akikkel tegnap például körbetekertük a falut, ahol lakunk, majd labdáztunk, teniszeztünk, tollasoztunk a kertben, de időnként a Fifa és Forza nagyhatalmára is törünk egy kis Just Dance-szel, azaz táncikálunk az XBOX előtt jó sok zsírt elégetve. A gyerekek sokat segítenek a mozgásban és persze abban, hogy sose unatkozzak, azaz ne legyen időm a sanyarú sorsomon agyalni. S hogy mindez hogy fér bele? Főszabály szerint, amikor ők edzenek, akkor én is ezt teszem (heti háromszor 2-2,5 óra), illetve időnként azelőtt, hogy őket a suliban felveszem, vagy épp hajnalok hajnalán, amikor őket kitettem. Megy ez…
Ti akartátok… De gyanítom, ezt nem akarjátok… Helyes! Mindenki kísérletezze ki és járja a maga útját, de akinek nincs ötlete, az is inkább szakértők (pl. személyi edzők, dietetikusok) segítségét kérje. Előtte fotót nem készítettem, mert azon túl, hogy nem fértem volna rá a képre (na a férjem most jól lehülyézett :) ), úgysem mertem volna soha senkinek megmutatni, de egy folyamatábrát mellékelek és hát remélhetőleg a nyári fotók prezentálják majd az eredményeket. Úgy legyen! S persze kívánok erős akaraterőt, kitartást és az áhított cél elérését mindenkinek!
PhD
