Bár az év tulajdonképpen csak egy mértékegység, mégis különösen fontos számokat formál az életünkben. Megmondja a jelent, megmutatja a történelmet, számlálja és bizonyos mértékig meg is határozza az életéveinket, szép emlékeket és fontos fordulópontokat éget belénk, segíti a tervezést és ad sok reményt. Joggal ünnepeljük tehát az esztendőket, legyen szó születésnapokról, évfordulókról, az államalapítás ünnepéről vagy épp az óesztendő búcsúztatásáról és a helyébe érkező újról.
Karácsony körül minden elcsendesedik, az ember megáll. A ház a legszebb pompájában, tisztán ragyog. Az asztalon napokig (khm, hetekig) elég ínycsiklandó étel-ital sorakozik. Minden el van rendezve, be van fizetve, meg van csinálva. Nincs iskola, ergo nincs korán kelés, rohanás, lecke, ba… akarom mondani noszogatás. Nincs munka, tehát van egész nap pizsama. Azzal töltjük az időt, amihez csak kedvünk támad, s azokkal vagyunk együtt, akikért a szívünk igazán odavan. Pár napos földi mennyország ez, ahol a gyerek ízig-vérig s a felnőtt átmenetileg egy kicsit újra gyerek lehet. S ha mindez nem lenne elég, még olyan igazi, masnis ajándékok is vannak, no meg a velük járó izgalmak. Valószínűleg nem véletlenül köszönt ránk ilyenkor az év vége, hiszen így tudjuk, ahogy azt kell, a csúcson abbahagyni. Hálás vagyok. Hálás mindenért, amim van. Hálás a családomért, hálás az életünkért. Hálás 2015-ért. Mert ebben a néhány nyugodt napban bizony nemcsak lustálkodni, játszani, olvasni és enni lehet kedvünkre, de végre a gondolatoknak is van tere. Szép évünk volt, bár néha nagyon nehéz, de mindig elfogadtuk, hogy a jó Isten tudja mit, miért és hogyan intéz. Kiapadhatatlan örömforrást jelentenek a gyerekeink, s ez a boldogság mellett eltörpül minden probléma, amit az élet produkál. Lehet, hogy öregszem, mert régen csak az öregektől hallottam ezt, de immáron nekem is az a legfontosabb, hogy csak egészség legyen. Kedves 2015, nem mondhatom, hogy viszlát, ehelyett Isten veled, én a magam részéről szerettelek és a szívemben lesz ezután a helyed.
2016, mit is mondhatnék, hisz még nem is ismerlek. Egyet viszont szögezzünk le, én neked, mivel nem szokásom, nem ígérgetek. Nem szokok le a dohányzásról, hisz eddig sem cigiztem, jobb ember is csak annyira leszek, amennyire előtted is törekedtem. A tükröt ismerem, látom is mit kell tennem, de ehhez nem kell mindenféle betarthatatlan esküket tennem. Nincs fogadalom, így nem okozok majd csalódást neked s nekem, a boldog életre törekvés egyébként sem mérhető egy újévben. Vannak terveim és vágyaim, küzdeni is fogok értük, s remélem az elkövetkezendő 366 napot is sok szép élménnyel megtöltjük. Légy jó hozzánk, hozz minél több csodát és kérjük közösen Isten áldását!
PhD
