Szögezzük le: nem vagyok József Attila. A nemi különbségeken túl nem 32 évesen és nem verset írok, de még csak pár hónap múlva szándékaim szerint meg sem halok. Nem egy kávéházban ülök, nincs reggel és az egyetemről sem tanácsoltak el. Ami összeköt minket és egyben a címválasztást is indokolja, a születésnap (és soha ne mondd, hogy soha, úgyhogy ki tudja, esetleg egyszer „Én (is) egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani!). Engem is megállásra, elgondolkodásra késztet ez a nap. Merengek a múlton, értékelem a jelent és tervezgetem a jövőt amellett, hogy az év 365 napjából ezen az egyen megengedem magamnak azt a luxust, hogy azzal töltöm, amivel akarom (világkörüli utazásra sajnos kevés a 24 óra…).
Érdekes teremtmények vagyunk mi emberek. Tudományos tény, hogy vannak pacsirta és bagoly típusok, melyből én bizony színtiszta UHU vagyok, de akárcsak az iskolás gyerekeket hétvégén, bizony engem is akkor dob ki az ágy, amikor aludnom akár délig is lehetne. Szóval a vágyaim szerinti nap elvileg délben indulna, gyakorlatilag azonban ma szinte a kakasokkal (meg a hálószobában zúgó szúnyoggal) együtt keltem. Imádom a meleg napok reggelét. Nézni, ahogy a redőny lyukacskáin utat törnek a Nap sugarai. Hallgatni, ahogy a nyitott ablakok mellett a madarak hangosan cserfeskednek. Szagolni a harmattól friss gyep illatát. Érezni a bőrömön a lágy szellőt. Hagyni, hogy mindez átjárjon. Hát így indult a születésnapom, ami még mindig ebben az idilli környezetben régi fotók nézegetésével folytatódott. Nálunk ez igazi hagyomány. Ha a gyerekeknek van születésnapja, összebújik az ágyban az egész család és együtt idézzük fel a kedves (és néha ciki) emlékeket, ma azonban ők iskolában voltak, így magamban nosztalgiáztam. Még az első bejegyzéseim egyikében leírtam, hogy nekem még csak születni sem volt nehéz – most elmesélem (elvégre csak ott voltam). Vasárnap dél volt. Anyukám jól belakott szilvás gombóccal, majd taxiba pattant és elvitette magát az éppen ügyeletes apukámhoz a belklinikára, mert a taxi szülő nőt egyébként nem vitt, majd amikor tiszta volt a terep, átsétált a női klinikára és ½ 2-kor már a karjaiban mosolyogtam a szülőszobában. Hogy anyu mennyire mosolygott a több mint 4 kilóm világrahozatala után, már nem emlékszem (anyu???), de gyanítom (legalábbis merem remélni), hogy inkább csak közben, utána már egyáltalán nem szenvedett miattam. Nos, így kezdődött minden. Aztán azzal folytatódott, hogy mamám közölte a boldog szülőkkel, hogy „rondább nevet nem tudtatok választani neki?” Tényleg minden kezdet nehéz. Pár hónapos voltam, amikor a szüleim Finnországba utaztak és nem sejtve, hogy mennyire rajongok a világ felfedezéséért én is, inkább itthon hagytak. A nevemmel elégedetlen, de addigra csak-csak megbékélő mamám vigyázott rám, mint aztán az egyébként panellakó kis unokájára hétvégente-nyaranta sok-sok éven át. A sok vonatozásnak köszönhetően évekig kalauz, később a nagyszüleim fodrász szakmája miatt én is fodrász akartam lenni. Jól jövedelmező tevékenységnek bizonyult már segédként is, hiszen a nyolcvanas évek végén 10-20 forintokat kaptam a hajcsavarók kiszedéséért a néniktől (persze extra szolgáltatásként megcsipkedhették az arcomat is és beszélgethettek velem, vagyis hallgathatták a beszédemet…). Mindez eszembe jutott a megkopott régi fényképekről. És még mennyi-mennyi minden. Visszatérve a jelenbe pikk-pakk összedobtam a tortámat (mert sütni kifejezetten szeretek), majd hűvösre tettem és kedvem szerint fehér kiflit meg teavajat meg zacskós kakaót reggeliztem – mégiscsak a születésnapom van, na! Előtte, közben és utána a telefonomat nyomkurásztam, mert a közösségi hálónak köszönhetően a köszöntések csak úgy áramlottak írásokban meg hívásokban (konkrétan 11-re a teló le is merült), sőt a születésnapom tényét még a Google is tudta és a nyitó animációt tortákra változatta (bravó és köszönöm). A kedvemre való nap további részében ebben a - gyanús, hogy idén ma utoljára ilyen - meleg időben (köszönöm, Istenem!) fürdőruhára vedlettem és a növényeim közt bogarásztam egy jót a kertben. A gyerekek begyűjtése után az egyik kedvenc éttermemben, egy tó partján ebédeltünk meg, itthon pedig előkerültek az ajándékaim és a torta, bár az igazi ajándékom az év minden napján a családom maga (és ezt nekik is elmondtam). Sosem hittem volna magamról (a korral tényleg meghülyül az ember), hogy álmaim napján futni megyek, de ameddig a fiúk edzésen voltak, bizony ehhez is volt kedvem. Most ők fürdenek, hogy aztán összebújhassunk kicsit, mert ez nem csak a szülinapok fényképnézegetős reggelének a kiváltsága, hanem amolyan esti rutin. Amikor majd elcsendesedik a ház, előkerül egy könyv is – olvasás (és írás) nélkül nem lehet teljes egy „azt csinálom, amit akarok” nap. Ha pedig a kis lámpám kapcsolója is lekattan, odabújok a másik felemhez és a szívének dobogását és a gyerekek szobáiból átszűrődő halk szuszogást hallgatva adok hálát az Istennek, hogy megadatott a sokak által kívánt boldogság.
Köszönöm azt a sok szeretetet, amit ezen a napon (is) tőletek (is) kaptam! Higgyétek el, nagyon sokat jelent és jelentetek nekem. Köszönöm a családomnak, hogy széppé varázsolják a mindennapjaimat! És mindent köszönök a szüleimnek, akik nélkül ez a nap nem jöhetett volna létre! Kétszer 18 éves lettem – lélekben még mindig egyszer, életeseményekben és élményekben kétségkívül immáron 36 éves. Büszke vagyok az életemre és a lassan de biztosan megjelenő ráncaimra, melyek a jó Isten kegyelméből főleg a sok nevetés emlékére vésődnek rajtam. Az egyik legkedvesebb mai köszöntést megmutatva búcsúzok mára és még egyszer köszönök mindenkinek mindent! Születésnaptól függetlenül Isten éltessen sokáig és boldogan mindannyiótokat! „Ez a nap más, mint a többi, mert ez a te születésnapod. Köszöntelek és kívánom, legyen ma szép napod. Eltelt ismét egy év és te újra ünnepelsz, legyen neked ma minden szép pillanat hosszú-hosszú perc. Mikor először felsírtál aggódva figyeltek. Mikor először nevettél, már érezted, szeretnek. Felnőttél, elteltek hosszú, szép évek, szívedbe zártál sok szép emléket. Ünnepelj és légy ma boldog, hisz ez a Te napod. Kívánom, hogy legyen még sok boldog születésnapod!”
PhD
